Képviselőházi napló, 1884. VII. kötet • 1885. szeptember 26–1886. január 16.

Ülésnapok - 1884-142

yR 142. országos ülés november 28. 1885. szóm ez: a kataster, minthogy tiz éven át folyt a működés a tisztajövedelem megállapítására, oly munkálatot képez, mely nem egyes évek eredményeire, hanem hosszú idő tapasztalataira van alapítva és melynek feladata az, hogy ugy, mint a múltban, évtizedeken át megmaradjon és ne legyen minduntalan változásoknak kitéve. Pillanatnyi változások miatt mindjárt a tisztajövedelmet módosítani, nézetem szerint nem lehetséges; mert e miatt újra meg kellene kezdeni azt a nagy apparátussal és sok költséggel járó munkát, a mi nem csak pénzügyi szempontból nem volna helyes, de nem volna helyes az illető földbirtokosok érdekében sem, ha a tisztajövedelem ily ingadozásoknak volna kitéve és csak az imént állapíttatván meg, mindjárt megváltoztatnék. Különben azzal, a mit a t. képviselő ur akar, hogy tudniillik a tisztaj öved elem szállíttassák le bizonyos fokkal, ugy sem lehetne elérni azí a czélt, melyet ő szem előtt tart. Mert a törvény világosan azt mondja, hogy a földadó czínién kivetett összeg contingáltatvän, az a katasteri tisztajövedelem megállapítása által nem változik. Ha tehát a gabonaárak leszállanak is, ez az adókulcsra a fennálló törvények értelmében semmiféle befolyással nem birna és igy a t. képviselő ur czélját, mely szeme előtt lebeg, nem érné el. Az adókulcsot megállapítani a katasteri törvény értelmében a törvényhozás van hivatva s ez történni fog a katasteri tisztajövedelem megállapítása után benyújtandó külön törvényjavaslatban. Ezen törvényjavaslat fogja megállapítani a kulcsot, mely szerint a megállapított tisztajövedelem kivetendő lesz és ezen törvényjavaslat tárgyalásánál lesz helyén ezen kérdés tárgyalása. (Helyeslé< a jobboldalon.) Miként már a katasteri országos bizottságban is kijelentettem, bizonyos tekintetben figyelembe kívánom venni a mostani helyzetet és az előterjesztést is arra fogom alapítani; de másrészről kénytelen leszek ezen előterjesztésben a pénzügyi helyzetet is figyelembe venni és bizonyos határon túl nem menni. Ez a válasz vonatkozik a t. képviselő ur egyik kérdésére. A mi a másik kérdését illeti, hogy vájjon szándékozik-e a pénzügyminister intézkedést tenni, hogy a phylloxera által elpusztított szőlők adómentességben, illetőleg adókedvezményben részesittessenek, erre nézve bátor vagyok azt válaszolni, hogy a képviselő ur, ci ki annyit foglalkozik szőlőműveléssel, borászattal és különösen phylloxerával, bizonyosan tudomással bír arról, hogy létezik az 1883, évi XVII. törvényczikk és annak 8-ik §-a világosan azt mondja, hogy az oly szőlők, melyek phylloxera által elpusztíttattak, addig, mig művelés alatt nem állanak, adómentesek s azon kivül ugyanazon törvényczikk azt is mondja, hogy ha más művelés alá fog vétetni azon terület, akkor nem a szőlő utáni adóval, hanem az illető művelési ág szerinti adóval fog megróvatni. Minthogy e tekintetben a törvény egészen világos és ezen túlmenni nem is lehet, nem is kell, e tekintetben újabb intézkedés szükségességét nem látom. Kérem a házat, méltóztassék mind a két kérdésre adott válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés a jobboldalon.) Szalay Imre: T. ház ! Interpellatióm megtétele alkalmával feltettem magamban, hogy levetkőzve magamról a függetlenségi elvekkel bíró ellenzéki embert, beleképzelem magamat a t. kormánypárt soraiba és azon szempontból vetem fel ezen kérdést. Most ugyanazon szempontból akarom megbirálni a minister ur feleletét. így gondolkozva . t. ház, most is csak azt mondhatom, hogy ha nem politika vezeti is lépteimet, a minister ur válaszával akkor sem lehetek megelégedve. Nem lehetek megelégedve, mint gazda, nem lehetek megelégedve, mint szőlész. Hogy mint képviselő e két factort említem meg, annak oka az, hogy én a gazdaközönséget fenyegető ezen most már iminenssé váló veszélyt, sokkal komolyabban fogom fel, mint a minister ur. Ugyanis a t. minister azt mondotta, hogy a katasteri törvény hosszú időre alkottatott és mindenek felett azon czélból, hogy aprólékos esélyeknek ne legyen kitéve, tiz évre eontingáltatván az adóösszeg. Én ezt egy szóval sem érintettem. Én nem erről beszéltem, hanem azt mondottam, hogy valóban létezik-e azon gabonaár, a mi után az adót fizetni kell ? E kérdésre a minister ur nem adott választ, erről nem világosított fel, mert én nem azon árakat akartam tudni, melyek 1865 és 1875 közt léteztek, hanem azt óhajtottam tudni, hogy most nincs-e kilátás rá, hogy azon árakat elérjük, melyek ama tiz év alatt, mint átlagárak 9 forinttal szerepeltek. Miután én arról vagyok meggyőződve, hogy ily átlagárakat elérni nem lehet és a minister ur mégis ilyenek után akarja a közönséget megadóztatni, ezt a kormány jogának el nem ismerhetem. {Helyeslés a szélső baloldalon.) Nem ismerhetem el a kormánynak azon jogát sem, hogy a minister ur azzal akarja eljárását indokolni, hogy ez törvény; mert hiszen tudtommal számtalan törvény lett megváltoztatva, a mely jónak találtatott akkor, midőn meghozatott, de rossznak bizonyult később, A minister ur legjobban tudja, hogyan jártak el az illető közegek az egyes községek, az egyes vidékek gabnaára megállapításánál. Nem az ott létező piaczi árakat vették fel, hanem itt Budán állapították meg az átlagárakat és mikor kiküldöttek az illetőt, már meg volt irva, hogy igy és igy fogod itt és ott megállapítani az árakat. Ez nyilvános titok. Erre nézve tehát a minister ur feleletét tudomásul nem vehetem azért sem, mert utal ugyan arra, hogy ő nem szándékozik az adókat