Képviselőházi napló, 1884. VI. kötet • 1885. április 22–május 21.
Ülésnapok - 1884-125
125. M-s^pn ülés májas 16. IS85. 381 közlekedési mínisteriumunk az országos kiállítást látogatóknak tett, kevesebb a semminél. (Ellenmondás és mozgás jobbfelöl.) 33*/ 0-os árkedvezményt ugyanis minden egyes vasút engedélyez saját érdekében és a forgalomnak fokozása érdekében. De a ki ismeretes e dolgokkal, azt is tudja, hogy hogy a körntazási jegyek sokkal olcsóbbak, mint e jegyek, melyeket a kiállításra jövők élveznek. A körutazási jegyek azonkívül még a gyors- és futárvonatokra is érvényesek, mig ellenben a kiállításra utazók mérsékelt jegyei, melyek mellé még belépti jegyet és sorsjegyet is kénytelenek vásárolni, sokkal drágábbak és sem a futár-, sem a gyorsvonatokra nem érvényesek. A kiállítási bizottság tagjai előtt vagy ismeretesek voltak ezek, vagy nem. Ha ismeretesek voltak, akkor kár volt megelégedni a 33 a / (-os ármérsékléssel, ha pedig nem, akkor össze kellett volna ezt egyeztetni azon árkedvezményekkel, melyeket a német vasutak körutazási jegyei és a fürdőjegyek nyújtanak. így például, hogy rövid legyek, meg akarom említeni, hogy a menettérti II. osztályú jegy Bruckból Budapestre 13 frt 40 kr.; Nagy-Kikindáról Budapestre 17 frt 70 kr ; Dombóvárról Budapestre 10 frt íO kr és Zsolnáról Budapestre 19 frt 31 kr. A körutazási jegyek pedig sokkal olcsóbbak. Vagyis a brucki vonal 75 krral, a nagyváradi vonal 56 krral, a dombóvári 48 krral, a csornai 36 krral drágább a kiállításra jövőknek, mint a kömtazóknak, azonkívül a körutazó minden futár- és gyorsvonaton utazhat, mig a kik a kiállításra jönnek, hetenkint csak egyszer vagy kétszer utazhatnak. (Felkiáltások: Nem áll!) Azonfelül az összehasonlításból kitűnik még egy nagyon kirívó dolog is, tudniillik, hogy az összes magyarországi vasutak közt épen a magyar államvasút a legdrágább és szükkeblüségében annyira megy, hogy a gyermekek részére épen ugy kell megvenni a rendes féljegyet, mintha nem is a kiállításra jönnének, tehát semmi kedvezményben nem részesülnek. Végül még csak azt akarom megjegyezni, hogy a t. minister urak igen tévednek akkor, midőn helyes dolognak tartják azt, hogy az utazó közönséget a sorsjegyek vételével és igy lutri czímén megadóztatni kívánják. Ez sem a bécsi, sem a párisi, sem a londoni, sem az amerikai kiállítások alkalmával nem történt és csak most kell megismerkednünk ezzel az új találmánynyal, a melylyel a magyar kiállítási bizottság a távolabb lakó nagy közönséget, mely aratás után a kiállításra tömegesen jönne fel, akarja megadóztatni és ily módon az utazástól elidegeníteni. Én tehát a minister urnak válaszát tudomásul nem vehetem, B. Kemény Gábor, közmunka- és közlekedésügyi minister: Hosszasan nem fogom igénybevenni a t. ház idejét. Collegám a kereskedelmi minister ur hivatalos ügyben elmenni kénytelenittetyén, nem felelhet az őt illető megjegyzésekre. Én csak azt vagyok bátor constatálni, hogy a t. képviselő ur most egyebekről beszélt, a mint miket interpellatiójában felhozott, (ügy van jobbfélől.) Méltóztassék ezeket egy külön interpellatióba foglalni és akkor ezekre is meg fogja nyerni a választ. (Helyeslés jóbbfdől.) Elnöki T. ház! Kérdem a t. házat, méltóztatik-e a közmunka-, közlekedés- és földmívelés-, ipar- és kereskedelemügyi ministerek válaszát tudomásul venni? A kik tudomásul veszik, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A ház a választ tudomásul veszi. Következik a ministerelnök ur válasza Lázár Ádám képviselő ur interpellatiójára. Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! Lázár Ádám képviselő ur interpellatiót intézett hozzám, mely a következőleg hangzik, (olvassa) : „Interpellatio a ministerelnök, mint belügy minister úrhoz, az országgyűlési képviselő-választási törvények végrehajtatása iránt. Tekintve, hogy az országgyűlési képviselők választásáról szóló 1874. évi XXXIII. törvényczikk 29. §-a szerint a választók névjegyzéke hivatalból állíttatik össze és évenkint hivatalból igazittatik ki, a 36. §. szerint pedig a ki ezen törvény első fejezetében meghatározott választói jogosultsággal bir, a választók névjegyzékébe fölveendő, habár személyesen nem jelentkezett is. Tekintve, hogy a választók névjegyzékét összeíró küldöttség eljárása ellen beadott felszólalások igen számos esetben azért utasíttatnak el a központi választmány által, mivel a felszólaló a névjegyzékbe történt fölvételét nem igazolja, holott az hivatalból eszközlendő és ily igazolás a 41. §. értelmében egyáltalán nem is képezheti a felszólalás feladatát, mivel a központi választmány az észlelt hiányokat szintén hivatalból pótolni vagy pótoltatni tartozik. Tekintve, hogy a fennálló törvényes gyakorlat szerint a magyar királyi Curia mindannyiszor megváltoztatja ugyan a központi választmány határozatát, valahányszor ily panasz emeltetik, sok esetben azonban fölebbezéssel nem élnek azon okból, mivel a hivatalos fölvétel pontosságában bizva nem is képzelhetik, hogy mint jogtalanul kihagyott egyének a választói jog törvényes gyakorlásától elüttessenek: Tekintve -régül, hogy a választások foganatosításánál több helyütt igazolványok adatnak ki és követeltetnek, holott ezt a törvény sehol sem rendeli és ebből azután jogfosztások származnak. Ugyanazért a központi választmányok törvény szabta és egyöntetű eljárása kellő biztosítása végett kérdezem a belügyminister urat: 1. Van-e tudomása ily hiányos eljárásról akár
