Képviselőházi napló, 1884. VI. kötet • 1885. április 22–május 21.

Ülésnapok - 1884-117

198 117. országos ülés május 6. 1S85. í sem lehetett szándékom, hogy a társadalomnak akármely rétegéről sértőleg nyilatkozom, mert az előbbi felszólalásomban csík Kit akartam jelezni, hogy acon rétegek zárassanak ki a kertből, a melyek botrányos magaviseletet t m ásítanak. (Élénk helyeslés.) Azon ellenvetésre azonban, mintha nyilatkozatom által praejudicáltam volna a jogi kérdések eldöntésének, megjegyzem, hogy én ezt nem lettem, hanem azt mondtam, hogy jogi vélemények alapján egyéni nézetem az, hogy a fővárosnak nincs igénye ily követelésre; de hozzátettem azt is, hogy ha igaza volna is a fővárosnak, még ekkor is kötelességemnek tartanám, felkérni a főváros^ közönségét, hogy tekintve a czéit, mondjon le ezen jogáról. (lgíz! TJgy van! a jobboldalon). Minthogy pedig ekképen semminek ser: praejudicáltam s minthogy kijelentettem, hogy a tárgyalások folyamatban vannak, azt hiszem, hogy a képviselő urnak felszólalása nem volt jogofult. (Helyeslés). Herman Ottó: Legyen megengedve nekem, hogy ép a kert-kérdésben némely reflexiót tehessek, leginkább tekintettel arra, a mit báró Lipthay Béla t. képviselőtársam igen helyesen felhozott. Constatálni kívánom t. ház, hogy Magyarország e gytüéstennéhen mind sűrűbben és sűrűbben találkozunk oly terminus technieusokkal, melyek az emberiséget classificálják, pórnépre, alsóbb rétegekre, felsőbb és legfelsőbb rétegekre. Deka azon claFsificatoroktól megkérdezném, hol végződnek a felső rétegek s hol kezdődnek az alsók és a pórnép : ezt ők eldönteni nem tudnák. Mert ha a tisztess éget a ruhához kötjük: ismerek én sok nagyon tisztességesen öltözött embert a világon, a kit én nemcsak közkertbe, hanem a falú kútjához sem bocsátanék. (Derültség a szélső balon.) Viszont ismerek sok szegény sorsú embert, ki tisztességére rátartós és érdemes arra, hogy közkertben szívja azt a levegőt, melyre neki, mint embernek joga van. És t. ház, ha már előhozatott a kert-kérdés, constatálni kívánom, hogy a sajtó és a családok nyilatkozatai szerint, a mennyiben én hallottam és tudom, épen azok a családok, a kiket tisztessége sekü] keli felvenni, veszik e megnehezítést nagyon zokon.' Az az úgynevezett pórnép, melyre leginkább történt ezélzás, egészen más természetű. Azt egy kerttől sem belépti jegy gyei, sem semmi mással visszatartani nem lehet. Magam is tiz éve lakom egy keriben és nagyon is jól tudom, mik történnek abban a kertben. (Derültség.) Hanem constatálni való tény az, hogy Budapest város mortalitása kivált a gyermekvilágban óriási nagy és hogy három tényező az, melyre az főképen reducalható: az első a rossz levegő, a második a rossz viz, a harmadik a mozgás hiánya. És Budapest városa, midőn építkezési és berendezési terveit megcsinálta, elfeledte, hogy síkságon fekszik, hogy mennél több parkot kell létesítenie, hanem csak arra gondolt, hogy a házakat égyniás hátára és a közönséget a tiszta lég szívásától systhematice elzárja. Már t. ház, ha arról van szó, hogy culturára van szükség és arról, hogy a mortalitás csökkentésére mindent meg kell tenni: én tiszteletben tartom a jogi szempontot, de a mélíányossági szempontot is és nem kívánom azokat, akiknekjó levegőre víin szükségük, elzárni onnan,a hol szegyedül találhatják. Mert a kik a tisztessége;- embereket csak azokban Iá'jak, kik sétálni bármikor ráérnek, nem fogják jói föl a fővárosi érdekeket. Vannak iparosok, kereskedők, hivatalnokok nagy számmal, kiknek az üdülésre, mely egészségük fentartására szükséges, rövid idejük van. Esek nem rándulhatnak ki, ezeknek minden kertbe való belépést meg kellene könnyíteni, nem pedig megnehezíteni. T. ház ! Ha már ez irányban felszólaltam, felhozom még, hogy kivételével a városliget bizonyos területének, hol szabad a belépés, Budapest városának minden ily intézetében, mindenütt csupa visszautasítás történik, így az egyetem fűvész kertjében is, szóval minden ily helyen az által, hogy a padok bérbe, adatnak, ugy hogy a szegény ember azokon a helyeken egyáltalában meg sem pihenhet, hacsak a puszta gyepre le nem heveredik. Ez okozza azt, hogy a mi egyáltalában sz üdülést illeti, a fővárosban a szegény ember valóban nagyon szegényül áll és én részemről hajlandó vagyok, eltekintve a jogi kérdéstől, hozzájárulni a kérdésnek azon megoldásához, mely szerint a Ludovica-Akademia nevelési igényeit tekintetbe véve, a kertnek egy része a növendékek számára elkülönittessék, de a többi része, mint a főváros üdülési helye okvetlenül szabadon hagyassák. Ez volt, a mit mondani kívántam. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: Szólásra senki sem lévén feljegyezve, a vitát bezárom. Rakovszky István előadó: T. ház! A törvényjavaslat nem támadtatván meg, azt új abban védelmeznem nem szükséges, de méltóztassék a t. ház megbocsátani, ha felszólalok, mert ismételten hangoztattak itt oly állítások, miket én ezen a helyen mint a bizottság előadója, valamint máskor sem hagyhattam szó nélkül, ugy most sem hallgathatok el, mert nem lehet, hogy azon szint adjuk a dolognak, mintha az ilyen nyilatkozatok itt viszonzás nélkül maradva, mintegy hallgatag beleegyezéssel találkoznának. Thaly Kálmán t. képviselőtársam azon fejtegetéseiben, miket a honvédség szelleméről és a Ludovika - akadémia növendékei neveltetésének irányáról mondott s a miknek nagy részét egyes részletek kivételével magam is osztom, a többi