Képviselőházi napló, 1884. VI. kötet • 1885. április 22–május 21.
Ülésnapok - 1884-113
118, országos ülés április 28. 1885. 127 Az én t. barátom épen olyan jól tudja, mint én, hogy azon helyzetben vagyunk, hogy a törvényes eszközökkel, melyek kezünkben vannak, az ellenőrzést hatályosan vagyunk képesek megtenni. Miután meggyőződtem arról, hogy a zárszámadási bizottság és maga a t. képviselő ur, mint annak egyik tagja, mily nagy szorgalommal és buzgósággal működik, én tökéletesen meg vagyok nyugtatva a felől, hogy a mi működésünk az idén megüti azon mértéket, a mi kötelességszerű leg minket megillet s ennél fogva kérem a t. házat, méltóztassék a zárszámadási bizottság jelentését elfogadni. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Madarász József: T. ház! Melettem ülő t. képviselőtársamnak, Enyedy Lukács urnak a főszámvevőszéket illető előadására mindenesetre lesz kinyilatkoztatni valóm. Ha az én t. barátomnak azon parlamentaris ellenőrzés, mit a főszámszék és a zárszámadási bizottság által a képviselőház gyakorol, nem elég, igen kérem, adandó alkalommal adja elő kifogásait és azon nézeteit és indítványait, melyekkel a parlamenti ellenőrzést hatályosabbá s jobbá akarja tenni és legyen meggyőződve, hogy én azon indítványokat, melyek a parlament jogainak és tekintélyének megóvása tekintetében előadand, mindig támogatni fogom. A mi azon kijelentést illeti, melyet az épen előttem szólott t. barátom oly szépen elmézesített, vagy legalább iparkodott elmézesíteni, hogy t. i. csodálkozott az én t. barátom, hogy az állami számvevőszék 17 év óta kormányoknak oly gyakori változása közben, a képviselőházat soha sem figyelmeztette arra, hogy történt az állami költségvetési törvény keretén túllépés, erre nézve bátorkodom megjegyezni, hogy ha bár elolvasta is t. barátom az általa idézett franczia parlamenti szónok iratait, de nem olvasta el az állami számvevőszék felállítása óta annak ide a házhoz beadott jelentéseit. Enyedy Lukács: Nem azt mondtam! Madarász József: Legyünk tehát először tisztában azzal, hogy mit mondott igen t. képviselőtársam, mert azt mondja most, hogy nem azt mondta, a mire én hivatkozom. Lehet, hogy helytelenül értettem, de én ugy értettem, a mint előadtam, hogy t. i. csodálkozik az én t. barátom, hogy 17 év óta oly sokszor változtak a kormányok és ő a számvevőszék jelentésében nem talál egyetlen figyelmeztetést sem, hogy visszaélés történt volna. (Igazi Ugy van! a szélső balon.) Bocsánatot kérek, én ily jelentést találtam. Nem rendelkezem ugyan az adatokkal most, mert nem tudtam, hogy szó lesz a dologról, de figyelmeztetem, hogy találtam eseteket, midőn a főszámvevőszék figyelmeztette a házat még bizonyos részletekre nézve is, például hogy egyes meghatározott költségek másra fordíttattak, mint a mire rendeltetve voltak. Ismétlem, tudok ily esetet és meg is fogom mutatni t. barátomnak. Tudok napokig tartó vitatkozást, mikor a főszámszék figyelmeztetése és a zárszámadási bizottság véleményes jelentése következtében a különvélemény alapján a kormány ellen — nem tudom bizonyosan — vád alá helyezés vagy bizonyos megtérítés indítványoztatott. Kötelességemnek tartottam t. ház, kinyilatkoztatni, hogy én oly eseteket igenis tudok és igy e részben, hogy soha sérelem nem történt volna, Prileszky barátommal nem tarthatok. Miután már ezeket előadtam, bocsánatot kérek, hogy általánosságban jegyezzek meg egyetmást magára a jelentésre nézve. Azt tapasztalom, hogy talán mindnyájan javulunk vagy haladunk (Derültség), vagy visszafelé megyünk. Hogy a költségvetési törvény végrehajtásában volna valamijavulás, azt eddigelé nem látom; mert — hogy csak egyet hozzak föl — 1880-ban már kötelezte e ház a kormányt, hogy minden az előirányzaton történő túllépését indokolja a zárszámadás beterjesztésekor és ezt azóta mindig ismételni kellett, valamint ismételni kell e jelentés beterjesztése alkalmával. Már maga ez az egy eset eléggé mutatja azt, hogy mennyire van a költségvetési törvény végrehajtásában haladás és javulás. Legelőszöris némely alakiságra vagyok bátor kérni a t. zárszámadási bizottságot és t. előadó képviselőtársamat. Azt mondtam, ugy veszem észre, hogy —• én nem tudom — javulunk, haladunk vagy visszaesünk-e ? A kifejezésekben magukban találok sokszor és már ezért többször akartam felszólalni, nem magyarságot, hanem bizonyos osztrákmagyarságot. Most van időnk is reá, elmondom a mi e tekintetben'-szivemen fekszik. (Halljuk!) Csudálkozom, hogy a bizottság régi tagja Prileszky t. képviselőtársam s a kinek magyar érzéséről és magyar irályáról meg vagyok győződve, ezt észre nem veszi, valószínűleg ő is elszenderedett és ezen szendergésből felébredvén, nem vette észre, hogy a második lap második sorának végén a törvényhozásilag megállapított költségvetést „betartani" kifejezés foglaltatik. Én nagyon jól tudom, hogy ez „einhalten". Azután a harmadik lapon, a hol a közoktatás czéljaiul szolgáló költségvetésről szól, azt mondja „lehetőleg azon mérvben állíttassanak be a . Tehát „einstellen" ; hogy ez németül igy van, azt tudom, de magyar szokás szerint én ugy tanultam, legalább ugy növekedtem fel a magyar irályban, hogy mi megszoktunk valamit tartani és a költségvetésbe fel szokott a pénzügymínister valamit venni. De hogy, hogy állítja be a költségvetésbe az összeget, bocsánatot kérek, azt nem értem. Ördögök között, azaz angyalok között vagyunk, tehát angyalokká kell lennünk, talán azért kell
