Képviselőházi napló, 1884. VI. kötet • 1885. április 22–május 21.
Ülésnapok - 1884-108
108. országos Blé* április 22- I8SS. Sí megtagadni nem lehet. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon. Zaj a szélső baloldalon.) Mocsáry Lajos: T. ház! Én azt hiszem, tökéletesen igazsága van Csanády t. képviselőtársamnak, ki azon kérelmet intézte a ház t, tagjaihoz, hogy a megállapított napirendtől eltérni ne méltóztassék. Ha igy bánunk el a megállapított napirenddel, akkor megállapodásainknak nem lesz értelme. (Igán! Ugy van! a szélső baloldalon.) Ki van mondva, hogy interpellatióra adandó válaszok fognak napirendre kerülni. Azon felül több interpellatio is van bejelentve. Azt hiszem V* vagy 3 A kettőre. Az ülés bezárása előtt itt van az idő, mikor ezekre át kell térni. Kérem tehát, ne méltóztassanak a napirendet megváltoztatni. (Helyeslés a szélső baloldalon. Zaj a jobboldalon.) Különben is azt a czélt, hogy a részletes tárgyalás ma befejeztessék, ugy sem lehet elérni, mert nekem tudomásom van arról, hogy többen Íratták fel magukat a részletes tárgyalásra, valószínű, hogy még többen is fognak nyilatkozni a részletekhez. Nincs tehát czélja annak, hogy igy húzzukdialaszszuk a dolgot. (Zaj.) Tisza Kálmán ministerelnök: Én constatálom, hogy ebben a házban egy erőszakoskodó kisebbség van. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon. Zaj a szélső baloldalon.) Különben pedig igen kérem a t. házat, méltóztassék ellállani a részletes tárgyalás folytatásától, de magamra nézve, a kinek már ma ugy is beszélnem kellett, kérem a ház engedélyét, hogy ma ne kelljen felelnem az interpellatióra. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Akkor vége az ülésnek !) Elnök: Nincs vége, mert az interpclktiós könyvben két interpellatio van beirva, ennek ma elő kell terjesztetni. E szerint tehát méltóztatik a t. ház a holnapi ülés napirendjére a részletes tárgyalás folytatását kitűzni, azon kivül pedig a holnapi ülésben a ministerelnök ur, azt hiszem válaszolni fog az interpellatiókra. Tisza Kálmán ministerelnök: Igen kérem, méltóztassék a jövő ülés napirendjét ugy kimondani, hogy a főrendiházról szóló törvényjavaslat tárgyalásának befejezése után fogok válaszolni, hogy ne legyen megint kifogás. Csanády Sándor: Ki erőszakoskodik ? (Zaj. Derültség.) Elnök: Itt erőszakoskodásról szó nem lehet. A napirendet kimondom akként, hogy a holnapi ülésre kittízetik a főrendiházról szóló törvényjavaslat részletes tárgyalása és a mennyiken ez befejeztetnék, ha idő lesz, akkor a ministerelnök ur fog válaszolni, ha pedig nem lesz idő, a következő ülésre maradnak a válaszok. Most következnek a mai napon bejegyzett interpelJatiók. Gosztonyi Sándor: T. ház! Mindenekelőtt sajnálatomat fejezem ki a felett, hogy valahányszor ezen padokról történik felszólalás, mindig tüntetőleg mennek ki a házból a t. túloldalon ülő képviselő urak. A mi magát az interpellatio kérdését illeti, melyet az igen t. közlekedésügyi minister úrhoz kívánok intézni, mielőtt magát a tárgy érdemét érinteném, kénytelen vagyok arra kérni a t. közlekedésügyi minister urat, hogy az általam előterjesztendő interpellatiót ne ugy tekintse mint valóságos interpellatiót, hanem mint azoknak kérelmét, a kiknek érdekében nagyon kérem, hogy kérelmüket beható figyelemre méltassa és bajaikon segíteni iparkodjék. Mikor 1869-ben Csongrádmegyében lévő úgynevezett mindszent-apátfalvai tiszamentesítő társulat az akkori közlekedési ministerhez folyamodott a maga árterének az 1830-ki árvizmagasság mértékében való uiólagos fejlesztése iránt, akkor a közlekedési minister Eózsahegyi Pál ministeri tanácsost küldte, hogy a mellé adott műszaki közegekkel egy részletes ártérfejlesztést teljesítsen. Akkor Hódmezővásárhely város lakosainak nagy része, a kik jobbágy telki állománynyal bírtak, felszólittatott, hogy az illető törvényes határidő alatt felszólamlását nyújtsa be és annak benyújtása után a tiszai ármentesítő társulat a maga észrevételeit arra megtévén, a közlekedési ministerium rendelete alapján delegált csongrádmegyei küldöttséghez tétetett át az ügy, a hol az még ma is hever a nélkül, hogy Csongrádmegye hatósága e tekintetben érdemleges határozatot hozott volna. 1882-ben az 188 í: LII. t.-cz. alapján ar< állani vette kezébe a tiszai védgátak további kiépítését, és hogy a szegedihez hasonló catastrophától megmentse az alföldet, kimondotta, hogy azon töltéseket, melyek az alvidéket a Tisza kiöntései ellen védik, teljesen jókarba helyezi. Akkor megbízatott a törvény értelmében a közlekedési minister ur, hogy ezen töltéseket az lí- 81-ki vízmagassághoz képest kiépítéssé és ezen alapból kimondva az ártérfejlesztést foganatosítsa, az érdekelteket összeírássá és a teherviselési kulcs megállapítását kimondja. Azonban nemcsak ehhez képest mondatott ki a hozzájárulási vagy teherviselési kulcs, nemcsak azok írattak össze, akik az 1881-ki vízmagassághoz képest mint érdekéltek jönnek be, hanem a kormánybiztos ur, ki a közlekedési minister ur rendeletéből oda kiküldetett, az 1830-ik évi vízmagasságot is constatáltatta és azon vízmagassághoz képest eszközölte az ártérfejlesztést, határozta meg a teherviselés arányát és az illető könyveket az érdekeltek közt szétosztatván, meghagyatott egyúttal, hogy nemcsak egy, hanem három évi törlesztési költség az illetők által befizettessék. Én tehát, midőn erre vonatkozólag itt felszólalni kénytelen vagyok, kijelentem azt, hogy a kérdést túlhajtottnak tartom, mert nemcsak az 1830-ki, hanem az 1855-ki sőt, az 1881-ki YÍzma-
