Képviselőházi napló, 1884. V. kötet • 1885. február 27–április 21.

Ülésnapok - 1884-85

g£ §5. ersstágos fiiéi márcziBS %. ISSä. désekkel s a belőle kifolyó kormány végrehajtó hatalmával. Á felsőháznak a dolog természeténél fogva nem lehet ez a szerepe. A felsőház tagjai nem a nemzet szükségleteinek, politikai áramlatainak képviselői, nem ezeknek köszönik helyüket a törvényhozó testületben, hanem a születésnek, állásnak vagy királyi kinevezésnek. A felsőház tagjai túlnyomó többségben távol állnak a nemzet alsóbb rétegeitől; s azért a felsőház nem is lehet a nemzet életéből keletkező érdekek, szükségletek küzdelmének színhelye, sőt egyenesen azt követelik tőle, hogy ne álljon a politika napi áramlatainak hatása alatt. A kormány nem áll a felsőházzal organicus egybefüggésben, sorsa nem függ a felsőháztól s politikailag nem is felelős neki. Szóval a felsőház már szervezeténél fogva nem bir azokkal a tulajdonságokkal, melyek a képviselőházat a kezdeményezés jogának gyakorlására alkalmassá teszik, A képviselőház a nemzet politikai életének nagy mozgalmaiból kerül ki s azért maga is mozgató, hajtó erő a politikai életben. A felsőháznak már szervezeténél fogva más szerep jutott. S valóban a felsőházat még senki sem képzelte magának mint mozgató, kezdeményező tényezőt. Akár a fennálló jogrend védelme, akár a felülvizsgálat és correctura, akár a minoritások védelme, akár a mérséklet legyen feladata, vagy bármily képet használ valaki a felsőház hivatásának jellemzésére, akár nevezte dörzsölő féknek, ellensúlynak, kerékkötőnek stb. mindig feltételez egy tényezőt, melylyel szemben e hatást gyakorolja, mindig második sorban kezdődik működése s ez annyira benne van a felsőház természetében, hogy fogalma s lényege másként meg sem határozható s meg sem érthető, csak ha egy kezdeményező alsóházzal szemben gondoljuk. Midőn ezeket kimondom t. ház, kijelentem egyúttal azt is, hogy nem szól belőlem a bizalmatlanság a főrendek iránt s nem vezet az a nézet, hogy a főrendek általában képtelenek a törvényhozás teendőire. Nem csináltam belőle titkot s mint publicista kifejeztem azt a nézetemet, hogy Magyarországon, a hol az egész társadalmat aristocraticus szellem lengi át, ha már felsőház kell, helyesen szervezett felsőházat csakis aristocraticus alapon képzelek magamnak. Vannak, a kik a főrendeknek szemökre vetik a multat, legnagyobb részét ma sem tartják a nemzet érdekévei solidaritásban állóknak. Igaz, hogy van a magyar aristocratiának egy szomorú korszaka, melyen azonban egész Európa aristocratiája keresztül ment, midőn a főurak, független nagyurakból udvari szolgák lettek. De nálunk ennek még egy másik szomorú következménye is volt, a franczia, spanyol, német aristocratia azért megmaradt nemzeti aristocratiának, a mienk elidegenedett a nemzettől, elfelejtette a nemzet nyelvét s feleserélte a némettel, de nem a magasabb cultura nyelvével, hanem egy jargonnal, mely ma is alkalmatlan a magasabb műveltség eszméinek s érzelmeinek kifejezésére. Sokan nem tudják elfelejteni, hogy a főrendek makacsul ellenezték a magyar nyelvnek az állam hivatalos nyelvévé való emelését; s e szomorú múlt nyomai ma sem tűntek még el sok főúri család köréből. De ujabb időben mindez ritkábbá kezd válni, a főurak fiatalabb nemzedéke kezd visszatérni a nemzethez s reményünk lehet, hogy nem sokára nem lesz magyar főúr, a ki nem beszélné a nemzet nyelvét s kizárná magát a nemzet életének közösségéből, melynek minden tagjára oly nagy szüksége van. De bármennyire át legyenek hatva főuraink nemzeti szellemtől, azért a felsőház, mint egész, még sem válik alkalmassá a kezdeményezésre a törvényhozás terén. Tekintsük a dolgot egészen gyakorlati szempontból s nézzük, minő elemekből fog állni a felsőház? A felsőház tagjai lesznek: az uralkodó ház főherczegei,főuraink egy része — kik közül, a kinek politikai ambitiója s tehetsége van, elhagyja a felsőházat s a képviselőházba keres helyet — a magas clerus s a felekezetek képviselői, méltóságok, magas rangú bírák s egyéb a társadalom magasabb osztályaiból vett egyének, azután kiváló tudósok stb. Ha ezeket egy egészszé foglaljuk össze s az egész jellemét határozzuk meg, kétségtelen, hogy néhány tag kivételével, az egész oly elemekből áll, melyek születésüknél, nevelésüknél, nagy vagyonuknál, állásuknál fogva távol állnak az élet közönséges szükségleteitől, küzdelmeitől. Lehetnek nagyműveltségű, előkelő, tudós férfiak, de az élet problémáinak szakszerű, az élet igényeinek megfelelő megoldására nem lehetnek képesek, mert ehhez az élet részletes ismerete, tapasztalatai s szakképzettség szükséges. Megengedem, a felsőház tagjai között kivételesen lesznek egyesek, a kik a törvényhozás terén erre is képesek, de a szervező' nem a kivételekre, hanem a szabályra alapítja az intézményt és hatáskörét. (Helyeslés a baloldalon.) En a mi felsőházunktól nem tagadom meg általában a törvényhozó képességet. Csak azt vonom kétségbe, hogy arra a működésre alkalmas, melyet kezdeményezésnek nevezünk és pedig egyszerűen azért, mert szervezete, szerepe és hivatása más s mert az élet problémáinak megoldására, szakszerű, részletes törvényhozásra nem a felsőház, hanem a képviselőház van szervezve. (Igaz! Úgy van! balfdöl.) De kiválóan alkalmas a törvényhozó működés azon nemére, mely tulajdonkép lényege és hivatása nagy elvi szempontokból bírálni a képviselőház által elfogadott törvényjavaslatokat, corrigálnj a képviselőház hibáit, tévedéseit, elhamarkodásait, ha szükség van reá védeni a fenálló jogrendet, a minoritásokat. Ez