Képviselőházi napló, 1884. VI. kötet • 1885. április 22–május 21.

Ülésnapok - 1884-118

118. orsságes iilés május 7. 1885. 203 van benne, de annak alkalmazása az, mitől az egéssnek'értéke függ. Feltételezi ez a közigazgatási hatóságoknak igen erős kötelességérzetét, helyes organisatióját és felelősségét, mert csak akkor lehetünk biztosak arra nézve, hogy az a nagy hatalom, mely itt kezükbe adatik, igazán a közjó és nem más czélok érdekében fog felhasználtatni. Szóval ezen elvnek, ezen eszmének alkalmazása, keresztülvitele s ezen javaslatban a készletek megállapítása az, mitől az egésznek értéke függ. És én azt hiszem, hogy az igen t. minister nr intentiói, melyek őt akkor vezették, midőn ezen nagyfontosságú kérdés megoldását kezdeményezte, ngy lesznek igazán megvalósítva, ha az ország közvéleményének és első sorban a képviselőháznak idő és mód adatik arra, hogy magukat erre nézve teljesen tájékozhassák (Ügy van! bal felől) és akkor azután a részletekre nézve az alkalmas módozatokat az eszmének esetleges elfogadása esetén keresztülvihessék. Ismétlem indítványomat, hogy a t. képviselőház ezen javaslatot ma a napirendről levenni és annak tárgyalását az őszi ülésszakra halasztani méltóztassék. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon. Felkiáltások balfelől: Elfogadjuk!) Gr. Széchényi Pál, földmívelés-, iparés kereskedelemügyi minister: T. ház! (Halljuk! Ealljuk!) Mielőtt a t. ház e kérdésben határozna, méltóztassék megengedni, hogy ahhoz én is hozzászóljak. (Halljuk!) Méltóztatik emlékezni, hogy épen a vizjog megalkotása az egész nemzetnek általános óhaját képezte. Hasonlókép méltóztatik tudni, hogy körülbelől harmadfél évvel ezelőtt, midőn ezen ministeriumnak élére álltam, első kötelességemnek tartottam az előkészületeket megtenni, hogy a vizjog megalkotására vonatkozólag mielőbb kész törvényjavaslatot terjeszthessek a t. ház elé. Az előkészületek harmadfélévig a legnagyobb nyilvánosság mellett folytak. Több izben enquétek tartatván, azok eredménye teljesen nyilvánosságra hozatott; a sajtó is a legnagyobb mértékben foglalkozott ezen ügygyei, megvilágittatott minden oldalról, minek folytán a t. ház által kiküldött bizottság is képes volt ezen dolgot alaposan tanulmányozni, jó és eredményes változtatásokat tenni rajta, a mely bizottságnak ülései szintén nyilvánossággal tartattak, a mennyiben a bizottsághoz nem tartozó képviselők is jelen voltak. Erre a bizottság tárgyalásait a sajtó is rendesen közölte, ugy hogy csakugyan a nyilvánosság előtt titok e kérdésben nem volt. (Ugy van! jobbfelől.) Ehhez képest elég idő engedtetett az előzetes tárgyalásokra és a nagyfontosságú törvényjavaslat érett megfontolás után állapíttatott meg a bizottságban azon szöveggel, mely most a t. ház előtt van. Lehetetlen tehát azt mondani, hogy nem voltak elégséges időközök arra, hogy ki-ki magát a törvényjavaslat állásáról tájékozhassa, mert hiszen az t enquéte-tárgyalások közt hónapok multak e] és mklŐB az első enquéte-tárgyalás után a törvényjavaslat benyujtatott és a bizottsághoz kiadatott, három-négy heti időköz engedtetett a törvényjavaslat tanulmányozására. És még a bizo' tsági tárgyalás alatt is néha több napi időközök voltak egyik ülésről a másikra. Mindezeknél fogva azt hiszem, elég mód és alkalom volt arra, hogy a törvényjavaslattal foglalkozó képviselők, azok is, a kik a bizottságnak tagjai nem voltak, tájékozhassák magukat. (Ugy van! jobbfelől.) A mi a változtatásokat illeti, az tökéletesen áll, hogy minden egyes tárgyalásnál változtatások történtek, de ez igen természetes is, mert az ilyen nagyfontosságú törvényjavaslatoknál várható, hogy jninél több retortän mennek keresztül, annál több változás történjék, a jelen esetben pedig nemcsak változtatásról, hanem határozottan javításról kell szólnunk. Ezen javítások többnyire abból állanak, hogy a létező törvényekből több szakasz átvétetett a végre, hogy a jelen törvény a Tisza völgyére vonatkozó intézkedések általánosítása által az ország minden vidékére kiterjedjen. Ezen változások tehát nem újak, nem olyanok, a melyek meglephetnének valakit, vagy elvi változásokat tettek volna a törvényjavaslaton. Mostani alakjában a törvényjavaslat szintén régen készen van és mert — a mint mondom — a változások nem újak, nem elvi természetűek, ezek nem állhatják útját annak, hogy a törvényjavaslat most tárgyaltassék. A mi pedig végül azon képviselő uraknak elfoglaltságát illeti, a kik ezen kérdéssel foglalkozni akartak, bátor vagy ok arra hivatkozni, hogy hiszen a ministeriumban is volt az Utóbbi időben sok mindenféle dolog, a mi minket elfoglalt és a mellett mégis szakítottunk magunknak időt arra, hogy ezen törvényjavaslattal foglalkozzunk. (Helyeslés jobbfelől.) És azt hiszem, hogy a mint mi megtettük kötelességünket, ugy a képviselő urak is bizonyosan foglalkoztak e kérdéssel és birnak annyi tájékozottsággal, hogy annak tárgyalásába belemehetnek. Kérem tehát a t. házat, méltóztassék az indítványt mellőzni és a törvényjavaslat tárgyalásába belemenni. (Élénk helyeslés jobbfelől. Felkiáltások balfelöl: Szavazzunk!) Szilágyi Dezső: T. ház! Mindazon okok, melyeket a t. kereskedelmi minister ur a halasztási indítvány ellen felhozott, a ház tagjai előtt ismeretesek voltak és t. barátom, midőn ezen indítványt megtette, azokat figyelembe is vette. Hanem én csak egyszerű tényekre hivatkozom. Mindenki tudja, hogy ezen ház tagjai legnagyobbrészt egy törvényjavaslattal tüzetesen csak akkor foglalkoznak, mikor annak tárgyalása közel kilátásban van. Ez mindig ugy volt és a parlamenti tárgyalásokat ezen körülmény figyelembevétele nélkül máskép elrendelni nézetem szerint hiba, mert a ház tevé26*