Képviselőházi napló, 1884. VI. kötet • 1885. április 22–május 21.

Ülésnapok - 1884-109

169. országos ülés április 23. 1885. 39 a mindkét ház által elfogadott törvényjavaslat | harmadszori megszavazás alá itt külön nem jöhet, sem pedig a főrendiházhoz netaláni észrevételtétel vagy hozzájárulás végett nem küldetik fel, mert hiszen a megállapodás tényleg már létrejött s erről a főrendiház értesíttetik. (Helyeslés.) Azt hiszem tehát, hogy méltóztatik a t. ház elfogadni iménti kijelentésemet, mely szerint ezen törvényjavaslat legfelsőbb szentesítés alá bocsáttatik, továbbá, hogy a főrendiház értesíttetik arról, miszerint a képviselőház változatlanul hozzájárult a főrendiházi módosításokhoz, mi által azokra nézve országos határozat jött létre. (Helyeslés.) Minthogy pedig a főrendiház ma két órakor ülést tart, czélszeríí volna ma átküldeni az erre vonatkozó üzenetet. (Helyeslés.) Méltóztassanak azért meghallgatni a jegyzőkönyvnek a főrendiházi módosítások elfogadására vonatkozó pontját. Szathmáry György jegyző (olvassa). Elnök : Ha nincs észrevétel, a jegyzőkönyv ezen pontja hitelesíttetik és a főrendiházhoz átküldetik. T. ház! A mai ülés napirendjének tulajdonképeni tárgyát a főrendiház által tett módosításokképezték. Tegnap a mai ülés napirendjére azt méltóztatot a t. ház határozni, hogy a főrendiházi módosítások tárgyalásának befejezése után az interpellatiókra adandó válaszok következnek. Most eljött annak az ideje, hogy a ministerelnök ur megadja válaszát Heífy Ignácz és Irányi Dániel képviselő urak interpellatiójára. (Felkiáltások: Halljuk a holnapi napirendet!) A képviselő urak közül többen tudni kívánják, hogy a holnapi napirend mi lesz. Én azt hiszem, hogy méltóztassanak először az interpellatiókra adandó válaszokat meghallgatni, azután lesz czélszerű a napirend megállapítása. (Helyeslés.) Következnek tehát a válaszok. Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! Mielőtt kötelességem szerint az interpellatiókra felelnék, az épen most közbejött incidentalis kérdésre nézve legyen szabad a nélkül, hogy ahhoz ragaszkodnám, megjegyeznem, hogy akárhányszor és épen a t. képviselő urak iránti tekintetből megtörtént és kívántatott, hogy a napirend előbb állapittassék meg és azután következzenek az interpellatiók vagy azokra a feleletek, hogy a napirendet, midőn a ház még nincs feloszlóban, mindenki meghallhassa. (Helyeslés, ügy van!) Ennek megemlítése után, áttérek arra, a mi most feladatomat képezi. Mindenek előtt Helfy képviselő urnak interpellatiójára kívánok felelni. Az interpellatio az összes ministeriumhoz intéztetett és így az én feladatom arra felelni. Az interpellatio következőleg hangzik: Interpellatio az összes ministeriumhoz. Szemben azon ténynyel, hogy a német birodalmi gyűlés immár megszavazta a kormány által javaslatba hozott gabonavám-emeléseket, melyek előre láthatólag rövid idő múlva egyéb terményekre is fognak kiterjesztetni s hogy másfelől immár bizonyosnak vehető, hogy Francziaország hasonló irányt követeiül: az ország méltán elvárhatja, követelheti a kormánytól, hogy ismertesse meg azon intézkedéseket, melyeket a mind nagyobb és nagyobb mérveket öltő mezőgazdasági válság elenyésztetésére, vagy legalább enyhítésére tenni szándékozik. .Bátor vagyok ez oknál fogva azon kérdést intézni a t. ministeriumhoz : 1. Van-e a kormánynak megállapodott terve az iránt, hogy a fent jelzett, részint már létező, részint közeledő veszélyekkel szemben mily intézkedéseket fog életbe léptetni. 2. Hajlandó-e a t. kormány e tervet, ez intézkedéseket a képviselőházzal megismertetni? Azt hiszem t. ház, ezen interpellatióra a választ maga a képviselő ur is régebben azért nem sürgette meg, mert a kormány arra vonatkozólag, hogy mit szándékozik tenni, mintegy tényleg njdlatkozott azon törvényjavaslattal, melyet a háznak némely vámtétel módosítását illetőleg benyújtott. Azonban ezen javaslat ezen ülésszakban, mindjárt röviden érintendő ok miatt, nem lévén tárgyalható, most már csakugyan beállott annak szüksége, hogy a válasz megadassák. (Halljuk!) Hogy a törvényjavaslat nem volt tárgyalható, annak közvetlen oka, mint méltóztatnak tudni, az, hogy a monarchia másik állama törvényhozásának mandátuma vége felé járván, nem lehetett volna arra kilátás, hogy a szükséges törvény ott is megalkottassék és ily viszonyok, közt már csak ezért is ezélszertínek tartottuk, hogy sem a ház, sem még csak annak bizottsága is ezen irányban bár csak erkölcsi obiigóba is nemenjen akkor, midőn sokkal czélszerűbb a közbejött időt arra felhasználni részint, hogy esetleg némely alkalmasabb javaslatok tétethessenek, másrészt a javaslatok minden esetre a szerzett tapasztalatok alapján anynyira, a mennyire lehetséges és szükséges, módosítva javíttassanak. A mi magát az általános felfogást illeti, én nem tehetek róla, de nekem legalább nézetem az, hogy azon közgazdasági politika, metyet ma Közép-Európa államai követnek, sokkal kisebb mérvben használhat egyiknek vagy másiknak, mint a mennyivel árthat esetleg szomszédjának. (Ügy van!) Mert meggyőződésem szerint, ha van veszély, az főleg a gabonanemííekre nézve a tengerentúli s az oroszországi concurrentiában rejlik. Ez ellen védekezni érdeke volna Közép-Európa összes államainak. De ezt csak ugy lehetne sikeresen megtenni, ha annak oly módját találnák fel, hogy azért az egymás közt kifejlett kereskedelmi és