Képviselőházi napló, 1884. VI. kötet • 1885. április 22–május 21.

Ülésnapok - 1884-111

111. országos filé* április 25. 1885. 65 hozás által egyszer elfogadott elv minden analóg esetben a maga alkalmazását találja. De e mellett az érdekeltek szempontjából is helyes az, hogy a megterheltetés alól semmiféle érdek, mely abból hasznot huz, magát ki ne vonhassa, valamint szükséges ez az állam szempontjából is, mert mentül több érdek vesz részt a teherviselésben, annál később fog előállni a maximalis megterheltetés esete. Hátra van még t. ház, hogy foglalkozzam azon különvéleménynyei, melyet gróf Károlyi Sándor t. képviselőm- adóit be. (Halljuk!) Szándékozom ezen különvéleménynyel foglalkozni nemcsak a t képviselő ur egyéniségénél fogva, hanem azért is, mert azon különvéleményben az eltérő nézeteket a t. képviselő ur szaksa-erűén, tárgyilagosan és részletesen fejtette ki. Mindenekelőtt örömmel üdvözlöm a különvéleményt, hogy a törvényjavaslat alap álláspontját elfogadta és nemcsak azt helyesli, hogy ezen szabályozás ugy, a mint az a törvényjavaslatban felvéve van, eszközöltetik, hanem helyesli azt is, hogy ezen ármentesítés kényszer úton haj tátik végre. A miben a különvélemény a bizottságok által megállapított törvényjavaslat szövegétől eltér, az inkább a részletek kérdése De mint hogy a különvélemény igen t. benyújtója és mások is kiváló fontosságot tulajdonítanak ezen részleteknek, bátor leszek azokra én is körülményesen kiterjeszkedni. A különvéleménynek szerintem az a hiánya, hogy hibás szempontból indul ki, ralán abban leli magyarázatát ez a nézeteltérés, hogy különböző volt az álláspont, a melyből kiindultunk. A különvélemény tudniillik ugy fogja fel a dolgot, mintha a Rábaszabályzó társulat egy részét a másiktól el lehetne választani, mintha az egész társulatból egy részt kihasítani lehetne. Azt mondja ugyanis a különvélemény, hogy kizárólag csak azon teriiletek viseljék a 6.600,000 forint terhet, melyek a haszonból participálnak és később beszél a Rábaszabályozási társulat érdekeltségének egyik részéről és ezen egyik részt mint ilyent kívánja a törvénybe iktatni. A közlekedési bizottság t. ház, akkor midőn a törvényjavaslat tárgyaltatott, iparkodott magának a rendelkezésére álló adatokból, de a kormány műszaki közegének felvilágosításaiból is meggyőződést szerezni az iránt, vájjon van-e a társulatnak oly része, mely a mentesítésnek absolute hasznát nem veszi. És az ott hallott vélemények! ől a közlekedési bizottság azon meggyőződést formálta magának, hogy ezen 6.600,000 forintos szabályozásnak hasznát veszi általában az egész érdekeltség és csak a haszon foka és értéke különböző. Ha már igy áll a dolog, t. ház, hogy partieipál a haszonban az egész érdekeltség és csak a haszon aránya különböző, akkor az KÉPVH. NAPLÓ 1884—87. VI. KÖTET. j érdekeltség egy részét kirekeszteni a társulatból annyi volna, mint annak méltánytídanul praemiumot adni, annyi volna, mint aránytalanul megterhelni azokat, kik a szabályozásnak ugyan nagy hasznát, de nem kizárólagos hasznát veszik. A különvélemény egyébiránt szerintem egy más hibás szempontból is indul ki. Azt állítja tudniillik, hogy a maximalis megterheltetés csak a 6.600,000 forintos munkálatot Illeti, a hátralévő 5.400,000 forintos munkálatra pedig a maximális megterheltetés nem alkalmazható. Nagyon veszélyes volna t. ház, ha ezen elv, mely a különvélemény e részében nyilvánul, a törvényhozás által sanctionáltatnék. A szabályozások összefüggő szerves egészet képeznek. Egy szabályozást lehet megkezdeni, vagy meg nem kezdeni, de ha megkezdetett, folytatni kell. mert ha nem folytatják, akkor azon rész is kárba vesz, mely már eszközöltetett. Már most azt mondani, hogy a maximalis megterheltetés kötelezettsége fennáll akkor, midőn az állam bizonyos munkálatokra az első lépést elhatározta, de a másik lépésre már nem áll fenn, könnyen oda vezethetne, hogy az állam ily munkálatokat bátran elrendelhetne, bizván ab • ban, hogy az első izben elrendelt munkálatok folytán a maximalis megterheltetés ugy sem áll elő, akkor pedig, midőn a második lépés természet szerint eszközöltetik, akkor a rnixinmm alkalmazásának helye nem lesz. Vagy hogy világosabb legyek, (Halljuk!) a külön vélemény azt mondja, hogy a maximalis megterheltetés a 6.600,000 forintos első munkálatot illeti, a másikra nézve pedig azt mondja, hogy azt nem illeti azért, mert ez az illető társulat autonóm elhatározásának van fentartva. De kérem, ha egyszer egy szabályozás megkezdése elrendeltetik, akkor nem lehet azt darabokra osztani, a maximalis megterheltetés alkalmazásának szempontjából. Mert ha az első rész elrendeltetik, akkor ez fokozatosan a másik részt is maga után vonja, akár autonóm utón rendeltetik el, akár a kormány rendelkezése folytán a második rész. Én tehát e részben veszélyes elvet látok, mely ha más társulatoknál és egyebütt is alkalmaztatnék, igen könnyen oda vezethetne, hogy egy fiscalis szempontból kiinduló kormány a maximalis megterheltetés elvét illusoriussá tehetné. De, t. ház, én nem is tartom oly fontosnak, hogy a maximalis megterheltetés elve már a 6.600,000 forintos munkálatoknál kimondassák és alkalmaztassák. Mert minden előrelátás szerint a maximális megterheltetés esete a 6.600,000 forintos szabályozásnál nem is fog előállani. Egyáltalában nem acut e kérdés. Sokan azt hiszik, hogy a maximális megterheltetésnek a bizottság által való szabályozása az érdekeltségre közvetlen hátránynyal jár. Méltóztassanak megengedni, hogy a kérdést kissé tüzetesebben taglaljam. | Az első 6 esztendőben maximalis megterhel9