Képviselőházi napló, 1884. V. kötet • 1885. február 27–április 21.

Ülésnapok - 1884-89

8f. országos ülés m;'-.rczíus i. 1885. 80 lat képes, mely oly nagy tőkével s annyi eszközökkel rendelkezik, mint ez a társulat, melynek azért ma könnyű feladat minden támadható versenyt teljesen elnyomni. Addig t. ház, a inig a Dunaszabályozás által ezen állapoton nem segítünk, addig a Dunagőzhajózásitársulat ezen tényleges monopóliumának lidércznyomása alól egyáltalán nem szabadulhatunk meg. Mert csak ha ezen segítünk, lehet kilátás életképes versenj^vállalatok teremtésére és csak akkor lesz lehető az egész folyamon a lánczhajózás és annak az állam kezében tartása által is a Dunagőzhajózási társulat ezen káros monopóliumát kellő mérvben ellensúlyozni. Én nem akarok annak bővebb fejtegetésébe bocsátkozni, hogy ezen lánczhaj ózásnak létesítése mily nagy érdekek által követeltetik és hogy milyen nagy fontosság gal bir, de mégis azt hiszem, hogy azon álláspont, melyet e részben Neményi t. képviselőt arssm elfoglal, túlzott és azt hiszem, hogy majd fog a házban nálam hivatottabl szakértő akadni, ki e részben az ő álláspontját kellő bírálatban fogja részesíteni. Másrészről t. ház, közgazdasági tekintetben sem lehet az országra nézve közönyös, hogy egy egész nagy vidék, a Csallóköz a tönkremeneteltőlmegmentessék. Ez nem pusztán ezen vidék particularis érdeke, ez országos érdek, mert ez az általános adózási és gazdászati viszonyokra való visszahatásában az egész államra kiterjed. LTgy vagyunk ezzel, mintha az emberi organismusnak egy nevezetes tagja, például egy keze vagy lába teljesen megbénul vagy levágatik, megérzi azt az egész organismus. így egy nagy vidék tönkrejutását megérzi az állam összorganismusa. (ügy van! balfelöl.) Már pedig e tekintetben a tényleges körülményeknek teljesen megfelel az, a mi a törvényjavaslat indokolásában felhozatik, hogy ezen vidék sikeres árvédelme ezen szabályozási mű nélkül egyáltalában nem lehetséges. Az bizonyos s hangsúlyoztatott a t, előttem szólott képviselőtársam által is, hogy az állam ezen vidék teljes árvédelmi megmentését ezen szabályozási mű által nem contemplálhatja, nem eszközölheti. De e tekintetben is bir e szabályozás azon nagy jelentőséggel, hogy az árvédelmi munkálatok sikeres keresztülvitele csak ezen szabályozási mű elkészítésének föltétele mellett lehetséges. Midőn tehát a felső Duna szabályozása, bár első sorban — a mi különben az én álláspontommalis megegyez — általános forgalmi érdekből eszközöltetik, azonban közvetve e mellett az általam most hangsúlyozott általános gazdászati érdekeknek is elengedne tlen lényeges tényezőjévé válik: akkor azt hiszem, az első szempontból, melyet felszólalásom bevezetésében hangsúlyoztam, ezen törvényjavaslatnak elfogadása teljesen indokolt és annak benyújtása részemről csak örömmel üdvözölhető. KÉPTH. NAPLÓ. 1884 -87. V. KÖTET. A mi a második kérdést illeti, hogy a szabályozási mű technikai kivitelének terve megfelel-e a kitűzött feladatnak, e tekintetben részletes bírálatot nyújtani nem lehet nekünk laicusoknak feladata. E kérdés elbírálásánál, azt gondolom, ugy én, mint a t. ház legtöbb tagja csak a különböző szakértők véleménye nyomán haladhat és indulhat el. Feladatunk e tekintetben más nem lehet, mint azon vélemények összbenyomása után, melyeket a szakértőktől hallottunk, juryszerű ítéletet formálni magunknak. Miután pedig e tekintetben ugy azon szakértő urak, kikkel a ministerium kebelében volt szerencsém érintkezni, mint azon szakértők, kik a ministeriumon kivül állanak s kikkel e kérdésben szintén értekeztem, reám. megnyugtató hatást gyakoroltak, részemről a törvényjavaslat elfogadása tekintetében ez irányban sem látok akadályt. Mielőtt azonban felszólalásomat befejezném, kénytelennek érzem magamat a közlekedési bizottság jelentésének egyik pontjával legalább röviden foglalkozni. Értem a jelentés azon részét, mely a vámszedés jogának kérdésére von-jtkozik. A közlekedési bizottság e kérdést mellőzendőnek véli azért, mert először egyoldrdúlag a többi hatalmak hozzájárulása nélkül fel nem állítható, másodszor, mert az alacsony illeték a financiális érdekeknek meg nem felel, magas illeték pedig gazdasági visszahatásában lehet káros, harmadszor azért, mert a javaslattal szükségszerű összefüggésben nincs. Ez utóbbit magam is elismerem, de még ebből nem következik, hogy azzal összekapcsolható ne legyen, mert azt csak sem a t. közlekedési bizottság, sem annak t. előadója nem tagadhatja, hogy e kettő egymással mégis legalább természetes összefüggésben áll. S e kérdés szerintem elég fontos arra, hogy a hangsúlyozott-financiális helyzettel szemben azzalkomolyanfoglalkozni lehessen. Készemről, ha mód található arra, hogy a forgalmi és gazdasági érdekekkel összhangban az állam financiális érdekei is kielégítést nyerjenek, ezt támogatni hajlandó vagyok. Azért azon határozati javaslat intentióját, melyet Tors Kálmánt, képviselőtársam nyújtott be, helyeslem; noha inkább óhajtom azt azon alakban fogadni el, a melyben azt pártunk egyik kiváló tagja fogja benyújtani. xizon érvek, melyeket a bizottság a vámszedési jog megszerzése, biztosítása ellen felhoz, nem állják ki a bírálatot; mert a nemzetközi szerződéseknek azon pontjai, a melyek ezen jog ellen látszanak felhozva lenni, nem képeznek jogi akadály t e jog megszerzése és biztosítása ellenében, mmtliogy sem az 1856. márczius 6-iki párisi szerződés 15., 16., sem a dunagőzhajózási acta 19. és 21., sem az 1871. márczius 21-iki londoni szerződés 6., sem a berlini szerződés 57. §-ából nem folyik egyéb, mint az, hogy ily vámokat nem lehet egyoldalúlag megállapítani és szedni. 12