Képviselőházi napló, 1884. VI. kötet • 1885. április 22–május 21.
Ülésnapok - 1884-125
126. országos ülés május 16 18S5. 377 meg is jutalmazhatta volna más utón, hiszen minister ur oly szép épületeket emeltetett, nevezze ki főépítőmesterének! De ha olyan emberről van szó, a ki építésznek nevelte magát, a ki rajztanoda mester volt s ha e mellett egy 25 évig szolgált néptanító áll, kit maga a t. minister ur nevezett ki segédtanfelügyelővé s ki 5 év óta működik helyén: akkor nincs helyén azt mondani a t. minister urnak, hogy „idehivattam e fiatal embert, láttam, hogy derék ember, művelt ember, hát kineveztem*. És nincs helyén, mikor jeles más tanítók is alkalmazhatók! Akkor e kinevezésre nézve én azt állítom, hogy ezt nem az ügy érdeke, hanem tisztán a védencz és a befolyás érdeke kívánta. Én sem kívánok kiterjeszkedni egyénekre. Állítom, hogy előttem is az oktatás ügye a fő. Tartózkodtam kérdésem megtétele óta magánúton szerezni értesüléseket, meggyőződni a történtekről önszememmel és önhallásonimal magán a helyszínén. De a mint a t. minister urnak meg van a maga jelentése, igy én is megtaláltam a magam részére a jelentést bizonyos könyvekben, meg az időszaki sajtóban, általában a népnevelési lapokban. Vegyen csak elő a minister ur bármely lapot, mely a néptanítással foglalkozik, kolozsvárit vagy az ország bármely távol részén megjelenőt! Megütköztem a tanfelügyelői kinevezésen például Szepesmegyében is. Mert ott azt a ministeri fogalmazót nevezték ki, a ki csak 1883-ban lett fizetéses fogalmazó, a ki már fél év előtt kineveztetik segédtanfelügyelővé és nem telt bele félév, kinevezték tanfelügyelővé! Kinevezték akkor, midőn 15—20—25—30 évig működésben volt néptanítók pályáztak: nem egy, nem is kettő, nem is öt, hanem több is, büszkesége a tanítói karnak. Ezeket mellőzte a t. minister ur! (Zaj és ellenmondás jobbfelől.) Ez eljárást nem lehet nem kárhoztatni. Ilyen körülmények közt bocsásson meg a minister ur, de lehetetlen azt nem mondanom és azzal nem végeznem beszédemet. En a t. minister ur válaszát és kijelentését a közoktatásügy és a néptanítók önbecsérzetének érdekében nem vehetem tudomásul. (Zaj a jobboldalon.) Igenis, azon néptanítók nem becsülnék meg önmagukat, ha nem kérnék a közoktatásügyi minister urat, hogy az ilyen tanfelügyelőktől szabadítsa meg őket, a kik nem értenek a népnevelés szakmájához annyira, mint azok a tanárok és tanítók, a kik e téren régóta fáradnak s a kik, hogy megbecsültessenek, kell, hogy azon szellem követtessék, melyet a közoktatásügyi minister urnak ministeri székében elődje Pauler Tivadar biztosított, hogy a közoktatásügyi minister a néptanítókat érdemesítse a tanfelügyelői kinevezésre. Nem veszem tudomásul a minister ur válaszát, KÉPVH. NAPLÓ. 1884—87. VI. KÖTET. j hanem kérem annak tárgyalásra leendő kitűzését. (Helyeslések a szélső hátoldalon.) Trefort Ágoston vallás- és közoktatásügyi minister: A t. képviselő ur felszólalására egy pár rövid megjegyzést akarok tenni. (Malijuk 0 Én nem mondottam azt általánosságban, hogy a tanítók között senki sem alkalmas arra, hogy tanfelügyelő legyen és hogy néptanító nem lehet jó tanfelügyelő; de állítottam azt, hogy tanítani és tanfelügyelői teendőket végezni egészen más dolog. (Igaz! TJgy van! a jobboldalon.) Lehet valaki igen jó tanító és igen rosszul fog administrálni, a mint a tapasztalás mutatja. (Helyeslés a jobboldalon.) Másodszor megjegyzem, hogy én nagyon tisztelem a kort, magam sem vagyok már fiatal ember, de abból, hogy valaki 25 évig tanító volt, még nem következik, hogy alkalmas tanfelügyelő legyen. (Helyeslés jobbfdől.) Egy ember, a ki a központban mint rendkívüli jó munkaerő érvényesítette magát, igenis arra való, hogy tanfelügyelő legyen. Egyébiránt azt merem állítani, hogy vannak vidékek, nem akarom megnevezni azokat, hogy ott a tanügy compromittálása nélkül a tanítói osztályból kikerült tanfelügyelőt használni nem lehetne; (Igaz! TJgy van! a jobb- és baloldalon) mert a tanfelügyelőnek nemcsak paedagogiai ismeretre i van szüksége hanem kellő tekintélyre és tapintatra. Azt nem akarom mondani, hogy nincsen a tanítói osztályból kikerült tanfelügyelő, a ki nem tudna tapintatosan eljárni, de hogy e tekintetben igen óvatosan kell eljárni. Különben én a saját felelőségemre nevezem ki a tanfelügyelőket és újból is kijelentem, hogy ezentúl is azon gyakorlatot fogom követni, melyet eddig is követtem. (Helyeslés a jobboldalon, ellenmondások a szélső baloldalon.) Madarász József: A t. közoktatási minister ur tökéletesen félreértette az én nyilatkozatomat. Nagyon jól tudom én, hogy ő nem azt mondotta, hogy a néptanítók között nincsenek alkalmasok, a kineveztetésre állította, hogy vannak azok között is, de azért marad azon rendszer mellett, melyet most követ; vagyis, hogy nagyban mellőzi őket. Én ennek ellenében nyilatkoztam és nyilatkozom újból is, hogy helytelen ez a rendszer, mert a t. közoktatási minister ur ezek közül a néptanítók közül is nevezhetett volna ki alkalmas tanfelügyelőt s az a 20, 25, 30 ezer tagból álló tanítótestület mégis csak megbírja ugy ítélni, hogy ki alkalmas tanfelügyelőnek, mint a közoktatási minister urnak ministeriálisbureauja. E tekintetben tehát ismétlem, hogy az aradi tanfelügyelő igen jó építész lehet, miként magát Varjassy Árpád építész az általa kiadott építészeti szakkönyvben bemutatja, hogy például mit kell 4$
