Képviselőházi napló, 1884. VI. kötet • 1885. április 22–május 21.

Ülésnapok - 1884-123

i 123. országos ülés május 13. 1SSS. 327 tekintetében eddig és jelenleg is követett politi­kával egyet nem értek és az iránt bizalommal nem viseltetem és tartok tőle, hogy azon az úton, a melyen járunk, múlhatatlanul katastropha fog bekö­vetkezni, hanem azon oknál fogva is, mert ezen előterjesztés nem őszinte, hanem világos mystifi­eatio, a törvényjavaslatot részemről és t. barátaim és elvtársaim nevében is szólva, el nem fogadha­tom. (Helyeslés balfelöh) Orbán Balázs: T. ház! Én mindig félek az ülésszak vége felé beterjesztett törvényjavas­latoktól, előttem ilyenkor mindig felmerül azon föltevés jogosultsága, hogy ily esetben mindig számítás történik arra, hogy a figyelem s talán a buzgalom kifáradtával, a már útra pakoló kép­viselők könnyebben átsiklanak és lemorzsoltatni engednek oly javaslatokat, melyek a meggondolás higgattabb perczeiben nem oly könnyen és könnye­dén lennének keresztül hajszolhatók. Nekem ugy tetszik t. ház, hogy államvas­utaink s főleg azoknak gépgyára s azok a famosus diósgyőri vasmüvek igen alkalmasak arra, hogy holmi nem egészen, vagy legalább is nem könnyen igazolható kiadások köpenyéül szolgáljanak, melynek bő redői alatt becsempésztetnek holmi dugárúfélék is. Nagyon gyorsan és rögtönözve lett e tör­vényjavaslat tárgyalásra kitűzve s igy nem volt időm arra, hogy összeszámítsam azon összegeket, melyek államvasutaink és különösen az említett két állami vállalat megszerzésére, felszerelésére és üzemben tartására forditattak, nem is lenne tanácsos azt ugy összítve kimutatni, mert az egy oly roppant összeget tenne ki, a mitől minden igaz keresztény megijedne. Fogalmat szerezhet arról mindenki és mértéket vehet a jelenlegi tör­vényjavaslat indokolásából, melyben egyszerű forgó tőke beszerzésére csakis 18.170,000 forin­tocskát kérnek; tehát sokkal többet, mint némely újabban keletkezett önálló államocskák egész költségvetési előirányzata kitesz. De hát t. ház, ez eljárásnál minden alkotmá­nyos felfogás lábbal van taposva, (Igás! Ugy van! a szélső baloldalon) mert habár e törvényjavaslat laconicus, indokolása nagyon homályos, mégis áttör annak rövidségén azon szomorú bizonyos­ság, hogy itt már egyelőre felhatalmazás nélkül elköltött összeg fedezetéről, illetőleg az állam, kincstárban ily módon keletkezett hiány pótlásá­ról van szó s az az üzemi forgó tőke tulajdon­képen csak ürügy egy a költségvetésen kivüli nagy deficit fedezhetésére. Az indokolás, főleg ha egy kissé a sorok közt is tudunk olvasni, nagyon tanulságos föl­fedezésekre vezet, azt észlelhetjük ugyanis, hogy már a múlt 1884-ik évben fel lett k forgó tőkeként használva 11 és fél millió forint. Nem hiszem, hogy létezhessék ország, a hol ily nagy összegeket a költségvetés keretén kivül minden felhatalmazás nélkül el mernének költeni, az ily módon visszaélő ministerek másutt a vád alá való helyezést el nem kerülhetnék. (Igaz! ügy van! a szélső baloldalon.) Igenis tudok eseteket, hogy háború esetén, a parlament együtt nem léte alatt felhatalmazás nélkül is adnak ki nagyobb összegeket, a jóváhagyást utólagosan kérvén ki; de hogy békében, rendes viszonyok közt, a parlament ülésezése alatt ily nagy összeget budgeten kivül s felhatalmazás nélkül elköltöttek volna : arra én nem találok példát az alkotmányos országok történelmében. De különben is ez olyan lebegő tőke, a mely, ha akarom vemhes, ha akarom nem vemhes; ha akarom ll l /» millió, ha akarom 18.170,000 frt, ha akarom Bosko módjára — a kalap alatt, vagyis a költségvetésben, ha akarom a kalapon kivül van, vagyis a lebegő adósságok közt foglal he­lyet. (Derültség a szélső baloldalon.) T. ház! E forgó tőke változandósága és hullámzása nagyon talányos, múlt évben elég volt HVa millió, most 7 millió néhány száz­ezerrel több igényeltetik. Én ezt t. ház, indokolva egyáltalában nem látom, mert azt a két lapnyi iadokolást, a melylyel azt a kormány beterjesz­tette s az a másfél lapnyi másikat, melylyel a pénzügyi bizottság támogatja, ilyenekül el nem fogadhatjuk. Ahhoz nagyon részletes és okadatolt támogatás szükségeltetnék. Ámde, ha okadatolható e kiadás, miért nem vették fel a költségvetésbe, hisz itt a kiadással bevétel áll szemben, a mely a költségvetésbe fel van véve, nem látom át okát, hogy miért nem foglalták be a kiadást is, hacsak azért nem, hogy a valódi deficitet leplezzék s ez üzletek jövedel­mezőségét ily fogással kedvezőbb színben tün­tessék fel. Ily esetek más országokban a képtelenségek közé tartoznának, csak nálunk tartanak mindent megengedhetőnek a hatalom emberei. Az ily me­rész emberekre azonban nem tanácsos forgó tőké­ket bizni, mert azok könnyen elforoghatnak hiva­tásuk irányától, hisz már is megtörtént, hogy a tartalék s más alapok elköltettek folyó költsé­gekre. Azt mondja a ministeri indokolás, hogy szak­tanácskozások folytak az illető ministeriumok, az államvasutak és vállalatok kiküldöttei közt s az erre vonatkozó jegyzőkönyvek tanúsága szerint a szükséglethez képest állapíttattak meg a függet­lenül kezelendő forgó tőkék. És pedig az államvasutak forgó tőkéjének kiszámításánál, a magán vasutaknak pályakilo­méterek arányában való kiadásait vették zsinór­mértékül, mert hát azok regieje igen nagy. így hoztak ki 10.670,000 frtot azon kikötéssel, hogy

Next

/
Oldalképek
Tartalom