Képviselőházi napló, 1884. V. kötet • 1885. február 27–április 21.
Ülésnapok - 1884-85
85. erszágoi ülés m&rczius 2. 1S85. 57 De fontosabb ennél t. ház, a mit a dolog érdemére felhozandónak tartok. Azokon kivül, melyekhez teljes mérvben csatlakozom, miket Grünwald Béla és Szederkényi Nándor t. képviselőtársaim felhoztak. Én tudniillik nagy hézagot látok abban, hogy ha átmegy ezen taxativus elősorolása azon dolgoknak, melyek kivétetnek a kezdeményezés alól. Ebből számtalan illetékességi kérdések fognak a felső- és alsóház közt felmerülni. Minduntalan elő fog jönni a kérdés, vájjon ez és ama dologban competensek voltak-e csakugyan a főrendek kezdeményezni, vagy nem. Ebből azután igen sok meddő vita és súrlódás fog támadni és kedvezőtlen hangulat a két ház közt, a mi a törvényhozás menetére előnyös egyáltalában nem lehet. Bátor vagyok egy példát idézni erre nézve, milyen competentialis kérdések fognak felmerülni. Például itt az e) pont alatt az mondatik: kivétetnek a főrendek kezdeményezéséből azon kérdések, melyek a vallásfelekezetek jogaira, azoknak a kormányhoz és egymáshoz való viszonyaira, általában a vallásügyre vonatkoznak. Ebből könnyen fog competentia kérdése felmerülhetni, mert kérdésbe jöhet, van-e joga a felsőháznak valamit kezdeményezni a közoktatás körül s miután a két ügy annyira össze van szőve, hogy alig lehet megkülönböztetni, melyik a vallás és melyik a közoktatásügy, én azt hiszem, ez sok alkalmat fog szolgáltatni arra, hogy meddő viták keletkezzenek. Itt van a g) pont, mely igy szól: Az országgyűlés részéről a ministeriumnak, vagy egyes ministereknek adandó felhatalmazásra valamely intézkedés jóváhagyására, vagy ilyenekért utólag adandó felmentésre stb. Azt hiszem, a hol jóváhagyásról van szó, ott a jóvá nem hagyás is implicite benfoglaltatik. Ezt tehát úgyis lehetne magyarázni, hogy ha a felsőházban bizalmatlansági szavazat indítvänyoztatik a kormány ellen, ez jóvá nem hagyása a kormány tevékenységének, most beleköthetne az alsóház s azt mondhatná, hogy a felsőháznak nem volt joga ilyet kezdeményezni. A h) pontban az mondatik: A felsőházban nem lehet kezdeményezni oly dolgokat, melyek „az állami bevételre és kiadásra, az állami költségvetésnek megállapítására, zárszámadások megvizsgálására és azokkal kapcsolatos fölmentések megadására, az egész adóügyre, általában az állampolgárok anyagi megterheltetésére, állami hitelügyre, államkölcsönökre, állami vagyon szerzésére, elidegenítésére és megterheltetésére, jegybankra, pénzrendszerre és az általános pénzlábra vonatkoznak*. Azt hiszem, hogy ez legbővebb forrása lesz illetékességi kérdéseknek, illetőleg a két ház közti összeütközésnek; mivel tudjuk, hogy alig van olyan törvényhozási kérdés, melyben pénzkérdés többé-kevésbé ne foglaltatnék, ha tehát bele akar KÉPVH. NAPLÓ 1884—87. V. KÖTET. kötni az alsóház a felsőházba, azt mondhatja, hogy ezen a főrendiház által javasolt intézkedés követ keztében ennyi és annyival nagyobb pénzteher jár, ennélfogva e szakasznál fogva a felsőháznak ehhez hozzászólni nem lehetett volna. E competentia kérdésekre voltam bátor a t. házat figyelmeztetni, melyeket magukban elég indoknak tartok arra, hogy e szakasz el ne fogadtassák, hanem maradjon ugy, mint eddig volt, hogy tudniillik akezdeményezés jogával egyedül a képviselőház élt. Csatlakozom e tekintetben az előttem szólott nézeteihez s még csak egyet vagyok bátor megjegyezni. Én az egész vita folyamán, nevezetesen az általános vitánál igen sokszor hallottam a túloldalról említtetni, mint fontos érvet, hogy nem szabad oly intézkedést tenni, mi távolról is gyengíthetné az alsóház állását és most egyszerre ugyanazon részről egy olyan szakasz, mely igen erős csapást mérne az alsóház eddigi jogaira, elfogadtatni szándékoltatik. (Vgy van! a szélső halon.) Midőn ezekre a t, házat figyelmeztettem, egyszersmind kijelentem, hogy a szakaszt nem fogadom el. (Helyeslés a szélső balon.) Beöthy Ákos: T. ház! Megméltóztatnak engedni nekem a tárgy fontossága miatt, hogy néhány rövid szót szóljak. (Halljak!) Én elfogadom t. barátom Grünwald indítványát. A t. kormány indokolásában ezen felsőházi kezdeményezési jog azzal indokoltatott, hogy erre szükség van a tárgyalások oeconomiája szempontjából; hogy ugyanis, mig az alsóház dolgozik, a felsőháznak ne kelljen szünetelnie, a mi minden esetre az ügyek gyorsabb lebonyolítását fogja eredményezni, Én t. ház, elismerem ezen tekintetnek fontosságát, de azt hiszem, lehet rajta segíteni máskép is, lehet rajta segíteni az ügyek másnemű beosztásával és hogy ha ez irányban indítvány tétetnék a t. kormány részéről, mi, azt hiszem, mindannyiszor készek leszünk ezt discntiálni. De nem látom szükségét annak, hogy ezen czél elérése szempontjából szakítsunk az eddigi gyakorlattal, szakítsunk közjogunk sarkalatos alapelveivel, melyek folytán a kezdeményezés eddig kizárólagosan az alsóháznak volt előjoga. Én előttem ezen érv semminemű nyomatékkal nem bir, de nem bir nyomatékkal az sem, a mire, gondolom, az igen t. minister ur ezélzott, bár nem fejtette ki bővebben, hogy ezt a parlamentaris szempont követeli. Én ez alatt nem érthetek mást, mint azt, hogy a felsőháznak kezdeményezési joga onnan folyik, mert a felsőház a törvényhozásnak egyenjogú factora. Mert e kérdésnél nem elégséges azt megvizsgálni, hogy a felsőház a törvények alkotásánál egyenjogú factor-e, mint a képviselőház. Szükséges még egy lépéssel tovább menni és meg kell vizsgálni azt, vájjon a felsőház bir-e egyenlő politikai súlylyal, befolyással, mint a képviselőház, főleg hogy ugyanezen feladatokat, functiókat teljesíti-e, mint a 8