Képviselőházi napló, 1884. VI. kötet • 1885. április 22–május 21.

Ülésnapok - 1884-112

112 országos ülé-3 április 27. 1885. y/ és reményét veszítve, ezt sem fogadta el s újra készíttetett egy 3 milliós terv. T. ház, a kinek egészséges esze van, méltán azt kell feltenni, hogy vagy a magasabb előirányzat nem volt őszinte, vagy a másik kettő volt csak arra való, hogy az olcsóbb tervezet könnyebben volna elfogadható. Mi tehát ily kétes jellegű históriának többé hitelt nem adhattunk. Ekkor tehát összehívták a közgyűlést és előterjesztették mind a három tervet. A 13 milliós tervet mindenki helyeselte, mert az minden érdeket kielégített, volna s csak az egy kifogásunk volt ellene, hogy beláttuk, hogy a mi viszonyainkhoz képest e tervet meg nem bírjuk. A 6 milliós tervet nem tartottuk kielégítőnek azért, mert az sok érdeket elejtett és igy olyanok is járultak volna hozzá, kik nem lettek volna belevonva. A 3 milliós terv épen nem volt kivihető. A társulat közgyűlése nagy többséggel leszavazta e terveket, még pedig nem konokságból vagy rossz akaratból — mint a minister ur mondani szokta — hanem teljes jó akaratból, mert belátta, hogy ez nem volna más, mint úgyszólván a vidék tönkretétele ; azt határoztuk, hogy azokat a terveket, miután nem a mieink, mi nem semmisíthetjük meg, mindenik félnek van hozzá jussa, tegyük el boldogabb időkre, a midőn majd vagy magunk vagy unokáink, akkor a mikor, akár egészben, akár részben kivihetőnek találjuk, előveszszük és a munkálatokat végrehajtjuk. Ekkor a jelenlegi kormánybiztos miután szavazattöbbségünk biztosítva volt, mint akkori elnök, bősz haragjában leköszönt az elnökségről és vele együtt leköszönt a vele egy húron pendülő választmánynak nagyobb része is. Ekkor a társulat, minthogy pénzügyi zavaraink voltak — és itt rosszul jegyzi meg a t. minister ur — nem Győr városa, hanem a társulatnak akkori kisebbségéből átalakult többsége kérte a kormánybiztos kiküldetését. Takács Ignácz esperes ur, a ki pedig sohasem volt kétszínű ember, hanem mindig nyíltszívű volt, adta be a folyamodványt a mi beleegyezésünkkel és kérte nevünkben a kormánybiztos kiküldetését, de nem ezen tervek keresztülvitelére, hanem a társulat pénzügyi zavarainak kitisztázására, mert nem akartunk kárt tenni senki nek, megígértük, hogy a mi kárt tettünk, megtérítjük és akár érdekviszonyaink szerint új társulattá alakulunk, akár a kormány új tervet készítve, azt elfogadhatjuk, mindkettőbe beleegyezünk. Beleegyeztünk. Soha meg nem tagadtuk azt, hogy jó szándékkal erőnkhöz mérten a sza~ bályozást kerésztülviszszük. Ez tény, ezt tagadni nem lehet, benne van a jegyzőkönyvben. Ekkor nagyhamar meg is jött a kormánybiztos Szapáry gróf személyében; de a jólelkű gróf belátta, hogy nekünk nem használhat, egy négy vagy hat milliós tervet készíttetett és ezzel hivataláról leköszönt, bennünket ott hagyott. Ekkor jött a jelenlegi kormánybiztos. Ez mái" azután kuruez egy ember volt. (Elénk derültség a szélső baloldalon.) Midőn köztünk megjelent,felolvastiitta kinevezési okmányát, kijelentette, hogy ő ott fenhatósági jogát van hivatva gyakorolni. Azt kérdezte tőlünk, elfogadjuk-e a tervet, megszavazzuk- e a hat milliós kölcsönt, ha megszavazzuk az esetre fehér lapot ad nekünk, beleírhatjuk az ő akaratát, kívánságát, ha pedig azt nem fogadjuk el, az esetben hat év alatt parforce keresztülhajtja a szabályozást és ekkor nem 32 esztendő múlva, hanem 6 esztendő multán vagyunk kötelesek az egész szabályozási költséget lefizetni és szavát adta, hogy május elsejére belevágatja a kapát. Szerencse, hogy nem valami kényes adott szavára, mert különben már három év előtt végrehajtotta volna a szabályozást. (Derültség a szélső baloldalon.) A kormánybiztos hivatalból áttette a terveket Győr városa törvényhatóságához, mint végrehajtó hatalomhoz; Győr város törvényhatósága pedig azokat hivatalból felterjesztette illetőségéhez, a közmunka és a közlekedési ministeriumhoz. Hogy minő körülmények közt vizsgáltatta felül hivatali ól a kormánybiztos e terveket, azt eléggé mutatja eljárása. A t. minister ur indokolásában azt mondja, hogy mi tényleg belementünk a tervek tárgyalásába, mert módosításokat eszközöltünk rajtuk. Majd ki fogom mutatni ezt is. A kormánybiztos ura minden áron szabályozókkal együtt ugy tett, mint a jó hadvezér, csatalánczba állította a szónokokat, két éjjel, két nappal foly tattá a tanácskozást és ki akart bennünket mint egy körülzárt várőrséget éheztetni. Mi tudtok, hogy a szegény birtokosság csak egy napra jött fel, csak egy napra való élelmet hozván magával és igy ha két napig éjjel-nappal tart a tanácskozás, mi kisebbségben maradunk. Felismertük ezt mi is. egy kis turpissággal éltünk és kijátszottuk ugy, hogy minden vonat távoztával egyes vidékek meghízottjai haza mentek, élelmet és erősítéseket hoztak magukkal (Derültség) és ha még egy napig szavazásra nem hozzák a kérdést, akkor tán falustól jöttek volna. {Derültség) Az izgatottság oly nagy volt, hogy a kormánybiztos ur éjnek idején akart katonaságot requirálni és hogy ez nem történt meg, azt jobban csak Győrmegye eszélyeségének kell tulaj donitanunk. De a kormánybiztos ur még sem állhatá meg, hogy más nap Győr városának hajdúit a terem ajtó elé ne állítsa és igy vizsgálták felül, igy tette meg a kisebbség a módosításokat, a kisebbség, de nem a" többség. Mi pedig azt mondottuk rá, hogy ez törvénytelen, ignoráltuk. Az 1871 : XXXIX: t.-cz. világosan és határozottan rendeli, hogy a kormánybiztos csak oly terveket vihet keresztül törvényesen, a melyek a társulat által elfogadva, felsőbb jóváhagyást-