Képviselőházi napló, 1884. V. kötet • 1885. február 27–április 21.

Ülésnapok - 1884-89

92 S9. országos ftlé.% márezins 6 1SSS keresztülvitelében, megvallom indokoltnak nem tartom, de méltóztassék meggondolni, hogy ha ily müvet közös költséggel állítanánk elő, vájjon a rendezés milyen lenne? Én nagyon meggondolnám, hogy mi lenne a helyes ut. T. képviselőtársam Tors Kálmán, Lanfranconinak tervezetével hasonlítóba össze a közlekedési ministeriumnak jelenleg Lenyújtott tervezetét és kimutatta, hogy egyes részekben mennyivel olcsóbban számította ki a költségeket Lanfranconi, mint a ministerium. A feladat azonban nem az, hogy csekély költséget tüntessünk fel, hanem az, hogy a helyesen készített tervezetet megtartsuk. Mondhatnék kis számot és ha az megszavaztatnék, akár nekem, akár utódaimnak költeni lehetne sokkal többet; de ez nem czélom. Közvetlen fölvételek higgadt, nyugodt számítások után állapíttatott meg ezen költségvetés. En kisebb összeget, mint a mi tényleg szükséges, kilátásba nem helyezhetek. Azt hiszem, nem jó politikát követne az a közlekedésügyi minister, a ki csekély kiadásokkal kecsegtetne és később nagy kontóval állna elő, (Ugy van! jobbfelöl.) Én szakértői kiszámítások és felvételek alapján kevesebbel nem ajánlkozhatom a munka keresztülvitelére. Természetesen, hogy ez is mindig azon caütellákkal történik, a melyek általában véve egy nagyobb munkánál, különösen vizi munkánál kell, hogy tekintetbe vétessenek. Ki tudja, hogy 2 — 3 vagy több év múlva nem lesz-e oly szokatlan árvíz, a mely rendkívül nagy károkat okoz ? Ez megváltoztathatja a viszonyodat, okozhatja a kivitelnek hosszabb időre terjedését, nagyobb kiadásokat igényelhet. Természetesen az i! enérr a felelősséget senki sem vállalhatja magára, ép ugy nem vállalhatom ma felelősséget sem én, sem más, mint a hogy egy építőmester nem vállalhat felelősséget azért, hogy felépít nagy gonddal és minden szakszerűséggel egy házat, a mely azután egy nagy földrengés következtében, a milyen például Ischiában és Spanyolországban volt, összedűl. Ennyi az, a mit szükségesnek tartottam a főbb ellenvetésekre megjegyezni. Mert a mi azon kisebbrendű dolgokat illeti, hogy magyar kőből építtessenek a párhuzam üvek, azok nem tartoznak e tárgyalás keretébe, mely az elveket állapítja meg, a melyek szerint nagy müveknek hosszabb időn át tartó létesítése történjék. Est nem azért mondom, mintha ha czélom volna más követ használni, mint a mi a legjobb, ilyen pedig nálunk tudtamra van, még pedig igen közel; de én azt hiszem, hogy annak megemlítése, hogy milyen kőből építtessenek a müvek, nem a törvényjavaslatba való. (ügy van! jóbbfelől.) Áttérek ezek után azokra, a mik a határozati javaslatokban foglaltatnak. Két határozati javaslat adatott be és mind a kettő azt czélozza, hogy diplomatiai tárgyalások indíttassanak meg a végből, hogy Magyarországnak joga a netaláni vámszedést illetőleg biztosíttassák. A két határozati javaslat közt azonban lényeges különbség van. Es^tt legyen szabad először is a Tors Kálmán t. képviselő ur által benyújtott határozati javaslatot véve bírálat alá, megjegyeznem azt, hogy én a t. képviselő ur indokolása és határozati javaslata közt nagy ellentétet látok. A t. képviselő ur nagyon megtámadta a közlekedési bizottságot és annak t. előadóját, hogy miként mondhatta azt a jelentésben, hogy a Dunán egyoldaliikig a többi hatalmak beleegyezése és hozzájárulás;;, nélkül vámokat felállítani nem lehet, hogy olyan könnyen oda dobják Magyarország jogait; mi azt nem tehetjük, ragaszkodnunk kell Magyarországnak, mint önálló államnak jogaihoz és ezek közt a vámszedés jogához is. Ez igen nagy tévedés a közlekedési bizottság felfogásában és jelentésében és a közlekedési bizottság t. előadójának jeles előadásában. No, t. ház ! Tors Kálmán t. képviselő ur határozati javaslata szintén azt mondja. Azt mondja talán, hogy a magyar országgyűlés határozza el rögtön, hogy a dévény-radványi szakaszon vám szedessék? Nem, hanem diplomatiai tárgyalás megkezdésére kívánja utasíttatni a kormányt, hogy a vámszedési jog elismertessék. Nehogy tévedés legyen, szó szerint olvasom fel a határozati javaslatot, mely így szól (olvassa): „Utasítja a hás a kormányt, hogy a Duna folyam dévény-dunaradványi szakaszának szabályozási költségeire azok erejéig és törlesztési tartamáig ideiglenes illetékek szedése iránt a diplomatiai lépéseket tegye meg," Az nem kérdés t. ház, hogy ily nagy munkálatoknál és egészen rendkívüli kiadásoknál a jog az illetékszedés igénybevételére meg van-e ? Ez meg van adva. szerződésileg. A dunagőzhajózási acta 21. §. 2. pontjában, mint felolvasni szerencsém volt, határozottan kenne van, hogy a parti államok igénybe vehetik, de csak ugy alkalmazhatják, ha arra nézre a parti államok biztosai egy értelemre jutottak. Ebben különben nincs semmi megalázó. Azon intézkedések, melyek itt most Magyarországon és Ausztriában alkalmazandók mindazon államokban, melyekre a párisi congressus határozatainak hatálya kiterjed. Ebben a parti államok együttes megállapodása a hajózási illetékekre megáílapittatott és ennek n3~omán tovább fejtve azon eszméket, melyek a bécsi congressus határozataiban foglaltatnak, a párisi szerződés a Dunával külön foglalkozik és európai bizottságot állított fel, mely a Duna folyam legalsó szakaszának hajózására nézve a műveleteket állapítsa meg. És itt a szerződés specialiter meghatározta azon kötelezettséget, hogy egyenlően azon költségek fedezésére,