Képviselőházi napló, 1884. VI. kötet • 1885. április 22–május 21.

Ülésnapok - 1884-124

346 124. országos Ülés májns 15. 1885. közmunkaváltságnak, mondhatnám kétharmadrészét fizetik, tudniillik a Sárrét és az Érmeléknek épen nincs jó útja. Mindenki, a ki ott járt, tudja és bizonyíthatja, hogy azon vidékek igen távol és messzire feküsznek minden oly hegységtőt, honnan kő az utakhoz beszerezhető. Messziről, tengelyen kell oda szállítani a követ, pedig azon vidéken kőutak előállítása nélkül közlekedésről szó sem lehet. Méltóztassanak utána nézni, hogy bár Biharmegyében oly nagy közmunka-előirányzat volt, mely 239,000 frtra ment, az újabb időkben újabb kőutak alig építtettek s a rendes kiadásokba felvett közmunkaváltságösszeg csakis arra fordíttatott, a mint az előttem szólt t. képviselő ur méltóztatott mondani, hogy a meglevő utak conserváltassanak, jó karban tartassanak. Azt méltóztatott ezzel összeköttetésben mondani, hogy ha meg lesznek a vasutak, oly nagy sarak mellett nem érti, mi módon fognak ahhoz gabonát szállítani. Erre nézve megjegyzem, hogy azon egyharmadrész a rendkívüli költségvetésbe azért lett Biharmegye által felvéve, mert évek óta folynak az alkudozások -ezen bihari vasút építését illetőleg és már akkor figyelembe tartotta a megye, hogy ha ezen vasútra áldozni kell, annak létföltétele meglegyen. Másodszor pedig figyelelembe vette a tervezésnél azt, hogy ha a vasút ki fog építtetni, akkor a kőnek szállítása a kikötött feltételek szerint véghetetlen nagymérvben olcsóbb lévén, sz azon vasutakhoz vezető kőutak kiépítése a közlekedési eszközök kijavítása magára a megyerére előnyösebb és a mit a vasút építésére kiad, azt ezen módon meg fogja nyerni saját magának a javára. Én nem tartozom azok közé t. ház, a ki Biharmegye eljárásának itt a házban vagy bárhol megvédelmezésére magamat hivatottnak érezném. Van ott elég róni való. Nyíltan és őszintén igyekeztem azok ellen csekély erőmhöz képest küzdeni. De hol a megyének igazsága van, ott rá kell arra mutatnom, mert azon helyi érdekeket csak mi, azon vidékek lakói ismerhetjük legjobban, az Ermelléke hegységből áll, hanem köve nincs, mert a hegység agyag és mert agyag, azért van ott oly járhatatlan sár, mely az év legnagyobb részében lehetetlenné teszi a közlekedést. De eltekintve is a megye érdekétől, én kénytelen vagyok visszautasítani az előttem szólott t. képviselő ur azon állítását, hogy az érdekeltek nem érdekeltek ; mert a megyének ezen része, mely ezen vasút által jótéteményben részesül t. i. az Érmellék, a maga vasutjának előállítási összes értékét ajánlotta, mikor Székelyhidról a Berettyóig 2 mértföld hosszra, 82,000 frt segélyt ír alá. De e vidék oka-e annak, sőt nem áldozatot hoz-e akkor, mikor a Margitáig kinyúló szárnyvonalra is áldozott, hogy Margitta vidéke, sőt később a Szilágyság is, mely egész éven át a jó utaknak teljes hiányában van, mely pedig Magyarországnak épen olyan részét képezi — mint bármely más vidék, mely az államvasutak garantiájához, az ő adójához aránylag ugy járul mint más vidék: mondom, hogy ezen vidék is elvalakára a vasutak jótéteményében részesüljön. Ha már most az illető vonal egy részének költségét is egy más vidék lakossága részben bár, de viselni kész, ez egyáltalán nem involválja azt, hogy ezen érdekeltséggel szemben azon vád hangoztattassék, t hogy ezen érdekeltség nem is érdeklődik. Én megengedem, sőt szeretem hinni, hogy t. képviselőtársam az ottani viszonyokat nem ismerve, mondotta ezeket. Ezért tartoztam neki az adott felvilágosítással. A mi már most t. ház, Beöthy Ákos t. képviselő urnak érvelését illeti, azon indokok, melyeket ő a törvényjavaslat ellen felhozott, szerintem épen a törvényjavaslat mellett bizonyítanak. Azt mondotta első érvül, hogy a hálózat 253 kilométerről leszállittatott 128-ra. Én azt hiszem, hogy ez a jelen tervezetnek a szerencséje, mert az első tervezet, melyet ő a jelenlegi fölébe helyezett, három zsák-utczába vezetett volna: az egyik Nyüvedtől-Margittáig, a másik Váradtól-Székeiyhidig, a harmadik VáradtóiSzegbalomig. A jelen tervezet szerint pedig két vonalrész killesz egészítve; tudniillik Váradtól-Mihályfalváig menő rész vasúttal köttetik össze és épen így a Váradtól Szeghalomig vonuló rész Békésmegyén át szintén össze lesz kötve Mezőtúrral. Ez tehát a tervezetnek épen előnye. A másik a mit mondani méltóztatott az, hogy a stratégiai szempont, mely itt érintetik, csak látszólagos, mert a vasúti torlódások Váradés Püspök-Ladány közt ép ugy meglesznek, mint különben. Itt abban téved a t. képviselő ur, hogy a torlódások nem mint Püspök-Ladány- és Nagyvárad, hanem mint Nagyvárad- és Debreczen közt előfordulók, vannak az indokolásban felhozva. Ha pedig Váradtól-Mihályfalváig az egyenes összeköttetés meglesz, ott más előny is kínálkozik mozgósítás esetén, mert a temesvárarad-nagyváradi, azután a szatmár-munkácssztry-i katonai vonal összeköttetése VáradtólMihályfalváig csak 6 geographiai mértföld, mig a Váradtól-Püspök-Ladány- és Debreczenen keresztül Mihályfalväig vezető vonal hossza mintegy 23 geographiai mértföld hosszú. A mi azon felhozott érvet illeti, hogy 150,000 forinttal az útrendszert Biharban fentartani nem lehet; továbbá, hogy ezen kölcsön drága, úgyszintén Bottlik t. képviselő urnak azon megjegyzését is, hogy ez által az 1880: XXXI. törvényczikk in-