Képviselőházi napló, 1884. VII. kötet • 1885. szeptember 26–1886. január 16.

Ülésnapok - 1884-145

136 146. országos tiié* űeezember 5. 1S85. Az ilyen kapzsi, telhetetlen pénzsóvárgók komoly képpel számítják ki, mily nagy idő-, erő-, vagyonvesztességgel járna a vasárnapi dolog­szünet. Ezeknek csak azt felelném: bizony, bizony nem látszik meg e veszteség Amerika és Anglia gazdagságán, pedig ott a vasárnapi nyugalmat rideg szigorral megtartják, sőt az angol nép legnagyobb történetirója Macaulay mondotta, hogy „Anglia a vasárnapi nyugalom tiszteletben tar­tásának köszönheti nagyságát*, sőt nem látszik meg nálunk az orthodox zsidókon sem a szombat niegülésének vesztesége; de másfelől a mi népün­kön sem látszik ám meg a gazdagodás, pedig most a vasárnapot dologban töltik; uzsora, végre­hajtás, sikkasztás, csalás, bukás, öngyilkosság nem a jólét jelei szoktak lenni. A vasárnapi nyugalom ellentétben látszik lenni némely érdekkel; de csak látszik; ha a kereskedés vasárnap zárva lesz, a szükséglet és fogyasztás a régi maradván, a vasárnapi kereset eloszlik a hétköznapi forgalomra; s ha egyben­másbsui csakugyan némelyekre nézve némi vesz­teséggel járna is, bő kárpótlást nyújt érte az általános nagy erkölcsi nyereség. Az állam­nak pedig magasabb erkölcsi érdekek fejlesz­tése is kötelessége, nemcsak az adó kivetése és behajtása. Azok, kiknek a vasárnapi nyugalom életbe vágó érdeke, nem tudják azt kivívni « munka­adók összetartó érdekszövetkezet ellenére, mely természetes fölényt biztosít magának a vagyon által s szövetségest szerez a sajtóban, támaszt talál a törvény megszegése előtt szemet hunyó hanyag közigazgatásban. Ezek belátására, kényére nem lehet hagyni az ügy megoldását. Az egyház, az erkölcsi érdekek természetes ápolója és szószólója a törvényhozás, az ellentétes érdekek igazságos egyeztetője, kell, hogy pártul fogja a gyöngébbet, az elnyomottat. A vasárnap megszentelése nélkül az egyház nem vezetheti a népet a vallás és a mi ezzel kar­öltve jár, az erkölcs útján ; vallásról, erkölcsről a nép ma napság beszélni sem hall másutt, legalább jót nem, egyéb a templomban, de oda meg nem járhat, mert a szertelen és kíméletlen verseny a vagyonhajhászatban elfogja még vasárnap is a templomtól; a mely pedig a népnek egyetlen művelő­dési helye és eszköze; hogyan nevelhetne azután az oly szülő vallásos gyermeket, a ki maga sem az ?! Ennek következtében terjed a vallástalanság; pedig az egyház is nem magának nevel vallásos, erkölcsös, becsületes, békeszerető népet, hanem a társadalomnak, a hazának. A vallástalansággal együtt terjed az erkölcstelenség mételye s kiirt a szívből minden nemes érzelmet, felebaráti szeretet, érzelmet, részvétet, megnyugvást, odaadást, egyet­értést, eszméért való lelkesedést s fölébreszti az emberben az állatot minden romboló vágyaival együtt; kapzsivá, irigygyé, szívtelenné, elégület­lenné teszi, mert azt suttogja fülibe: ezeknek csak ünnep, a másiknak csak hétköznap! Emberhez, nem lelketlen géphez vagy barom­hoz illő életre méltán tart jogot minden ember, még a legszegényebb is; ha a hivatalnok nap nap után, reggeltől estig Íróasztala mellett görnyedex, ha az iparos és földmíves, cseléd, gyári munkás nap nap után kora hajnaltól késő éjjelig verej­tékez másért: mikor lehet magáé, családjáé, mi­kor szentelhet néhány édes órát családjának, gyer­mekeinek, barátainak?! Korunkat a humanismus jellemzi; ne csak állatvédcgyletet gyámolítsunk, hanem legyen szivünk embertársaink nyomora és vágya iránt is! A szakadatlan munka elcsigázza, kimeríti az embert; évről évre csenevészebb ifjúság áll a had­sorozó bizottság elé •— hova jutunk igy?! Ez a satnyulás lesz ám az igazi veszteség a hazára! Mi akadályozza a vasárnapi nyugalmat? Első sorban a zsidóság és annak érdeke, mely az ünneprontásra először csábított példájával s kényszerített befolyásával; • a zsidóság ellene lesz, pedig a maga szombatját megüli; könnyű neki, szombaton azt mondja keresztény cselédjének: neked ma nincs ünneped, dolgozzál; vasárnap pe­dig: nekem ma nincs ünnepem, dolgozzál. Senki se kívánja, hogy szombatjáról lemondjon a zsidó, csak tartsa meg a vasárnapot, hiszen untalan azt emlegeti, különben is alkalmazkodni akarnak a haza többi polgáraihoz — nosza! Vagy ám — mint Amerikában épen most ajánlják nekik tulajdon rabbijaik — tegyék át szombatjukat vasárnapra. Vallási ok alig ellenzi ezt, hiszen a szombat, a he­tedik nap parancsával együtt adta Mózes az örömév parancsát is, mely igy szólott: A hetedik esz­tendőben a föld nyugodalmának szombatja legyen, akkor a te földedet ne vessed be és szőlődet ne messed meg, a mi a te megaratott földeden terem, meg ne arassad ; a hetedik esztendőben kinn hagy­jad azt és megeresszedd azt a te vetésedet, hogy a te népednek szegényei egyék meg azt; a mara­dékát pedig egye meg a mezőnek vada. S ha ettől a parancstól eltértek s mintegy lealkudták az isten­től, mert megtartása rájuk nézve nagy veszteség­gel járna: áttehetnék a szombatot is veszteség nél­kül vasárnapra. Néhány ezernek, kik már ugy is előnyben vannak, érdeke, legtöbbször csak képzelt érdeke, a vasárnapi munka; a sok milliónak érdeke, igazán életbe vágó érdeke, a vasárnapi nyugalom. Ezért foglalkozik e kérdéssel évről évre nagyobb nyoma­tékkal és tágabb körben az egyház, az államok törvényhozása; Amerikában, Angliában, sőt most már Ausztriában is törvény által van szabályozva,

Next

/
Oldalképek
Tartalom