Képviselőházi napló, 1884. VI. kötet • 1885. április 22–május 21.

Ülésnapok - 1884-129

398 129. országos ülés míijms 21. 1885. kijelentése mellett a módosítványt elfogadom. (Helyeslés a szélső báloldalon.) Gr. Szapáry Gyula, pénzügyminister: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Méltóztatnak emlékezni, hogy a tárgyalásnak mily stádiumában tétetett meg itt az indítvány ezen bélyeg- és illetékmentességre nézve. Én, t. képviselőház, ily kérdésekben általában azt az álláspontot foglalom el — felfogásom szerint helyesen — hogy ily kér déseket a tárgyalás végső stádiumában, a nélkül, hogy azoknak következményeit kellőleg mérlegelni és formulázásukat szigorúan megállapítani lehetne, részemről megoldani nem czélszerű. Ha az indítvány a tárgyalásnak valamely előbbi stádiumában, például a bizottságban tétetett volna, ép ugy hozzájárultam volna talán más alakban is, a mint hozzájárultam ezen formában. De a tárgyalásnak abban a stádiumában, midőn az indítvány itt megtétetett, nem lett volna más mód, mint a kérdést a bizottsághoz visszautasítani, ez pedig minden esetre hoszszadalmasabb lett volna, mint az az út, a melyet én választottam. (Helyeslés jobbfelöl.) Nem zárkóztam én el a kérdés elől akkor sem; foglalkoztam vele és azt hiszem, a helyes módot választottam, midőn az indítvány a főrendiházban megtétetvén, ahhoz minden észrevétel nélkül hozzájárultam. Tehát nem azért nem járultam hozzá itt az indítványhoz, mert az az ellenzék részéről jött, hanem mert a vitának oly stádiumában tétetett, midőn azt rögtönözve formulázni nem lehetett. (Helyeslés a jobboldalon.) Helfy Ignácz: T. képviselőház! Én a t. pénzügyminister ur által adott felvilágosítást kimerítőnek absolute nem tartom. Teljesen ugy van a dolog, a mint Lükő Géza t. barátom constatálta. (Igaz! a szélső baloldalon.) A kormány eljárása az: a képviselőháznak semmiképen nem engedni. Ezt egy idő óta állhatatosan ismételi, (Ugy van! a szélső baloldalon.) A képviselőháznak nem engedni, hanem azután engedni alázatosan és minden ellenállás nélkül a méltóságos főrendekkel szemben. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Midőn a főrendiház szervezéséről szóló törvényjavaslatot tárgyaltuk, az ellenzéknek minden oldaláról felhangzott az aggodalom, hogy ezentúl a főrendiházban lesz a fősúly, hogy a kormány már az ottani oppositiónál fogva kénytelen lesz nagyobb tekintettel lenni a főrendiházra, mint a képviselőházra. A t. kormány eljárása ezt csak megerősítette. Azt mondja a t. pénzügyminister ur, hogy ha itt acceptálta volna azt a módosítást, melyet később maga terjesztett be, tudniillik a bélyegmentességre vonatkozót, ennek következménye az lett volna, hogy vissza kellett volna küldeni a bizottsághoz. Hát mi történt volna? Épen az, a mi most történt: a bizottságtól visszajött volna elfogadva, megszavaztuk volna és megszavazta volna a főrendiház is. Akkor nem kellett volna a mai ülést ezzel igénybe venni. Tehát a dolog tökéletesen egyre megy. Hanem mondjuk meg az igazat, t. ház, most a jelszó az: a mi itt történik, az egy, a mi ott történik, az más, paraszt! (Derültség és tetszés a szélső báloldalon.) Horánszky Nándor: T. képviselőház! (Halljuk!) Én az igen t. minister ur indokolásával szemben kénytelennek érzem magamat arra, hogy egy nyilatkozatot tegyek. A t. pénzügyminister ur azt méltóztatott mondani, hogy midőn első alkalommal ezen kérdés itt tárgyaltatott, az indítvány, illetőleg módosítvány az ellenzék részéről a tárgyalás oly stádiumában tétetett, mikor annak jelentőségét hirtelenében és hamarosan megfontolni nem lehetett és annak hordereje, kellően méltányolható nem volt. Erre első megjegyzésem az, hogy nézetem szerint ez indok lehetett arra, hogy tekintettel a tett módosítvány fontosságára, a t. pénzügyminister ur azt ajánlja a háznak, hogy utasittassék a kérdés újabbi megfontolás végett a bizottsághoz, hogy azt tárgyalván, azzal kapcsolatosan a szóbajött körülményeket megfontolja, de semmi esetre sem lehetett indok arra, hogy azt mereven leszavaztassa. A másik megjegyzésem az, hogy egy ily természetű indítvány soha sem kerülhet máskor szőnyegre, mint akkor, mikor az illető szakasz tárgyaltatik. És ha a t. ház az egyes kérdések tárgyalásánál oly állást foglal el, hogy hirtelenében tétetvén a módosítvány és a kérdés a tárgyalás oly stádiumában merülvén fel, a melyben azt megfontolni nem lehet, akkor ebből az következik, hogy minden tárgyal's lehetetlenné válik és kénytelen lesz a ház a legczélszerűbb és leghelyesebb módosítványt is elejteni. A dolog természetében fekszik, hogy a módosítványt máskor benyújtani nem lehet, mint akkor, mikor az illető szakasz tárgyaltatik és ha ettől a nézettől eltérünk, akkor bizonyára, számtalan oly határozatok fognak keletkezni, a melyek czélszerűtlenek és helytelenek lesznek. Ezt kívántam a ház tárgyalásainak természetére megjegyezni, különben a főrendek javaslatát részemről is elfogadom. (Helyeslés balfelől.) Elnök: Észrevétel nem tétetvén, azt hiszem, hogy a t. ház a 191. {-ra tett módosítványát a főrendiháznak elfogadja. E szerint a vizjogról szóló törvényjavaslatra nézve a két ház között a teljes egyetértés létrejővén, a törvényjavaslat legfelsőbb szentesítés czéljából szokott módon Ő Felségéhez fog felterjesztetni és e felől a főrendiház értesíttetni határoztatik. (Helyeslés.) T. ház! A napirend ki van merítve. Két kére sem van a t. házhoz. Először kérem, méltóztassék ugy, mint más alkalommal is történt, a ház elnökségét felhatalmazni arra, hogy szeptember elsején a képviselők lakbér-illetményét folyóvá