Képviselőházi napló, 1884. V. kötet • 1885. február 27–április 21.

Ülésnapok - 1884-84

84. ersEágos Dl és frtnruár 28. I8&»3S kezett kimutatni, hogy ez a javaslat csakugyan nagyrészt copiája a bécsi urakházáról szóló törvénynek. Én nem azért tiltakozom ez ellen, mintha a ezerint. kellene megítélni valamit, jó-e vagy rossz, hogy más államban meg van-e vagy sem; de bocsánatot kérek, ugy az örökös tagokra vonatkozó dispositiója, hol igen kevés személyre, igen kevés családra és majdnem fideicommissumokra szorítkozik, egészen más, mint ebben, valamint egészen más az arány meghatározása és meg nem határozása, a mint ezt — ugy hiszem — mindenki, a ki elfogulatlanul gondolkozik, befogja látni. Én tehát mondott szavaimat e tekintetben fentartom. Nagyon sajnálom, hogy egy tegnap már eldöntött kérdés most utólag felelevenittetik. Hiszen mindenkinek joga van szavazni meggyőződése szerint és utoljára másnak lehet ezen beadott szavazat szerint véleménye olyan, a milyent épen magának a tárgyban formál. De egyet meg keli mondani. Én azt hittem, hogy ez a „rabbi" kifejezés csak mint egy elfogadott, vagy mint egy — hogy mondjam — íegpraegnansabb kifejezés használtatik ; mert azt meg kell jegyeznem, hogy a tegnap elfogadott, szakasz egyáltalában nem beszél rabbinusról, hanem beszél egyházi főnökről. (Felkiáltások balfelöl: Nem létezik!) Engedelmet kérek, létezik és igen sok helyen nem egyházi, nem rabbi, hanem világi egyéniség, a kit épen megválasztanak. (Helyeslés.) Ezt, félreértések kikerülése végett, tartoztam megmondani; különben a dologról elmondtam már nézetemet. Láng Lajos előadó: Csak igen röviden akarok szólani azokra, a miket Helfy Ignácz t. képviselő nr e szakaszra vonatkozólag felememlített, természetesennem a kinevezés elvét illetőleg, mert ezt a t. ház már eldöntötte, de a kinevezés korlátozására vonatkozólag. Mert én azt hiszem, hogy azon korlátozások, melyek a törvényjavaslatban felemlítve vannak, tulajdonkép messzebbre menők, mint bármely más törvényhozásban, hol egyáltalán kinevezésnek helye van. Az igen t. képviselő ur hivatkozott az olasz törvényre, mely igenis állított fel megkülönböztetéseket és korlátozásokat a kathegoriákra nézve, hogy honnan vétessenek a senatus tagjai, de egyáltalában nem állított fel semmi megszorítást a tagok száma tekintetében. Mert az olasz törvény egyenesen mondja: „II Senato e eempos to di Mentbri nominati a vita-dol Re in numero non limitato." Egészen világosan mondja tehát a Statuto, az olasz alaptörvény, hogy a szám egyáltalán nincs semmi határozott korlátozáshoz kötve. De hivatkozott a t. képviselő ur egy másik példára, Dániára. Azt mondja, hogy ott vegyes KÉPVH. KAPLÓ. 1884—87. V. KÖTET. rendszer van a senatus összealkotására nézve a kinevezéssel szemben és szám szerint van meghatározva, mennyi legyen a kinevezett tag. Azt hiszem, nem tévedek, ha azt mondom, hogy ott szám szerint vannak meghatározva a senatus választott tagjai is, tehát nagyon természetes, hogy ha egyik cathegoria meg van határozva absolut számokkal, akkor a másik is megvan határozva absolut számokban. De a mi javaslatunkban a nem kinevezett tagok nincsenek szám szerint meghatározva, hanem ellenkezőleg eensushoz vannak kötve, mely mellett nem levén mindig előreláthatólag bizonyos számmal meghatározható, hányan fognak ennek alapján bejönni a felsőházba. Ha tehát meg akarunk tartani bizonyos arányt a két elem közt, akkor a kinevezettek megállapításánál nem lehet absolut számot, hanem csak a relatív számot felállítani. Egyáltalában, ha a többi országoknak azon törvényhozásait tekintjük, hol a senatus kinevezésekkel van összekapcsolva, akkor a t. képviselő ur kénytelen lesz elismerni, hogy a koronának joga mindenütt szélesebb és sokkal kevesebb korláthoz van kötve, mint nálunk. Különösen áll ez azon törvényről, melyre hivatkozni méltóztatott, tudniillik az osztrák törvényről, melyről azt méltóztatott mondani, hogy ezen javaslathoz felette hasonlít, mert ebben tudtommal semmi korláthoz sincs kötve a kinevezettek száma, inig a mi javaslatunkban igenis korláthoz van kötve. E törvény ennyiben sok senatusi törvénytől is eltér, hogy sokkal inkább van itt a koronának, tehát a kormány befolyásának korlát vetve, mint másutt. Ezt voltam bátor megjegyezni s kérem a t. házat, méltóztassék e szakaszt elfogadni. (Helyeslés jobbfelöl.) Azon módosítványt, melyet gróf Pejaesevich " t. képviselőtársam benyújtott, részemről helyeslem és elfogadásra ajánlom. (Helyeslés jobbfelől.) A mi pedig gróf Keglevich t. képviselőtársam indítványát illeti, én részemről, ha az elfogadtatnék, nem tartanám épen a törvényjavaslat szellemével ellenkezőnek, de jobbnak tartom a törvényjavaslat eredeti szövegét. Mert ha taxativ felsorolásokba bocsátkozunk, akkor azokat itt hirtelen eldönteni igen bajos lenne. (Ugy van!) Mig tehát gróf Pejacsevics módosítványát elfogadom, a második módosítványnyal szemben kérnem kell a t. házat, méltóztassék az eredeti szöveget elfogadni. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Elnök: T. ház! A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Mielőtt a szavazás megtörténnék, fel fognak olvastatni a beadott módosítványok. Nagy István jegyző (olvassa gróf Pejacsevics Tivadar és gróf Keglevich István módosítványait). Elnök: A felolvasott módosítványok az első bekezdésre vonatkoznak. A 6. §. első bekezdésé-