Képviselőházi napló, 1884. VI. kötet • 1885. április 22–május 21.
Ülésnapok - 1884-125
125. országos ülés máj s 16, 1885. 371 az iparra kell fektetni a súlyt, az ipart kell fej- | leszteni. Ezzel végzi czikkéta „Nemzet". És midőn az ipar érdekei szőnyegen forognak, midőn egy város, mely az ipar fejlődésének alapját képezi s midőn épen az ipar fejlesztése tekintetéből Óvakodni kell oly lépéstől, mely egy városnak forgalmát veszélyezteti: akkor előáll a minister, cynieusan beadja a törvényt egy párhuzamos, a város orra előtt futó vonalra és akkor a házban előáll három kemény pontban fejezve ki, hogy minden tekintetet figyelemre méltatott, az összekötő pontok, a forgalmi érdekek stb. s a tervezet, melyet a kormány benyújt és megszavaztatni kivan e fontos érdekekkel nincs ellentétben, tehát nyugodtan meg lehet szavazni. És én ekkor azt kérdem, hát oda törekszünk-e mi, hogy városainkban az ipar fejlődjék, oda-e, hogy Magyarországon ne a higany le- és felszállásától függjön Magyarország jóléte ? Ezek tények, melyek azt bizonyítják, hogy mindenre törekszünk, de oda nem. Pedig nehéz egy várost felépíteni. Elrontani, annak jövőjét tönkre tenni könnyű, ezt egy tollvonással meg lehet tenni, mint megteszi a többség, ha megszavazza e törvényt. (Elénk ellenmondások a jobboldalon. Felkiáltások a szélsőbalon: Ugy van ! TJgy van !) Azt mondja a minister ur, hogy ő rokonszenvvel viseltetett azon tervezet irányában is, mely Egert contemplálja a vasút összeköttetésben, de hát végre is nincs előtte a terv, nincs előtte semmi és ő számol azzal, a mi előtte van, tehát egyenesen azt mondja: a ki hamarabb itt van, annak adjuk. Tehát kérdem, hogy az ország és a vidékek érdekei szigorú latba vetésének elve-e az, hogy a ki hamarabb jő az kapja a jutalmat; kérdem, hogy az ország ügyeinek helyes elintézése-e ez, hogy ily elvvel lehet-e Magyarországon az ipart felvirágoztatni és a városokat élénkké tenni ? Igaz, hogy három pontban megmagyarázta a minister ur, hogy e vasútnak engedélyezése országos érdekekbe nem ütközik, azt azonban nem mondta meg, hogy ezen vonal miféle ipari érdekeket fog szolgálni, hogy van-e az egész vonalon oly telep, a mely a magyardpar kifejlődésének alapjait és föltételeit ma is birja, a mely biztosítékot nyújt arra, hogy az jövőre fel fog virágozni. Ily telepet a minister ur nem nevezhet meg, mert ezt a térkép oly világosan megczáfolná, hogy ezt vitatni nem is lehet. Ezzel szemben nem viiágos-e az, hogy a másik részről már létezik egy fontos ipartelep, a mely nem tisztán nyersterményekre helyezi a fősúlyt, mint azon másik vonal, hanem arra, hogy a belföldi ipar kifejlődhessék és a nyerstermények itt feldolgozhatók legyenek. Egerben régebb időben kitűnően virágzott a bőr- és posztóipar. Igaz, hogy az újabbi időben a viszonyok változtak, de a régi emlékek ma is oly ébren vannak Eger népében, hogy nagyon csekély kell hozzá, hogy ezen iparágak gyáriparrá j alakulva, ismét virágozzanak. Ma is vannak Egerben bőr- és más gyárak, a melyek biztosítják azt, hogy ott a vidéki termékeknek nagy feldolgozó' telepe fog lenni. Hát most, midőn a helyi érdekű vasútról van szó, lehetetlen, hogy a kormány szemet hunyjon ezen tekintetek előtt, mert az ipar felvirágzásának a kormány előtt is főszempontnak kell lenni. Beszéde folyamán az igen t. minister ur azt igyekezett kimutatni, hogy a tervezettel még sem fognak Eger városának annyit ártani és némileg rámutat arra, hogy hiszen a határozati javaslatban contemplált tervezet olyan, mely ezzel összeütközésben nincs. Hát t. ház, igen sajnálom, hogy Ivánka Imre t. képviselőtársam, ki tegnap igyekezett ezen (f dologban szakszerűen felszólalni, nincs jelen. 0 minden esetre, mint szakférfiú bővebben is megmagyarázná azon rövid észrevételemet, hogy minden, a vasúti ügyekben egy kis ismerettel biró ember tudja, hogy a vasutak építésénél, még a legkedvezőbb vonalokon is vannak egyes pontok, melyeket, ha kiszakítunk az egészből, hát azon pontokon akiépítést teljesen lehetetlenné teszszök. Az ily esetben csak az egész vonalat combinálva és együvé fogva lehet a vasutat kiépittetni és jöveclelmezőleg kezelni, Ivánka t. képviselőtársam azt mondta, hogy Egernek a nádasdi összeköttetést kell létrehoznia. Hát épen ezen pont az, a mely annyi nehézséggel van összekötve, hogy magában egészen külön válva egyéb összeköttetéstől, annak kiépítése majdnem egy a lehetetlenséggel, de combinálvaaz alföldi összeköttetéssel, ez már azután egészséges vállalat volna, mely magát kifizetné és egyszersmind azon feladatnak, melyet hivatva van betölteni, teljesen meg is felelne. Érdekes még az, hogy akkor utal bennünket a t. minister ur, ilyen kiszakított, pontra, melyet önmagában felölelni alig lehet, midőn az egri szárnyvasuttal egészen parallel menő vonalat tervez, olyan vonalat, melynek a másikkal való egymás mellett futóságát a minister ur sem fogja tagadni. Hisz e vonal Egertől másfél óra járásnyira fog elvezettetni; azt lehet mondani, hogy egyik vonal a másik mellett oly egyenközűleg fut, hogy majdnem összeütköznek egymással. Ezeket óhajtottam a t. minister ur beszédjére megjegyezni. És midőn a t. minister ur határozati javaslatom elvetését és a törvényjavaslat megszavazását kívánja, még azon kifejezéssel is él, hogy ez „sürgős". Hát a kérdésnek ez oly oldala, mely most jelentkezik először a házban; mert hogy egy 120 kilométer hosszú vonal építése, mely 3 millió forintba kerül és melynek ügye egy pár évig húzódott, most egyszerre olyannyira sürgős legyen, hogy a kért három havi halasztás életkérdés rá nézve: már ez magában matatja, hogy itt mégis valami sajátszerű jelenséggel van dol47*
