Képviselőházi napló, 1884. VI. kötet • 1885. április 22–május 21.

Ülésnapok - 1884-120

254 120. országos fi Á mi a Mocsáry t. képviselő ur által megpendített eszméket illeti, azoknak elsejével, hogy tudniillik ne adassék minden érdekelt ipar-vállalatnak teljes kártalanítás, nem tudnék megbarátkozni, mert itt szerzet jogokról, meglevő vagyon és vállalatról van szó. Tagadhatlan, hogy a teljes kártalanítás eszméje megfelel ugy az igazságnak és a jognak, mint azon figyelemnek, melyet az iparvállalatokkal szemben nemzetgazdasági szempontból tanúsítani kötelesek vagyunk. A mit ő a 100 holdas területre nézve mondott, abban t. ház, tagadhatatlanul igen sok van, a mi figyelemre méltó; de ne méltóztassék azt hinni, hogy bárkinek intentiója az lehessen, hogy a nagybirtoknak a kisbirtokkal szemben bármely privilégium adassék. Ellenkezőleg, én mindig abból indultam ki, hogy a törvényhozás támogatását és gyámolítását sokkal inkább igényli az, aki gazdaságilag és társadalmilag amúgy is gyengébb és szegényebb, mint az erős és hatalmas. (Elénk helyeslés a hál- és szélső baloldalon.) Tehát itt egészen más szempontok forognak fenn. Egy területi minimum megállapítása e tekintetben épugy szolgálhat bizonyos esetekben védekezésül egy nagybirtokosnak esetleg igazolatlan igényei ellen, mint a hogy az más esetekben egyes kisbirtokosokra nézve alkalmatlan és megszorító lehet. Megeshetnék például, hogy egy nagybirtokos, mert a luxusára szolgáló parkjának vagy kertjének 10—15 holdját öntözni kívánja — a mi nemzetgazdasági szempontból nem indokolt — ebből a czélból akarja a folyó mentén létező iparvállalatokat kisajátítani, vagy kártalanítani. Ilyen esetek ellen szolgál oltalmul egy bizonyos területminimum megállapítása, mint a hogy az más esetekben, megengedem inconvenientiákra szolgáltathat alkalmat. De megengedem azt is, hogy valamint egyrészről nehéz minden területi határvonal megállapításának elhagyása, ugy másrészről, különös tekintettel a felvidék viszonyaira, a hol talán öszszesítés útján sem lehetne egykönnyen 100 holdnyi rétterületet összehozni, tekintettel továbbá arra, hogy csakugyan nem lehet a 100 holdas vagy más meghatározott számú complesumokba tartozó egyes parcellák birtokosainak ellentállásán megtörni engedni azt a szándékot, melyet esetleg a többség táplál, hogy összegezett rétjeit öntözze; erre nézve a törvényben határozottan és múlhatatlanul provisiót kell behozni, hogy mi történjék, ha több kis területnek birtokosai összeállnak, hogy rétjeiket öntözzék és azok egy része szükkehltíségből, vagy felvilágosodás hiányából ahhoz hozzájárulni nem akar? Ily esetekben a többség jogait minden indokolatlan ellentállással szemben határozottra! szabályozni kell. Én tehát azt indítványoznám, hogy ezen szakasz újabb megfontolás és szövegezés végett a bizottés mísjn- 9. 18S5. sághoz utasittassék vissza. Mert méltóztassék meggondolni, t. ház, itt határozottan két oly szempont áll egymással szemben, melyeknek mindenike nagyon figyelemre méltó és melyeknek egyike sincs most még a ház előtt annyira kiderítve, hogy azok felet rögtön határozhatnánk. Bajosnak tartanám elfogadni Mocsáry t. képviselő ur azon indítványát, hogy minden területi meghatározás kihagyassék, mert ez csakugyan indokolatlan zaklatásnak tehetné ki az ipari vízmüvek birtokosait. Másrészről szintén nem találok teljes megnyugvást abban, hogy kisebb parcellák birtokosai is összeállhatnak arra, hogy az öntözés engedélyezését kinyerj ék; mert nincs semmi mód nyújtva, hogy az ilyen parcella-birtokosok többsége egyesek ellentállásával szemben a maga jogosult és igazolt akaratát keresztülvihesse és erre nézve a törvényben biztosítékot kell nyújtani. Mindezekre tekintettel, kérném a szakaszt újabb szövegezés, illetőleg mindezen eszmék figyelembe vétele és megfontolása végett a bizottsághoz vissza utasítani. (Helyeslés lalfélől.) Gr. Széchényi Pál, földmívelés-, iparés kereskedelemügyi minister: T. ház! Gróf Apponyi Albert t. barátomnak azon indítványát, hogy azon vizek, melyek iparvállalatokra nem szolgálnak, korlátlanul felhasználhatók legyenek az öntözésre és hogy az kifejezést nyerjen e szakaszban, tökéletesen feleslegesnek tartom, mert ha méltóztatik elolvasni a 31. és 32. §-okat, a melyek összefüggésben vannak, azt fogja találni, hogy a 31. §. tisztán iparvállalatok csatornáiról és vízvezetékeiről szól; természetes tehát, hogy a többi vizeket nem érinti, amelyek nem iparvállalatok fentartására szolgálnak. Az ilyen vizek felhasználása rétöntözésre mindig szabad, e tekintetben tehát a szakaszt nem szükséges módosítani. A mi pedig a szakasznak a bizottsághoz való visszautasítását illeti, arra bátor vagyok megjegyezni, hogy ha Mocsáry képviselő ur indítványa szerint a 32. §. 2. pontja kihagyatik — a mihez én hozzájárulásomat kijelenthettem — akkor tökéletesen felesleges az aggodalom, hogy a társulatok, melyek rétöntözésre keletkeznek, nem tudnak összeállani. Én ellenkezőleg, épen abban találom az orvoslást, hogy a többség a kisebbségnek kárt ne okozhasson az öntözésre keletkezett társulatokban. És nem találok ebben semmi veszélyt sem, mert a 32. §. tisztán csak arról szól, hogy a ki a 31. § szabályai szerint meghatározott ingyen kiszolgálandó vizén kívül még akar öntözésre vizet használni, az a víz használatáért teljes kártalanítást adni köteles a viz tulajdonosának. Ezt pedig tökéletesen igazságosnak találom, ugy a nagy-, mint a kisbirtokosokra nézve. (Helyeslés.) Én tehát semmi veszélyt nem látok a szakasz rendelkezésében, sem a vízvezeték birtokosára, sem másra és azt hiszem, hogy a második pont