Képviselőházi napló, 1884. VI. kötet • 1885. április 22–május 21.

Ülésnapok - 1884-115

165 H*. owwáfo* iléi április ,!9. ISSí. fordította szekere rúdját, nem ment Bécsbe,hanem visszament az ő helységébe. No, uraim, én épen ehhez hasonlónak tartanám, ha most, midőn oly nagy munkával, áldozattak nagy erővel ez a mű készen lett, ha elvonnánk azt az episodot, mely fenn fogná tartani azt s ezért a nem tudom miféle százalék megtakarításáért koczkáztatnók a nyilvántartást. Hiszen ha házat építnek, annak a fentartására is mindig kell számítani egy pár százalékot s igy a nyilvántartásra elengedhetlenül kell számítanunk az állam s az adófizetők érdekében, mely elengedhetetlen következménye azon nagyszerű műnek, mely az állam administratiónak egyik nagy horderejű factora, honnan kifolyólag a törvényjavaslatot magamévá teszem s azt egész terjedelmében elfogadom. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Ernuszt Kelemen: T. ház! (Halljuk!) Azok után, a miket igen t. barátaim az ellenzék részéről ezen törvényjavaslat ellen felhoztak, feleslegessé vált volna felszólalásom, ha nem tapasztaltam volna, hogy Stoll Károly t. barátom és a most előttem felszólalt igen t. képviselő ur ugy látszik egészen félreértették e felszólalásokat. Hiszen egyik felszólalt képviselőtársamnak sem volt szándéka kijelenteni, hogy a nyilvántartásról tudni és hallani nem akar semmit. Itt csak arról volt szó, hogy azon nyilvántartás minő alakban teljesíttessék, hogy a nyilvántartás czélszertí legyen, de egyúttal olyan, mely az ország jelenlegi pénzügyi viszonyaival összeegyeztethető, ne hogy több kárt tegyen, mint hasznot. Hiszen azért mondta Horánszky igen t. barátom, hogy a nyilvántartás első sorban a feleket illeti meg. Nem akarta azon hanyagságot, melyre az igen t. előttem felszólalt barátom utalt, mondván, hogy akkor is megvolt az apparátus, de senki sem tett semmit. Hiszen Horánszky t. barátom határozottan jelezte, hogy igenis az illetők felelősekké tétessenek, szenvedjék hanyagságuk következményeit. Ennél határozottabban már nem jelezheti senki, hogy akarja a nyilvántartást, de más alakban. De ha már felszólaltam, hogy ezen félreértést rectificáljam, miután képviselőtársam másodszor nem szólalhat fel, ki kell terjeszkednem arra is, a mit a t. pénzügyminister ur Horánszky barátomnak felelt. Ha jól emlékszem, a minister ur három dologra fektette a fősúlyt. Az első az volt, hogy kijelentette Horánszkyval szemben, hogy ez csak az államélet természetes fejlődésének következménye, hogy az minden ágaiban fejlődve, mintegy nemzi a controll apparátus szaporítását. Elfogadom ezen elvet, de megakarom jegyezni, hogy e fejlődésnek kölcsönösnek, aránylagosnak kell lenni, nehogy az egyik csekély arányban fejlődjék, a másik természetellenesen, mint egészségtelen kinövés az egészséges testen. Az eredményt | is akartuk látni, mely azt igazolja. És mit láttunk? I Már évek óta következetesen azt, hogy az állam, hogy anyagi helyzetét némileg javítsa, azon számos állami teendők pénzügyi költségeit és súlyát részben a községekre, részben a törvényhatóságokra igyekszik átruházni s ez által akar kedvező államháztartási budgetet elérni. És ennek következtében mit tapasztalunk mi az állam polgárai? Sajnos, azt, hogy saját jólétünk apad, daczára annak, hogy mindig csak önhanyagságunkra akarják ezt utalni, a mi pedig 15 millió egyénnél nem valószínű. Tapasztaljuk, hogy az administratió azon czélt, melyet elérnie kellene, el nem éri, mert sem olcsóbb, sem gyorsabb nem lesz, hanem mindig szövevényesebb és confusosabb, (Helyeslés balfélől) a téntában kezd megfuladni és ennek természetes következménye a bureaueratia szaporodása, de nem a jó szellemben - mert ennek is megvannak jó oldalai — hanem annak csak kinövéseiben. A másik, a mit a pénzügyminister ur felhozott, az, hogy nem mind a nyilvántartás költségeire rovandó, ami költség ez által az országra háramlik. Felhozta az erdélyi teendőket, a mit Haviár Dániel t. képviselő ur az árterekre nézve mondott, hogy tudniillik a helyszínelés végett kell odamenni. Elfogadom, de nem értem, hogy ha ez még teendő, miért határozunk végleg és miért nem várunk addig, míg az ideiglenes teendők lebonyolittatnak, a mikor is majd igenis intézkedni kell, hogy a mellőzhetlen teendőknek meglegyen kis keretük, mely azután állandósítva marad. Harmadszor a takarékossági szellemet akarta a t. pénzügyminister ur kitüntetni. Kincs jogom abban kételkedni, mert látom, hogy e munkához képest aránylag csekély létszám van felvéve. De kezdetben mindig csendesen és szerényen indulunk, azután jön a bureaucratiának az a következménye, hogy rettenetes módon tud fiadzani, szaporodni és terjeszkedni. (BerüUs g.) S hogy ettől jogosan félünk, ezt mutatta Stoll Károly t. képviselő ur felszólalása, ki magát ebben joggal tartja régi tapasztalt szakembernek és a ki azt mondta, hogy a" itt contemplált teendőkre felvett létszám csekély. Esek után természetesnek fogják találni, hogy mi nem ellenezzük a nyilvántartást, hanem azt kívánjuk, hogy az az ország pénzügyi helyzetének megfelelő legyen. Tehát ez és nem a minden áron duzzogás és ellenzéki viszketeg az, mely minket e törvényjavaslat el nem fogadására kényszerít. [Helyeslés balfélől.) Elnök: Szólásra senki sem lévén feljegyezve, a vitát bezárom. Szavazás előtt szó illeti még az előadó urat. Hegedűs Sándor előadó: T. ház! Azok után, a miket a t. pénzügyminister ur elmondott, nekem kevés mondani valóm van. Leginkább Helfy Ignácz és Ernuszt Kelemen t. képviselő uraknak ép