Képviselőházi napló, 1884. V. kötet • 1885. február 27–április 21.

Ülésnapok - 1884-104

104, országos ülés április 16. 1885. 311 nak vagy helyteleneknek tartja-e? "Ami a bizott­ságra nézve ez esetben döntő volt, az két más kérdés. Az első kérdés tudniillik az volt, hogy egy­általában a főrendiház, ugy a hogy az a főrendiház által módosított szöveg mellett terveztetik, előnyö­sebb-e, mint azon főrendiház, melylyel most állunk szemben. A másik kérdés pedig, mely a bizottság elhatározására döntő volt az, hogy ha ragaszkodik a képviselőház az eredeti szöveghez, ezen eljárás által remélhető-e, valószínűé, hogy az eredeti javaslat törvény erejére fog emelkedni és hogy egyáltalában a ragaszkodás által kedvező ered­ményt lehet-e az adott viszonyok közt elérni? A mi az első kérdést illeti, t. ház, hogy ezen, a főrendiházi módosítá ok alapján létesült törvény­javaslatban előttünk álló főrendiház kedvezőbb-e reánk nézve, mint az, melylyel ma szemben állunk: erre nézve a felelet röviden ez. A kinevezettek nagyobb száma az eredeti tör­vén yj avaslatnak egyik sarkalatos intézkedését ké­pezte, az kétségtelen; de csak egyik sarkalatos intézkedését. Ezen kivül voltak a képviselőház által szövegezett eredeti javaslatban más pontok is, melyek ép oly lényeges, ha nem lényegesebb alkatrészeit képezték a reformnak. Ezen intéz kedések mindenekelőtt azok, melyek a censusra vonatkoznak, azok, melyek az indigenákra vonat­koznak és a melyek a protestáns hitfelekezetek képviselőire vonatkoznak. Azt hiszem, senki sem lesz hajlandó tagadni, hogy a törvényjavaslatnak ezen intézkedései legalább is oly fontosak, ha nem fontosabbak a főrendiház reformjára vonatkozólag, mint ezen most említettem intézkedés, a mely a kinevezettek számára vonatkozik. Hogy csak ezen két utóbbival foglalkozzam, senki sem fogja tagadhatni, hogy az indigenák azon nagy száma, mely a mai főrendiházban helyet foglalhat, unicum egyátalában a főrendiházak soro­zatában és hogy azon viszony egyenesen veszé­lyessé is lehet és egyszersmind bonyodalmak for­rásává válhatik minden olyan alkalommal, hogy egyebet ne említsek, a midőn Ausztriával gazda­sági téren újból egyezkedni és tárgyalni kell. Az indigenák joggyakorlatának korlátozása tehát, azt hiszem, hogy minden esetre nemcsak fontos kér­dés, hanem olyan, amely az adott viszonyok között kétszeresen actualis jelleggel bir. A másik fontos intézkedése az eredeti reform­nak pedig, mint jól méltóztatnak tudni, vonatkozik a census behozatalára, illetőleg arra hogy ezentúl a puszta születési jog nem ad jogczímet arra, hogy valaki a főrendiházban helyet foglalhasson. A reformnak ezen pontja, a mely által a fő­rendiház tagjainak száma nagy mértékben keves­bittetik, azt hiszem, hasonlóképen legalább oly fontos, ha nem tetemesen fontosabb, mint az, mely a kinevezetteknek kisebb, vagy nagyobb számára vonatkozik. Mert azt hiszem, az minden kétségen felül áll, hogy a főrendiház, a mint az ma össze­alakul, csakugyan oly testületet képez, a mely nagy számánál és az elemek igen különböző, hete­rogén természeténél fogva nélkülözi a felelősség­nek azon nélkülözhetetlen elemét, a mely nélkül a főrendiház, különösen zavarosabb időkben, viszá­lyok és veszélyek forrásává kell, hogy váljék. Azt hiszem e körülmény előtt szemet hunyni nem lehet. Azon körülményt, hogy sikerült e tekintet­ben rendet, hogy sikerült e tekintetben a főrendi­háznak a maitól lényegesen eltérő szervezetet biz­tosítani, kicsinyleni semmi körülmények között nem lehet. Én tehát kétségtelennek tartom, hogy ha bár lényegesek azon módosítások, melyeket a fő­rendiház a képviselőház eredeti törvényjavaslatán alkalmazott, magában véve azon pontjai az ere­deti javaslatnak, melyek változatlanul maradtak, még mindig igen fontos, ha nem fontosabb alkat­részeit képezik a javaslatnak. (Helyeslés jobhfelöl.) Azon kérdésre, a mely a bizottság elé első sorban volt irányozva, vájjon azon főrendiház felel-e meg, a törvényhozás és a nemzeti nagy ér­dekek követelményeinek, a mely itt, ezen módosí­tások alapján terveztetik, vagy pedig azon főrendi­ház, a melylyel ma tényleg szemben állunk, ezen kérdésre a bizottság más választ nem adhatott, mint azt, hogy minden esetre azon főrendiház, melylyel e törvényjavaslatban contemplált re­form keresztülvitele után. fogunk szemben állani, inkább megfelel mind a törvényhozás, mind a nemzeti nagy érdekek követelményeinek. Szóval, hogy ezen, a főrendiházi módosítások alapján con­templált főrendiház lehet sok tekintetben kedve­zőtlenebb, mint a melyet a képviselőház eredeti leg összeállítani akart, de minden esetre kedvezőbb és haladást képez azon főrendiházhoz képest, a melylyel jelenleg állunk szemben. A másik kérdést, mely a bizottság elhatá­rozására döntő volt, az képezte, vájjon a jelenlegi viszonyok közt az eredeti szövegnek fentartása mellett nincs-e valószínűség arra, hogy az eddigi­nél kedvezőbb eredményt lehetne elérni? Mindnyájan ismerjük, t. ház, azon sajnos áramlatot, mely sem a modern érdekeknek, sem a democratia érdekeinek egyáltalán nem kedvez és mely a főrendiházban is kétségtelenül igen sok eset­ben kifejezésre jutott. Mindezen áramlatok mel­lett azonban kétségtelen tény az, hogy a jelen törvényjavaslatnak legnevezetesebb részei, külö­nösen az, mely a most joguk gyakorlatának teljes birtokában levő tagokra vonatkozik és melynek következtében igen sokan, a kik ott jelenleg jo­gaikat gyakorolják, a jövőben ezen házból hiá­nyozni fognak, megnyerték a főrendiháznak hozzá­járulását, szóval azon érdeklettekét, a kik ez által jogaik tekintetében kétség kivül sokat ve­szítettek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom