Képviselőházi napló, 1884. VI. kötet • 1885. április 22–május 21.

Ülésnapok - 1884-118

212 118. országos ülés májuss 7. 1885. a midőn másrészről az ily kis patakok mellett levő szomjas földek valósággal tantalusi kínnal látják ms'guk előtt hasztalanul elfolyni a vizet, ily helyeken egészen más conflietusok fognak előállani az őrlési és öntözési viszonyok következtében. Egy kathegoriába vonni, egyenlő rendelkezés alá szorítani mindezen különböző viszonyonyokat, nézetem szerint nem ezélszertí. A különböző viszonyok különböző intézkedéseket kivannak és csak igy lehet czélszerííen codificálni a vizjognak ezen nagy részét. (Ugy van! a szélső baloldalon.) És hogy e tekintetben nálunk még nem történt a kellő tanulmányozás, azt mi sem bizonyítja jobban, mint maga a törvényjavaslat, nevezetesen annak a vizhasználatra vonatkozó része, különösen pedig azon vizek használatára vonatkozólag, melyek hatósági rendelkezés alá esnek. Állításom bebizonyítására méltóztassék a t. ház megengedni, hogy habár röviden is azon hiányokra rámutassak, melyek azon állításomat bizonyítják, hogy a kormány nem tanulmányozta kellőleg a kisebb folyók és patakok viszonyait és ennek következése az, hogy ezekre vonatkozó rendelkezései a törvényjavaslatnak nagymérvű hiányokat, sőt ellenmondásokat is foglalnak magukban. Első sorban bátor vagyok megjegyezni, hogy nevezetes dolognak tartom, hogy mindössze 20 rövid szakaszban foglaltatik mindaz, a mi a hatóságok rendelkezése alá eső vizi használat, nevezetesen őrlés és öntözés tekintetében felmerülhető számos conflictusra vonatkozik. Nemkülönben igen jellemző az, hogy a mi oly jelentékeny szerepet játszik e téren, e szó: malom, nem tudom miért, következetesen, szándékosan ki van kerülve a törvényjavaslatban, mintha malmok nem is léteznének a folyókon és mintha a malmok — nem a malom-jogot, hanem a technikai oldalt értem — mintha, mondom, a malmok nem is tartoznának a hatóságok alá. Mintha nem volna egyik legfontosabb feladata azon behozandó vizi könyveknek, hogy a malmok ászokfái és homlokfái meghatározva legyenek. Malmokról általában szó sincs a tör vén yj avaslatban. Méltóztassanak közelebbi vizsgálat alá venni a 31. és 32. §-t. A 31. §. igy szól: „Oly iparvállatok kivételével, melyeknek léte a vízhasználat folytonosságát igényli, mint például kohóknál az ipari vállalat czéljaira szolgáló viznek öntözésre való felhasználása . . . kártalanítás nélkül engedélyezhető" .Tehát a kohóknál engedély nélkül lehet a vizet használni. Az, hogy a javaslat különösen megnevezi a kohókat, mint olyanokat, melyek a vízhasználat folytonosságát igénylik, arra látszik mutatni, hogy a malmokra ez nem értetik. Azonban tudjuk, hogy a malmok folytonosan éjjel-nappal őrölnek ünnepen és nem ünnepen. Ha tehát a malmokra nézve nem tétetik kivétel, akkor ezt világosan ki kell tenni, különben a malmok is meg fogják követelni azon kedvezményt, mely a kojhóknak adatott. Ez tehát a törvényszakaszban minden esetre nagy homály, mely kétségkívül kellemetlen conflictusokra és különféle magyarázatokra fog vezetni a hatóságok közt. Ezen kivül van egy különös speciális intézkedés e szakaszban. Szabad tudniillik a vizet használni minden engedély nélkül, de csak ugy, „hogy a viz csak szombat esti 9 órától hétfő reggeli 3 óráig használtassák öntözésre. Tehát 30 órára. Már kérem, miután különben is ugy contempláltatik a törvényjavaslatban a rétöntözés, hogy csak 100 katastralis hold rétet legyen szabad öntözni, 30 óra alatt 100 katastralis holdnyi rétet egy patak vizével bizony megáztatni nem lehet. Hiszen ha csak kissé távol van a rét, oda sem ér a viz ez alatt az idő alatt, nemhogy megáztassa és akkor azután tiltva van, hogy egy hétig lehessen ismételni. De mit tartalmaz a 32. §? Ebben arról van szó, hogy bizonyos korlátozások mellett miképen lehet engedélyezni iparvállalatoknak a rétöntözést. Azt mondja a szakasz: „Az ipari vállalatnak a szünetelésért vagy r korlátozásért teljes kártalanítás nyujtassék". Én nem tudom, hogy a vállalatok alatt értetik-e a malom ? Azt hiszem, minden esetre értetik. De vájjon akkor csak a legközelebb fekvő, vagy valamennyi malom értetik-e, amely azon területen alól fekszik, mert a között nagy különbség van, hogy én csak a legközelebb alattam fekvő malomnak tartozom-e kárpótlással, vagy pedig 15—20-nak, mely mind igényt formál kártalanításra. Az, hogy csak kártalanítás mellett lehet a vizet öntözésre használni, oly dolog, a melyet nagyon részletesen és pontosan kell meghatározni. E mellett a kártalanítás fogalma is tisztán megállapítandó, mert kérdés még az is, hogy a malmok követelhetnek-e általában kártalanítást, ha felettük a viz rétöntözésre használtatik, noha plausibilis, hogy igazuk van, ha kárpótlást követelnek, mert mondhatják, hogy ennyi napot és hetet mulasztottam, ez alatt kereshettem volna ennyit meg ennyit, ezért kárpótlás jár. De ha ez elfogadtatik, a rétöntözés csaknem lehetetlenné válik. A dolog voltaképen ugy áll, hogy a malmok nem dolgoznak egész évben és a rétöntözés sem tart hoszú ideig. Midőn tehát a malmok előállnak kártalanítási igényeikkel, nekik azt lehetne mondani, hogy várjatok néhány napig vagy hétig, mert később is elvégezitek ugyanezt a munkát a helyett, hogy henyélnétek, kártalanításra tehát igényetek nincs. A kártalanítás tekintetében fontos, hogy a malom a folyó mentén feljebb vagy lejebb van-e. Az a kílejebb van és kiveszi a vizet csak 1 — 2—3 malmot tartozik kártalanítani, mig az, a ki feljebb