Képviselőházi napló, 1884. VII. kötet • 1885. szeptember 26–1886. január 16.

Ülésnapok - 1884-145

! 134 146. országos ülés deexeiuber 5. í$8íi. nem fogadják el a határozati javaslatot (Megtörténik). A többség elfogadja. (Éljenzés a széhó haloldalon.) Tibád Antal jegyző (olvassa)-. A lévai, kolozsvári, kiskunfélegyházi, losonczi, bajai, székely-keresztúri, zilahi, csurgói, znió-váraljai, iglói, lévai és modori állami tanítóképezdék s a kolozsvári és szabadkai tanítónő-képző intézetek tanárai hivatali fizetésüknek a középtanodai tanárok fizetésével egyenlővé tételét kérik. Vámos Béla előadó: T. képviselőház! Ez már a harmadik kérvény, melyet az állami tanítóképezdék tanárai a t. házhoz benyújtanak, kérve, hogy hivatali fizetésük egyenlővé tétessék a középtanodai tanárok fizetésével. A differentia 300 forintot tesz, a mi csekély javadalmazási hivatalnokoknál kétségkívül figyelemre méltó összeg. Feleslegesnek tartom a kérvény indokait tüzetesebben ismertetni s röviden csak annyit akarok jelezni, hogy minőségileg a képezdei tanárok munkája semmivel sem csekélyebb, mint a középiskolai tanároké, azon kivül mennyiségileg újabb időben hazánkban a tanítóképezde! tanárnak az által, hogy a tanítóképezdékben háromról négy évre terjesztettéit ki a tanfolyam a nélkül, hogy a tanárok fizetése emeltetett volna, szintén nem kevesebb munkát végeznek. Az elvnek jogos és méltányos voltát maga a közoktatási minister ur is elismerte nemcsak a házban tett nyilatkozatával, hanem az által is, hogy a fővárosi tanítóképezdei tanárok fizetését a középiskolai tanárok fizetésével egyenlővé tette. Mindezeket tekintetbe véve t. ház, akérvényi bizottság azon véleményben van, hogy e kérvény sikeres elintézést és a jövő költségvetésben kifejezést csak azon esetben nyerhet, ha a pénzügyi bizottságban vétethetik tárgyalás alá s ez okból azon határozati javaslatot terjeszti a bizottság a t. ház elé, hogy a kérvény az 1886-iki államköltségvetés tárgyalása alkalmából adassék ki a pénzügyi bizottságnak. MÜnlich Aurél: Ha e kérvény tárgyalásánál felszólallások t. ház, ennek indoka azon meggyőződésben rejlik, hogy a tanítóképezdei tanárok kérvénye méltányos és jogos. Nem először kerül szőnyegre, nem is először tárgyaltatik most e kérdés, de felmerült az utóbbi költségvetések mindenikének tárgyalása alkalmával. És daczára annak, hogy a ház azt mindig jogosnak és méltányosnak ismerte el, mindeddig sikeres megoldást nem nyert. Azok után, miket a t. előadó ur a kérvényre, annak tartalmára s indokaira nézve előadott, legyen szabad nekem csak a következőkre utalnom. (Halljuk!) Tény, hogy az állami tanítóképezdei tanárok mindenike nem birja azon qnnlificatiót, melyet a törvény a középiskolai tanároktól megkövetel; de e körülmény még nem indokolja azt az állapotot, hogy fizetésük kevesebb legyen amazokénál, mert épen a csekélyebb fizetés miatt áll elé az, hogy a kellő "qualificatióval biró tanárok idegenkednek a képezdei tanárok sorába lépni, mivel, ha középiskolai tanári állomást kapnak, ott sokkal jobban vannak dotálva. Ez pedig határozottan hátrányára szolgál a tanítóképezdéknek. Annak, hogy a tanítóképezdei tanárok kevesebb fizetést élveznek, szellemi;hátrányai már most is észlelhetők, mert sok képezdei tanár szabadulni igyekszik azon intézettől, mely neki a legszerényebb megélhetési módot nem képes nyújtani. Ha a felekezeti gymnasiumokat veszszük szemügyre, igaz, hogy ott vannak tanárok, kiknek fizetése nem haladja meg az ezer forintot, ámde ezeknél meg van adva az alkalom és mód arra, hogy mellékjövedelmekre tehessenek szert. De a tanítóképezdék tanárainál ez nem lehetséges, mert tanítványaik csupán vagyontalan szegény szülők gyermekei, kiktől nem hogy mellékjövedelmet várhatnának, sőt néha még maguk kénytelen őket segélyezni, A közművelődés előmenetelét csakis jó népnevelés alapján lehet várni. Hogy volna ez elérhető akkor, ha épen a tanítóképezdei tanárok küzdenek a megélhetés és anyagi baj ok gondjaival, kiknek legfőbb hivatásuk az, hogy jeles néptanítókat neveljenek. A népnevelés felvirágoztatása szükséges, ez pedig veszélyeztetve van az .által, ha ezen körülménynél fogva a tanítóképezdék hanyatlanak. A fővárosi tanítóképezdék tanárainak fizetése egyenlővé tétetett a középtanodai tanárok fizetésével. Azt hiszem tehát méltányos, hogy miután a vidéken működő tanítóképezdék tanárai ugyanazt a munkát végezik, ugyanazon díjazásban is részesüljenek, mert 100 forint lakbérért a legkisebb vidéki városban sem kaphat egy tanár tisztességes és megfelelő lakást. Legyen szabad még arra hivatkoznom, hogy a középtanodai tanár 300 forinttal több fizetést élvez, mint az ugyanazon vagy még magasabb qualificatióval biró és fontosabb munkát végző tanítóképezdei igazgató. Ennek folytán előáll az a ferde viszony, hogyha a tanítóképezdei tanár elhagyva állását, középtanodai tanár lesz, mint ilyen több fizetést élvez, mint az a talán hosszabb idő óta működő képezdei igazgató, ki mellett működött. Ha teljesíttetik a tanítóképezdei tanárok kérése, ugy a vallás- és közoktatási minister budgetjében mintegy30,000forintnyi többlet áll elő, a mit a legczélszerűbben lehetne fedezni, ha az eddigi magyar nyelvi póttanfolyamok megszüntettetnének . . . Trefort Ágoston vallás- ós közoktatási minister : Azok nagyon szükségesek ! MÜnnich Aurél: . . . mert tapasztalatból tudom, hogy a magyar nyelvi póttanfolyamok nem