Képviselőházi napló, 1884. VI. kötet • 1885. április 22–május 21.

Ülésnapok - 1884-117

117. országos filc vezetik az ifjúságot, méltók arra, hogy a nemzet ! színe előtt elismerésben részcsittesseuek, én legalább mint képviselő ezen elismerést óhajtom és tolmácsolom. (Általános élénk helyeslés) Nem légből kapott dolgokról beszélek, mert alkalmat vettem magamnak bejárni a helyiségeket, megnézni a növendékeket, meggyőződni, hogy a gyakorlati kiképéltetésről, az ellátásról, a gondviselésről, az erkölcsi és szellemi kimívelésröl gondoskodva van. Egyáltalán mondhatni, hogy tsen intézmény jó kezekben látszik lenni és a szülők megnyugvással adhatják oda gyermekeiket. Ezt szívesen ismerem el. Azonban, hogy különösen az erkölcsi felvigyázat és nevelést még jobban kifejthessék, mint eddig a localis viszonyok engedték, bátorkodom a t. minister ur figyelmét egy körülményre irányozni, nem mondom felhívni, mert ezt megtette már Budapest fővárosa. Az akadémiaterjedelmes kerttel van ellátva, a mely kertet rég idő óta a közönség is, nevezetesen a környezetbeli lakók nagy része felhasznál; de, fájdalom, felhasználják olyan elemek is, különösen kora reggel és este, melyeknek ott tanyázásuk a 15 —16 éves ifjaknak nem nagy épülésére válik és az igazgatóságnak és a tanári karnak a legnagyobb éberséget kell kifejteni, hogy nz ifjak érintkezését ezen elemektől távol tartsák. Én nem ismerek sehol olyan nevelő-intézetet, melynek kertjébe mindenféle nép bemehessen a mikor tetszik. Igaz, hogy a főváros közönsége régóta használta ezen kertet, nem is óhajtanám tőle eltiltani. De a mennyiben boldogultjózsef nádor megengedvén e sétány használatát a közönségnek, az engedély egy záradékot tartalmaz, mely hangsúlyozza, hogy a közönségnek feltétlenül csak addig tartható nyitva ezen sétány, míg a nevelés érdekével az összeegyeztethető. Ezen záradék alkalmazását bizonyos fokig ma, midőn ott az ország reményei, a honvédség tagjai képeztetnek, elérkezettnek tartom. A főváros ugyan felirt a Ludovika-akadémia igazgatóságának azon intézkedése ellen, hogy az igazgatóság a jegyek felmutatásától tegye függővé a közönség látogatását és így némi korlátokat állítson fel. Én azonban, tekintve főleg a nevelés érdekét és a Ludovikaakadémiabeli serdülő növendékek erkölcsiségét, óhajtandónak tartom, hogy a korlátozás bizonyos fokig fentartassék, hogy tudniillik csakis a tisztességes körökhöz tartozók és jegyek mellett látogathassák ezen sétányt, mint az van SaintCyr-ben, Berlinben, a lichtefeldei katonai akadémiában, Kőszegen, Kassán, Kis-Martonban, a hol park környezi ezen intézeteket, mert az tűrhetetlen, akármit beszéljünk usus alapján kifejlődött jogról, hogy a serdülő növendékek által használt sétányokon mindenféle erkölcsileg nem épen qualificált is május 6. 1885. ^gg közönség még az esti és éji órákban is megmaradhasson. (Helyeslés Lalfdol.) Tekintve tehát a nevelés érdekét, méltóztassék a minister ur e kérdést olykép megoldani, hogy a jegykiosztás tovább is fentartassék. vagy pedig rekesztessék el egy darab kizárólag a '• közönség számára, egy pedig kizárólag az ifjak számára. (Helyeslés.) Az épület előtt elterülő nagy park a közönség számára nyitva maradhatna. Továbbá a közelben, a ferenezvárosi töltés mellett már fejlődésnek indult ligetek vannak, melyek sétánynyá átalakíthatók és akkor a Ludovikaakadémia növendékei meg lesznek kiméivé azon bajtól, melyet említeni alkalmam volt. Óhajtom, hogy ezen ifjak szabad óráikban a tisztességes elemekkel társaloghassanak és azért nagyon jól teszi a parancsnokság, ha tisztességes családoknak jegyeket ad ki, sőt a polgári elemmel való gyakori érintkezést kívánatosnak tartom, csak az oda nem váló elemek kizárását óhajtom. E kérdést szükségesnek tartottam előhozni az épület ügyénél, melylyel szorosan összefügg. A mi magát az építkezést illeti, kinn voltam a helyszínén, vizsgáltam a terveket és meggyőződtem, hogy ugy az indokolásban említett, valamint a t. előadó ur által is hangsúlyozott okoknál fogva az építkezésre szükség van és hogy az nem túlságos költségesen terveztetik, Holmi barokkdíszítéseket elengednék ugyan a homlokzaton, melyek épen nem díszítések, de ettől eltekintve, megengedem, hogy az egész nem költségesen van tervezve és a viszonyokhoz képest czélszeríí. Tehát az építkezésre kívánt összeget azon módon, a mint itt projectáltatik, elfogadom. Méltóztassanak megengedni, hogy ezek után, mint előre jeleztem, szóljak az oktatás szelleméről ezen intézetben. Ez általában véve helyes és legalább eddig — dicséret az ottani igazgató és tanár uraknak — eléggé nemzeties irányban haladnak. Nagy mértékben óhajtandó is, hogy ezen ifjaknak már most, zsenge korukban, szivükbe oltassék azon érzet, hogy ők honvédek, a nemzet katonái fognak lenni, hogy ők nem csak a királynak, de a hazának, az alkotmánynak, a törvényeknek megtartására is esküt tettek. Hűség a királynak, de hűség a törvényeknek is. [Helyeslés a ssélsö baloldalon.) Ezen nevelési irányt óhajtom azon ifjaknak adni, hogy szivükbe véssék azon mondást, hogy hivatva vannak ugyan jó katonák lenni, de a nélkül, hogy megszűnnének hű polgárok maradni. Hiszen a honvédek a haza határain túl ugy is csak az országgyűlés engedélyével vezényelhetők, ez maga mutatja, minő különbség van a honvédsége és a sorhad közt és ezen különbséget nagyon kívánatos, hogy azon ifjak előtt a tanárok minél inkább hangsúlyozzák, hogy soha el ne felejtsék 25*