Képviselőházi napló, 1884. VI. kötet • 1885. április 22–május 21.

Ülésnapok - 1884-124

354 1^4. országos ülés május 15. 1885. Ezek azon indokok, a melyek engem arra indítanak, hogy a törvényjavaslatot ne fogadjam el. Nem mintha én nem kívánnám az ilyen vasutak létesülését; én igenis óhajtom, kívánom, hogy mentül elébb és mentül több irányban épüljenek ilyen vasutak. De midőn ezt kívánom, kívánom azt is, hogy az a törvény szellemében és a közgazdasági érdekeknek kellő szemmeltartásával történjék. Noha magam is azt hiszem, hogy más, ked­vezőbb irányban lehetett volna vezetni a vasutat, ezt a kérdést latolgatni nem akarom; de azt igenis kell latolgatnom, hogy midőn az állam 3lutasította magától annak terhét, hogy több vasutat építsen, most ezen terhet a törvényhatóságokra akarja áthárítani, melyeknek érdekei fölött való őrködés teszi kötelességévé a képviselőháznak, hogy e tekintetben nyilatkozzék, ha a minister által ezen érdekeket kellőleg megóva nem látja. Nem kívánom azt a kérdést tüzetesebben tárgyalni, hogy stratégiai szempontból megfelel-e csakugyan és szükséges-e vagy nem a második vágány Püspök-Ladánytól Nagyváradig. A minis­ter ur állítja, hogy szükséges, tehát hinnem kell. Elhiszem és minthogy elhiszem, mert a minister ur mondta, ennek következtében az állam által nyújtandó 300,000 frt segélyt indokoltnak látom. De már a törvényhatóság által megszavazott nagy összeget indokoltnak nem látom, mert nincsen arányban az érdekeltek által viselendő teherrel. Nem fogadom el azért sem, mert nem vagyok meg­győződve azok után, a miket különösen György Endre képviselő ur felemlített, hogy államérdek követeli-e. Mert itt ma még legalább idegen kezek­ben lévő vasutakról van szó. Hogy e tekintetben az állam érdeke forgalmi politikai szempontból, közgazdasági szempontból és saját vasutaink jöve­delmezősége tekintetéből kellőleg meg van-e óva,, nem tudom. Nem fogadom el végre azért sem, mert azzal a gyanúperrel kell élnem, hogy ezen vasútnak ily módon kiépítése nem egészséges alapon történik, hanem, hogy ezen vasútnak ily módon tervezése valamely befolyásnak, meglehet téves felfogásból eredő befolyásnak, meglehet magánérdekekből vagy talán más indokokból származott befolyás­nak az eredménye, a mit én helyesnek nem tartok. Mindezeknél fogva nem fogadom el a tör­vényjavaslatot. (Helyeslés halfelöl.) B. Kemény Gábor, közmunka- és köz­lekedésügyi minister: Némely helyreigazítá­sokat kell tennem báró Lipthay Béla képviselő ur nyilatkozatára, egyszersmind szabadságot veszek magamnak, hogy némely adatot, melyeket eddig nem érintettem, a t. háznak tudomására hozzak, oly adatokat, a melyek az irományokban olvasha­tók voltak, a melyeknek közlését megtagadtam, midőn azt a mátrai vasútra vonatkozólag óhajtot­ák, megtagadtam azért, mert azok magánfelekkel való tárgyalásokra vonatkoznak, a melyek a be­fejezett tény előtt egyáltalán nem valók nyilvá­nosság elé, például, hogy X azt kéri, hogy a kibocsá­tandó papíroknak ennyi legyen az árfolyama, a másik meg azt kéri, hogy nem ennyi, hanem keve­sebb, a harmadik a kamatoknak aranyban vagy ezüstben fizetését kéri. Mindezeknek megbirálása és az ezek feletti döntés nézetem szerint nem a képviselőház, hanem a végrehajtó hatalom hatás­körébe tartozik. A törvényhozásnak csak a bevégzett tények felett van joga határozni és helyeselni vagy el­itélni a minister tényét. De áttérve az adatokra, szükségesnek tartom elmondani a következőket. [Halljuk!) A vállalko­zók bemutatták a költségvetést és a kiszámításokat, melyek szerint 4,200,000 forint lett volna a tény­leges kiadás. A közlekedési ministerium közegei által megvizsgáltatván e számítások, azokon vál­toztatások tétettek, minek következtében az összes kiadás 3.100,000 forintra szállíttatott le. E szerint egy kilométerre 24,000 forint és valami kevéssel több esik. Egyébiránt még bátor vagyok előhozni azt, hogy a nagyvárad-érmihályfalvai szakaszon a katonai építkezések miatt szükséges kiadások meg­közelítik, ha nem is érik el egészen a 300,000 forintot. Megemlítem továbbá, miután e tekintetben kérdés intéztetett hozzám, hogy mind a megyei mind az állami, mind pedig a magánosok hozzá­járulása, nem a „fond perdu", hanem törzsrészvé­nyekben meghatározandó eursus szerint lesz. [Fel­Máltások a baloldalon : ÁB indokolásban as ellenkező áll!) Az indokolásban nem az áll, hanem csak annyi, hogy a megye ekkor meg ekkor mit határozott. De én a határozatot nem hagytam jóvá. (Nyugta­lanság balfelöl.) Bocsánatot kérek, az engedély­okmánytételei nincsenek mellékelve, hiszen ha ez lehetséges lett volna, akkor maga az engedély­okmány foglaltatott volna be a törvényjavaslatba s nem kéretnék felhatalmazás. Vasutak kiépítésére vonatkozó rendszerestörvényjavaslatoknál mindjárt az első szakaszban kimondatik, hogy kik az enge­délyes; k, itt azonban az mondatik, hogy honnan hová megy a vasút. A második szakaszban az szokott kimondatni, hogy az engedély-okmány mel­lékeltetvén, annak beczikkelyezése kéretik. Itt azonban az mondatik, hogy az 1880: XXXI. tör­vényezikkben megállapított eljárás szerint a minister jelentést fog tenni. Mielőtt végleges sti­pulatio nem történt és az utolsó betűig nincs tisz­tázva a kérdés, nem lehet benyújtani az enge­délyokmányt, íme ebben van indoka annak, hogy ily alakban hozatott a ház elé a javaslat. [Helyeslés a jobboldalon.) Egyébiránt a felvilágosítások nyújtása után hosszabban nem kívánván szólani, kérem a t. házat, méltóztassék a törvényjavaslatot a részletes tár-

Next

/
Oldalképek
Tartalom