Képviselőházi napló, 1884. VII. kötet • 1885. szeptember 26–1886. január 16.
Ülésnapok - 1884-143
106 143 wszágos ülés deezember 1 1886. megrovást érdemel. De mit mondanának hozzá, ha ismernék ezen kölcsön természetét és eredményét. Ha egy társulat egy tekintélyes hitelintézettel oly szerződést köt, hogy 6 millió aranyforint árú kötvényeket aláir és ennek eredményeképen a leszámolás és különféle czímeken történt levonások után tényleg csak 3 millió 812 ezer frtot kap, ez valóságos zsarolás, hogy ne mondjam rablás. Mit tett a kormány, mely már azon fénynél fogva, hogy a kormány fel van jogosítva, sőt kötelessége minden társulat pénzügyi viszonyait ellenőrizni, de különösen a viztársulatokra nézve, melyekről tudjuk, hogy egy egész rakás van törvényczikkekből ? Az 1879 : XXXIV. az 1880 : XX. törvényczikk, az 1882 : XXVI. törvényczikkel újabb és újabb jogokat és kötelességeket ró a kormányra a tekintetből, hogy az ellenőrzést lehető legszigorúbban gyakorolhassa. Fel van hatalmazva ezen törvények által, sőt kötelességévé van téve ugy a közgyűlésnek, mint a választmányi gyűléseknek jegyzőkönyveit berendelni és megvizsgálni, fel van jogosítva az eredeti számadásokat az azokhoz tartozó mellékletekkel együtt felrendelni, azokat az utolsó krajczárig felülvizsgáltatni; fel van hatalmazva kormánybiztost kiküldeni, még pedig oly tág hatalmi körrel, miszerint ki van mondva a törvényben, hogy azon idő alatt, mig a kormánybiztos működik, a törvényhatóságnak ellenőrzési joga szünetel. Megfoghatatlan tehát, hogy a kormánynak ilyen tág jogköre mellett is lehetséges, hogy egy nyilvános számadásra kötelezett társulatnál ily állapotok jöhessenek létre. Jól tudom, hogy a recriminatiók nagyon ritkán használnak valamit; nem is telik bennök nagy kedvem és ha mégis kötelességemnek tar tottam ezeket most röviden fölhozni, erre engem két fontos ok birt. Az első azon általános ok, hogy még nagyon sok vízszabályozási teendő vár Magyarországra és ha már hibáztunk a múltban — hiszen a hibák nem illetik kizárólag a jelenlegi kormányt, mert ezek 1871 óta datálódnak és mert a kormányok hibáztak mind — ha ennek káros következményei oly sötét színekben láthatók: óhajtandó, hogy legalább tanulságot merítsünk a jövőre, hogy az ország biztosítva legyen, hogy hasonló esetek többé előfordulni nem fognak. Maga a t. előadó ur is harmadik kérdésül azt vetette fel, hogy vájjon ezen intézkedések után elvárhatjuk- e azt, hogy e társulatnak ügyei rendezve legyenek. És ez igen fontos kérdés, mert ha csakugyan el akarjuk érni azt a czélt, melyet a minister ur és a t. előadó ur is hangsúlyozott, hogy a vízszabályozási társulatok ezentúl oly helyzetben legyenek, hogy maguk gondoskodhassanak nv gukró 1 c ' bogi 7 rznk hitele a pénzvilág előtt megerősödjék, méltóztassanak elhinni, hogy ezt sokkal inkább érhetjük el akkor, ha a világ tudja, hogy a kormány a vízszabályozási ügyekben teljes szigorral hajtja végre kötelességét, mintha a társulatoknak ily aprólékos garantiák és segélyezések nyújtatnak. A második okot felszólalásomra a t. előadó ur jelentésének szavai szolgáltatták, a mennyiben abban az mondatik: hogy ha e társulat a pénzpiaezon bevezettetik, ennek pénzviszonyai remélhetőleg eonsolidálva lesznek. Es pedig ez két hosszú vonás közzé van téve, hogy mindenki láthassa, hogy ez csak zárjel alatt van mondva. E kifejezés „remélhetőleg" megdöbbentett s ezért ha szívesen hozzájárulok is e törvényjavaslathoz, mert raepTomlott viszonyokon segít, ezt csak azon feltétel alatt teszeur, ha ezzel a bajon véglegesen lesz segítve, mert ha az csak „remélhető", akkor én a javaslathoz nem tudnék feltétlenül hozzájárulni. Ezek felhozása után kijelentem, hogy a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Helyeslés.) Horánszky Nándor: Engedje meg a t. ház, hogy azokhoz, a miket igent, előttem szólott barátom elmondott, én is néhány rövid megjegyzést fűzzek. Mindenekelőtt sajnálatomat fej ezem ki a fölött, hogy az igen t, előadó ur előadásából sem értettünk meg többet, mint pusztán csak azt, a mi a törvényjavaslat indokolásában előadva van. Pedig felfogásom szerint a bővebb indokolás nem közömbös dolog, mert különösen akkor, midőn súlyos pénzügyi helyzetünkben arról van szó, hogy az állam e társulat segélyezésére egymilliót adjon, ismernünk kellene e társulat működésének törtenetét mind pénzügyileg, mind technikailag ; látnunk kellene, mily hibák követtettek el a társulat életében és a mulasztások kit terhelnek, nem-e különösen a kormányzatot? Mert akkor, ha az utóbbi eset forog fenn, igenis erkölcsi kötelessége az országnak, hogy a kormányzat hibáit ily segély által jóvá tegye, de ellenkezőleg nem. Mi mindezeket nem ismerjük, sőt nem ismerjük azt sem, hogy a társulat technikai művei, jelenleg mily állapotban vannak, hogy tényleg mennyi kiadás fordíttatott rájuk s így a társulat terheiből mennyi azon összeg, mely nem beépítésekre fordíttatott, hanem más módon kallódott el. Nem tudjuk azt sem, hogy a társulat jövője a szabályozás után milyen lesz, mert — mint erre nézve leszek bátor egynehány észrevételt tenni— az nem lehet valami kecsegtető akkor, midőn a társulat az ármentesítési területeken nemcsak ármentesítési, hanem bel víz-baj okkal is kénytelen küzdeni. Mi, t. ház, az előadó ur előadásából és az indokolásból is csak kettőt constatálhatunk. Constatálhatjuk nevezetesen azt, hogy e társulat pénzügyei nagy zavarba jutottak, constatálhatjuk azt. hogy mig e társulat 1873d>an 6 millió arany-
