Képviselőházi napló, 1884. V. kötet • 1885. február 27–április 21.
Ülésnapok - 1884-103
305 ,os « rs *6g<w ülés április 14. 1885. gek más helyeken is kifizethetők, tehát ezen „is" j szóra szükség van. Ajánlom a szöveg elfogadását. (Helyeslés.) Enyedy Lukács: T. ház! A 9. §-ban a felmondásra vonatkozólag az van kikötve, hogy mindig Írásbelinek kell lennie, a szóbeli felmondás, ugy látszik, tekintetbe veendőnek nem tartatik. Mivel nézetem szerint ez oly nehézkes intézkedés, mely esetleg nnigának az intézménynek fejlődését akadályozhatná: indítványozom, hogy iktattassék be a szövegbe a „Írásbeli" szó után „vagy szóbeli". Hegedűs Sándor előadó:Ne méltóztassanak gondolni, hogy ez tévedésből maradt volna ki; ez egy fontos és lényeges kérdés és mindenféle visszaélés megakadályozására szükséges. De ne méltóztassanak azt hinni, hogy ezen „Írásbeli" alatt valami instantia, vagy nem tudom mi értendő. Erre nézve nyomtatott formulák vannak, melyen az illető az összeget betölti és nevét aláírja. De ha ily intézkedést itt fel nem veszünk, könnyen visszásságok merülhetnek fel, ugy hogy szóbeli bejelentést akárki tehetne, esetleg még az illető hivatalnok is. Ezt tehát igazolni kell. Mindenütt igy van ez s azért ajánlom a szöveg elfogadását. Szontagh Pál: Akármikép okoskodjunk e felett, e szöveg vagy érthetetlen, vagy nincs magyarul mondva. (Helyeslés.) Igaz, hogy a törvényhozási stylustól sokat el kell szenvedniük azoknak, kik gramatikával és Iiteraturával foglalkoznak , de méltóztassék csak figyelemmel meghallgatni e bekezdést, melyet ezennel felolvasok. (Olvassa): „Egytől huszonöt forintig terjedő összegek csupán az illető, a betétkönyvecskét kiállító közvetítő hivatalhoz intézett írásbeli felmondás mellett is visszafizettetnek." Ha „csupán" a mellett fizettetik vissza, ez azt jelenti, hogy másképen nem; de ott van azután az „is", a mi pedig azt teszi, hogy máskép is történhetik a visszafizetés. Ez tehát kétségkívül ellentétben áll a „csupán "-nal. írásban nem adok be indítványt, hanem ítélje meg a t. előadó ur, hogy melyik szónak kell kimaradni a „csupán" szónak-e vagy az „is" szónak. Beöthy Algernon : Hozzájárulok a „csupán" szó kihagyásához. (Derültség.) Steinacker Ödön: Megvallom, hogy teljesen igazat adok a t. előadó urnak és helyesnek tartom a szöveget, (Derültség) ugy a „csupán" mint az „is" szónak meg van a maga jelentősége. A „csupán" vonatkozik az „illető" szóra, az „is" pedig az előbbi bekezdésre, hogy tudniillik az első betét csakis a felmondás benyújtása napjától számított 15-ik napon fizethető vissza. A következő bekezdés ezt bizonyos esetben megváltoztatja, ennélfogva helyes itt az „is" szó és a „csupán" szó is. TÖrs Kálmán: Végre is nyelvtani non sens-t nem iktathatunk a törvénybe. Azt hiszem, hogy e három szónak „csupán az illető !i ki kell maradnia s akkor lesz a szakasznak értelme. (Élénk helyeslés.) Hegedűs Sándor előadó: Ezen módosításhoz hozzájárulok. (Helyeslés.) Elnök: A vitát bezárom. Következik a szavazás. Az első és második bekezdés nem támadtatván meg, azokat elfogadottaknak jelentem ki. A harmadik bekezdésnél, minthogy Beöthy Algernon képviselő ur módosítványát visszavonta, csak Tors Kálmán képviselő ur módosítása kerül szavazásra s igy a kérdés az, méltóztatik-e az eredeti szöveget fen tartani? (Nem!) Igy tehát a szöveg elfogadtatik a Tors Kálmán képviselő ur módosításával, mely szerint a „csupán az illető" szavak kihagyandók. A negyedik és ötödik bekezdí's változatlanul elfogadtatik. Az utolsó bekezdés az előadó ur azon módosításával fogadtatik el, hogy a második sorban előforduló ezen szám „26" „25"-re igazittassék ki. Következik a 20. §. Szathmáry György jegyző (olvassa a 30. %-t, mely észrevél el nélkül elfogadtatik és olvassa a 21. %-f). Teleszky István: T. ház! Nagyon helyeslem azt, a mi a 21. §-ban foglaltatik, mely szerint a betét-könyvecskék megsemmisítésére nézve egy igen rövid administrativ eljárás hozatik javaslatba, Nem is jár ez semmi veszélylyel, miután a betétek névre szólók, ennélfogva ezen könyvek nem bírnak azon jelleggel, mint a minővel például bírnak más takarékpénztáraknak ilyen betéti könyvecskéi, a hol a követelés mintegy a papírhoz kötött jogot képvisel. De, habár helyeslem is magát a szakaszt, egyáltalában nem elégít ki ezen szakasz utolsó bekezdésében foglalt rendelkezés. Mert előre bocsátja e szakasz azt, hogy ha az illető bejelentette, hogy betét-könyvecskéje elveszett, akkor az illető postaközvetítő intézetnél hirdetmény bocsáttatik ki, hogy azok, a kik reá igényt támasztani vélnek, jelentkezzenek — gondolom, egy hónap alatt — és ha ezen idő alatt valaki jelentkezik, azt pörre utasítja. Ez mind helyes, de nem helyes, hogy ennek corrolariuma azután az legyen, hogy ha ugyanezen határidőn belül senki sem jelentkezett, a betétre nézve az elévülési rendelkezések mérvadók; mert ha ezt igy hagyjuk, akkor minden előny, mely a rövid megsemmisítési eljárással jár, elenyészik. Nem azt kell mondani, hogy az elévülési rendelkezések alkalmazandók, hanem ki kell mondani azt, a mi minden megsemmisítési eljárás következménye, hogy ha a lejárt határidő alatt igény nem jelentetett be, akkor a betéti könyv megsemmisítettnek nyilvánittatik és a betevő részére új könyvecske adatik ki. (Helyeslés.) Igy van ez az osztrák törvényben is igen helyesen.
