Képviselőházi napló, 1884. VI. kötet • 1885. április 22–május 21.

Ülésnapok - 1884-116

II0. országos ülés május 5. 1SS5. 179 általános elszegényedés veszélyének van kitéve s ebből folyólag a proletár elem növekednék, mely meggyőződésem, hogy válságos közgazdasági s politikai hibát követnénk el a törvényjavaslat el­fogadása által, ennélfogva a törvényjavaslatot nem fogadom el és bátor vagyok a következő határo­zati javaslatot benyújtani: „Miután a határőrvidéki nép csak nagy nehe­zen tudott hozzászokni az új polgári közigazgatás­hoz, magánjogi viszonyainak felforgatása nemcsak nehezebbé tenné helyzetét, hanem elégedetlenné is tenné az új kormányzattal, miután a házköaösség feloszlatása által ezen vidék az elszegényedés veszélyének lenne kitéve, növekednék a proletár elem ott, hol előbb az ismeretlen volt; és miután nagy veszedelemmel jár, ha az ország alsóbb vidékeit egy elégedetlen, elszegényedett és elkese­redett elem képezné, indítványom oda irányul: mondja ki a t, ház, hogy a törvényjavaslatot oppor­tunusabb körülmények beálltáig leveszi a napi­rendről. Ajánlom a határozati javaslatot elfogadásra oly kijelentéssel, hogy a részletekbe nem fogok bocsátkozni*. Elnök: Fel fog olvastatni a határozati javaslat. Zsilinszky Mihály jegyző (olvassa). Berczely Jenő, ministeri tanácsos. T. ház! Azt mondta a t. képviselő ur, hogy a ja­vaslat nem időszerű, nem czélszerfí és a mód sincs helyesen megválasztva, melylyel a törvényjavaslat intézkedéseit kivinni óhajtjuk. Az igent, képviselő ur ezen állítása mellett argumentumot ugyan nem hozott fel és igy egyszerűen a tagadásra szorítkoz­hatnám, de erre a térre lépni nem akarok és kény­telen vagyok némileg történelmileg deducálni azon álláspontom helyességét, hogy e törvényjavaslat igen is időszerű, czélszerű és a módokat helyesen választotta meg. A t. előadó ur már felemlítette, hogy a határ­őrvidék eredete az osmánok elleni harczokra vihető vissza. Egyes történészekjelesen Engel ésFeszler azt állítjáu, hogy annak eredete Mátyás királytól származik, a ki, mikor Jaicát bevette, az ott el­fogott 18,000 keresztényt letelepítette és guerílla harczra kényszerítette. Ez képezné tulaj donképen a határőrség eredetét. De bármiként legyen a dolog, annyi bizonyos, hogy a határőrök a nemzetőri intézményben talál­ták eredetüket és hogy főfeladatuk az volt, hogy az osmanok ellen mintegy védbástyát képezzenek, Ezen feladatuknak megfeleltek ugyan, de már az akkori intéző körök belátták, hogy ezekből a nem­zetőrökből hasznos polgárokat is kell nevelni és már akkor megkezdették azon intézménynek fej­lesztését, melyek a határőröknek hasznos polgá­rokká való nevelésére vezettek. Ezen intézmények közt felemlítem a brucki libellust, mely alapja ezen házközösségi intéz­ménynek. Következett azután a Károly főherczeg azon intézkedése, a melylyel behozta a katonai administratiót. Megemlítem még, hogy minden nagyobb harcz után új telepítések történtek és ezek katonai közös­ség gyanánt szerepeltek. Ezen időtől kezdődött tulaj donképen azon szervezet, mely a legújabb időkig a házközösségnek gyúpontja, vagyis a határőrség. A kanton-rendszer nem felelt meg egészen a kívánalmaknak és behozatott az 1807-ki alaptör­vény, melyből annak bizonyításául, hogy már akkor kezdődött a polgári feladat fejlesztése, hivatkozom csak azon alaptörvény 19. és 34. §-aira, melyek fokozatosan emelték a házközösség jogait. Az 1. §. u«yan kimondotta, hogy minden bir­tok katonai hűbért képez és hogy az határőri kö­telességgel van összekötve; kimondotta, hogy an­m.k élvezete állandó, de a 19. §. hozzátette, hogy a házközösség dolgát, ha a katona harczban van, a házközösség többi tagja lesz kénytelen végezni; kimondotta a férfiak egyenjogúságát és a nőkre nézve csakis a kiházasításra szorítkozott. Még jobban fejlesztette a polgári életet az 18S0-ki úgynevezett alaptörvény, mely 1. §-ában megszüntette a katonai hűbért, 4. §-ában kimon­dotta, hogy a határőrök már szabad közösségi szervezetet kapnak és hogy a határőr házak által birt földbírtok mindenkinek tulajdonát fogja ké­pezni. Mindezt t. ház, azért említem fel, hogy be­bizonyítsam, hogy az akkori intéző körök fokoza­tosan fejlesztették a polgári életet. Ugyancsak az 1850-ki alaptörvény nem volt megelégedve azzal, a mit a polgári szabadsággal adott nekik, nem volt megelégedve azon lépések­kel, melyeket tett, hogy jogegyenlőségre vezette azon vidékeket és mindjárt megkezdődtek a tár­gyalások a jogi élet és polgári feladat tovább fej­lesztésére. Rendelkezésemre állanak az akkori intéző körök iratai és határozottan állíthatom, hogy nem volt egyáltalában véve intéző tagja a határőrvidék­nek, a ki meg nem hallgattatott volna ezen kér­désben. Számos szó emelkedett részint a kérdés mel­lett, részint a kérdés ellen; de határozottan állít­hatom azt is, hogy talán egyetlen egy hang sem emelkedett a mellett, hogy a határőri intézmény tovább is fentartassék. Csupán a körül forgott a kérdés, hogy miként szüntettessék meg, mily kulcs választassék a megosztásra nézve. Ez az egész javaslatnak jelenleg is leglényegesebb kérdése: milyen legyen a kulcs, milyen módozatok mellett vitessék a házközösség megszüntetése keresztül s milyen hatóság intézze a dolgokat. Ezen tárgyalások eredményezték az 1872. június 8-iki királyi leiratot, mely az ottani viszo­53*

Next

/
Oldalképek
Tartalom