Képviselőházi napló, 1884. V. kötet • 1885. február 27–április 21.
Ülésnapok - 1884-84
84. oruágei fiiéi február 28. ISSí. 35 feltehető róla, hogy határozatait függetlenül, menten minden befolyástól hozhatja, vagy pedig azon feltevésbem hogy a befolyásolás és a hozzáférhetőség lehetősége kizárva nincsen. A felsőház erkölcsi hitele, magas tekintélye nemcsak nyer, de egyenesen megköveteli, hogy gondosan és lehetőleg tävolítsunk el minden ürügyet, minden látszólagos indokot, a mely azon feltevésre vezethetné a közvéleményt, hogy a felsőház elhatározásaiban magát a hatalom, vagy más illetéktelen befolyás által kijelölt utakon vezetteti. (Helyeslés balfelöl.) Sőt 1 ház, általában, a törvényhozói hatalom prestige-ére, de még talán mondhatnám az állam rendjére sem lehet közönbös dolog, ha az ország lakossága a törvényhozás bármely házának elhatározását azon megnyugvással fogadja, a melyet csak annak tudata kelthet nagy általánosságban, hogy az illető házban létrejött határozatok szabadon és függetlenül keletkeztek, akár a végrehajtó hatalom befolyásától, akár más melléktekintetektől. (Élénk helyeslés balfelöl.) És e szakasz szerint t. ház, előáll még egy másik viszásság is, az tudniillik, hogy amennyiben a felsőház tagjai kineveztetnek, vagy kineveztethetnek, mert én nem tudom, ki fognak-e neveztethetni, én nem beszélek a mai kormányból és annak inten ti ójáról, hanem beszélek általában a törvényjavaslatról, annak hatásáról és várható eredményeiről, a mennyiben mondom, ezek a közigazgatás vagy birói karból vétetnek, akkor elő fog állani t. ház, összehálmozäsa a teendőknek két oly téren, hol a mi viszonyaink szerint mind a két tér nem fél,hanem egész embert követel. (Igaz.'Ugy van ! a bal- és szélső baloldalon.) Az ily összehalmozása a teendőknek, az elfoglaltatásnak t. ház, múlhatatlanul megboszulja magát abban, hogy a kötelességek teljesítése a legtöbb esetben mind a két irányban, az egyik téren pedig okvetlenül áldozatul esik. {Igaz! XJgy van!a bal- és szélső baloldalon.) És teremtünk t. ház, egy helyzetet, egy igen nehéz és igen nehezen elviselhető helyzetet: a kötelességek összeütközését. (Igaz! Ügy van! a bal- és szélső baloldalon.) Megteremtjük azon állapotot, melyet 1873. május 14-én tartott beszédében Deák Ferencz, a nagy gondolkodó, a ki az emberi természetet bizonyára jól ismerte, következő szavakkal jellemezett: „én pedig az életben keserűbb helyzetet nem ismerek, mint a melyet collisio offieiorumnak neveznek. Ettől meg kell kímélni a lehetőségig az embereket, különösen pedig az államférfiakat.* Ehhez t. ház, a mit Deák Ferencz e szavakban kifejezett, én egy szót sem akarok hozzátenni ; hanem nézni akarom e szempontokból, melyekre rámutatni szerencsés voltam, mit fog tehát eredményezni ezen szakasz s az e szakaszban kimondott azon elv, mely szerint meghagyjuk a feltétlen és korlátlan compatibilitást a felsőházban: tehát a véderő kötelékében tettleg szolgáló, az egyházi hivatalok vagy méltóságban alkalmazottakon túl, kik szintén kineveztetnek — de a kikre nézve nem akarok kifogást tenni — mondom, a felsőházba kinevezhető és gyakorolhatja ott jogát akár születésnél fog\a, ha a censusnak megfelel, akár öröklési jog, akár életfogytiglaa. való kinevezés mellett bárki is, a ki a végrehajtó hatalommal szemben hivatalbeli alárendeltségénél fogva alárendelt helyzetben van és az ő hivatalos működésének megítélésére nézve, sőt előmenetelére nézve a kormánytól igenis függő viszonyban van. És kinevezhető a felsőház tagjává még olyan is, a ki a kormánynyal valamely nyereség vagy veszteséggel összekötött vállalkozás alapján szerződéses vagy tartós üzleti viszonyban áll. T. ház! En azt gondolom, nem tévedek, midőn azt állítom, hogy főképen a közigazgatásnál alkalmazottak soraiból a főispánokra volt tekintettel a javaslat, midőn a törvényjavaslatnak ezen részét contemplálta. Kívánom előrebocsátani, hogy én igen nagyra, mondhatom igen nagyra becsülöm a főispáni kart összességében, mint egyéneiben; van szerencsém közülök igen sokat ismerni — és ha azon főispáni állásra akarok utalni, melyre kiváló tekintettel kellett, hogy legyen maga a törvényjavaslat, ez távolról sem vonatkozhatík a főisispáni karban helyt foglaló jeles egyének személyére, de tisztán és egyedül csak azon állás természetére, melyet ők elfoglalnak. T. ház! Én furcsább és sajátságosabb állást és helyzetet a főispán helyzeténél nem ismerek. A főispán egy kicsit törvényhozó, egy kicsit administraló, egy kicsit politikai ágens. (Felkiáltások szélső balfelől: Kortes!) Nem mondom egészen, hanem egy kicsit, egy kicsit tisztelgő küldöttségi vezér és még mi minden, nem tudom miféle conglomeratura, melyet elősorolni valóban nagyon nehéz volna. De még furcsább és sajátságosabb, hogy ezen magas állás, melyet a főispán elfoglal, ez áll a végrehajtó hatalomnak a kormánynak leginkább discretíonalis hatalma alatt. Az egyszerű községi j egyzőt a hatalom ellen megvédik a törvények, azt másként mint fegyelmi úton hivatalából elmozdítani nem lehet, csak egyedül a főispán az, a ki a végrehajtó hatalom egyenes discretiójától függ, a kit máról holnapra tetszése szerint a kormány elmozdíthat —• azt teszem hozzá — elmozdíthat oly körülmények között, midőn nyugdíj ez állással összekötve nincs. Hát t. ház! Én nem mondom azt, hogy akad a főispánok közt okvetlenül és mulhatlanul olyan egyén, a ki azon hatalmi befolyás elől meghátrál, melyet vele szemben a kormány alkalmazhat; de még sem helyeselhetem, hogy e rézben a biztosíték kizárólag az egyéni jellemben feküdjék. De vegyük a többi hivatalnokokat. Hiszen a 7. §. értelmében, ha tetszik a kormánynak — nem akarom mondani, hogy tenni fogja, de ha tetszik a ki-