Képviselőházi napló, 1884. VI. kötet • 1885. április 22–május 21.

Ülésnapok - 1884-125

gg4 126« omágos üi két zsákvonal már létezik; az egyik, mely Bánrévét Nádasddal köti Össze, a másik pedig a füzesabony-egri szárnyvonal. E vonalba esik az oszdi és nádasdi vasgyár, mely az ország elsőrendű vasgyárai közé tartozik s ott van a K-is-Tapolcsányban és Szilván jelentékeny vasgyár. Ott van azután Eger városa 25,000 lakossal, törzsgyökeres magyar város s a szó teljes értelmében város, mely nagy személyi és áruforgalmat biztosít ugy felfelé mint lefelé s a mely, hogy mennyire megérdemli azt, hogy nem csak zsákvasutja, hanem valóságos vasútja legyen, legjobban bizonyítja az, hogy az állam mellőzhet1 ennek tartotta, hogy önálló szárnyvonallal összekösse. Tgy viszonylanak egymáshoz a különböző érdekek. Az a vasút, a melynek felépítésére a t. kormány meghatalmazást kivan, azon feltételek egyikének sem felel meg, melyeknek múlhatatlanul meg kell felelnie a vasútnak, hogy az állam által engedélyeztessék. Iránya, mint bátor voltam kimutatni, helytelen, jövedelmezőségre nincs semmi kilátása és igy mulhatlanul az lesz a következés, hogy rövid idő alatt az állam fogja átvenni, aminthogy erre igen nevezetes naivitással rámutat maga a törvényjavaslat. Daczára annak, hogy nem fél az állam attól, hogy az államvasutaknak concurrentiát csinálna, mégis már előre stipulálva vannak azon pontok, melyek szerint az állam fogja azt átvenni. Az állam e szerint rövid idő múlva fog részesülni abban a szerencsében, hogy kellemesebbé tegye egy nagy uradalom birtokosának nyári mulatóhelyét, kinek még csak az az érdeke sincs, hogy productumainak vasútja legyen, mert terményeit a pest-miskolczi vasúton szállítja, hanem tisztán az az érdeke, hogy nyári lakása kellemesebb legyen és ez lesz egyedüli czélja e vasútnak. (Mozgás jobbfélől.) E vasútnak létrejövetele praeoccupálja továbbá a másik vonalnak létrejövetelét, mert hogy két vasút egymás mellett parallel fennállhasson, arra semmi kilátás nincs s e tekintetben azon biztosítást, melyet Ivánka Imre t. képviselő ur tegnap odavetett, részemről elfogadhatónak nem tartom. Mi hát az oka annak, hogy mégis minden esetre meg akarja építtetni az állam e vasutat, daczára annak, hogy felforgatja az 1881 : XXXI. törvényczikket, a mely megmondja, hogy oly vasutat, mely két vonalat köt össze, csak az országgyűlésnek lehet engedélyezni. Miért építjük tehát e vasutat? Azért, mert a kormány kedveskedni akar vele egy nagy uradalom birtokosának, talán mintegy folytatásául azon bizonyos hires pactumnak, mely a főrendiházi kérdésben oly szépen megköttetett. (Derültség jobbfelöl.) Az a kérdés: szabad-e ezt tennünk az ország pénzügyi, közlekedési és forgalmi érdekeinek rovására ? Azt hiszem, erre a felelet nem lehet más, és májas IS. IS8S. mint az, hogy a t. ház sem fogadván el e törvényjavaslatot, hozzájárul Szederkényi Nándor t. képviselő nr határozati javaslatához. (Helyeslés bal- és a szélső baloldalon.) Gr. Apponyi Albert: T. ház! (Halljuk!) Csak igen röviden akarom azon szempontokat megjelölni, a melyektől ezen vasútvonallal szemben szavazatomat függővé teszem. Magát a vasutvonalat azon körülmények közt és azon módozatok mellett, a melyek mellett annak kiépítése, mint tervezet elénk van terjesztve, nem ellenezhetem. Itt arról van szó, hogy egy vidéknek érdekeltsége a maga költségén egy helyi érdekű vasutat kiépítsen és én megvallom, nem tudok arra elég alapos indokot, bogy erre az engedély megtagadtassék. E tekintetben tehát nincsenek kifogásaim a törvényjavaslat tartalma ellen; szavazatomat azonban függővé teszem a következő körülményektől. Először kívánom, hogy a t. kormánynak valamely tagja határozott nyilatkozatot adjon azon kérdésre, melyet hozzá tegnap Szederkényi Nándor t. képviselőtársam intézett, hogy tudniillik az állam ezen vasúttal oly viszonyba lép, hogy annak javára sem most meg nem terheltetik, sem jövőre az annak kiépítése, vagy esetleg forgalma folytán előállandó terheihez hozzájárulni nem fog. Ez az én szavazatomnak első feltétele. A második feltétel az, hogy valamivel tüzetesebb, határozottabb és kielégítőbb megnyugtatást kívánok azon versenyviszonyokra nézve, a melyek a magyar államvasutaknak érdekelt vonala és ezen vasútvonal között kifejlődnek. Mert megvallom t. ház, a mi e tekintetben a ministeri indokolásban foglaltatik, az engem már csak azért sem elégíthet ki, mert bár többször és ismételten elolvastam, annak világos és^ határozott értelmét felfogni képes nem vagyok. Én tehát arra kérem a t. közmunka- és közlekedésügyi minister urat, hogy méltóztassék egész határozottan, nem műszakilag képzett egyének által is megérthető nyelven kijelenteni azt, hogy a magyar államvasutak igazgatóságának, illetőleg a közlekedési ministeriumnak ezen vasútvonal kezelésére és tarifapolitikájára minden körülmények közt döntő befolyás lesz biztosítva. Ez a második feltétel, a melytől hozzájárulásomat ezen törvényjavaslathoz feltételezem. A harmadik feltétel , e kettőnél még komolyabb. Már tegnap egy másik helyi érdekű vasút feletti tárgyalás alkalmából György Endrét, képviselőtársam felhívta a háznak figyelmét arra, hogy a törvényhozás nagyon komoly indokokból biztosította magának azt, hogy oly helyi érdekű vasutaknál, a melyek akár a magyar államvasutak, akár a magyar állam által garantirozott vasutak által érintett két pontot kötnek össze, az engedélyezés részére fenn legyen tartva, mert betekintést óhajtott magának szerezni az engedélyok-