Képviselőházi napló, 1884. V. kötet • 1885. február 27–április 21.
Ülésnapok - 1884-103
103. «r*tágo« ülés. április 14. 18S5. gg5 Hegedfis Sándor, a pénzügyi bizottság | előadója: T. ház! Van szerencsém benyújtani a pénzügyi bizottság jelentését a földadókataster nyilvántartásáról szóló törvényjavaslat tárgyában. Kérem a t. házat, méltóztassék e jelentés kinyomatását, szétosztását és annak idején az osztályok mellőzésével napirendre tűzését elhatározni. Elnök: A jelentés ki fog nyomatni, szét fog osztatni és ha a t. ház beleegyezik, annak idején az osztályok mellőzésével napirendre tűzetik. Több jelentés nem lévén, következik a napirend és pedig „a szabadalmazott osztrák-magyar államvasut-társaság vágvölgyi vonalainak Szered és Galgócz-Lipótvár állomásai között építendő összekötő vonaláról és az 1882. évi XLV., valamint az 1884. évi X. t.-czikkel beczikkelyezett engedélyokmányok némely határozatainak módosításáról" szóló törvényjavaslat harmadszori felolvasása. Szathmáry György jegyző (olvassa a törvényjavaslatot) . Elnök: Kérdem a t. házat, méltóztatik-e a most harmadszor felolvasott törvényjavaslatot végszövegezésében is megszavazni, igen vagy nem"? (Igen! Nem!) Kérem azon képviselő urakat, a kik azt megszavazzák, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A ház többsége megszavazza a törvényjavaslatot és igy az alkotmányos tárgyalás és szíves hozzájárulás végett a főrendekhez fog átküldetni. Következik a napirend további tárgya : a m. kir. posta-takarékpénztárról szóló törvényjavaslat részletes tárgyalása. Szathmáry György jegyző (olvassa a csímet, az 1 — 4. §-okat. mely ele észrevétel nélkül elfogadtattak; olvassa az 5. §-t). Dobránszky Péter: T. ház! Már tegnap az általános tárgyalás alkalmával volt szerencsém jelezni, hogy e szakasznál indítványt fogok tenni azon értelemben, hogy a postatakarékpénztárak utján összegyűlendő megtakarítások a hitel, különösen pedig a kisbirtokosok és kisiparosok hitelére fordíttassanak első sorban és a mennyiben azután még felesleges takarék betétek maradnának, azok helyeztessenek el állami értékekbe. Mielőtt ezen indítványom érdemleges indokolására térnék, engedje meg a t. ház, hogy megtehessem tiszteletteljes észrevételeimet a t. közlekedési minister urnak tegnap távollétemben tett megjegyzéseire. Nagyon sajnálom, hogy a t. minister ur felszólalásomnak bizonyos passusät félre értette, mert nekem legtávolabbról sem volt szándékom a postahivatalokat vádolni, hanem egyszerűen és tisztán arra hivatkoztam, hogy mit mutat az élet. Egyébiránt t. ház, a t. minister ur felszólalásában maga is beismerte, hogy a vizsgálatok alkalmával sikkasztások csakugyan kideríttettek és e szerint közöttem és a t. minister ur felszólalásának értelme közt tulaj donkép különbség nincs — a mennyiben azonban a kifejezés talán kellemetlen, azt készséggel visszavonom; bár szűnnének meg ez által azon sikkasztások, azon tolvajlások is, melyek akár internationalis gazemberek közreműködése mellett, akár a nélkül követtettek el, de mindenesetre fájdalmas tüneményt képeznek. A mi t. ház, az én egyenes intentiómat jelezte felszólalásom ezen passusánál, az épen határozottan a postahivatalok és postahivatalnokok érdekében álló volt; mert egyrészről a postahivatalok szervezését, másrészről a postahivatalnokoknak emberséges biztosított állásba való juttását kértem — mint múlhatatlan feltételt arra, hogy maga a postaintézmény a postatakarékpénztárak czéljaira sikerrel felhasználtathassék. A mi jelen felszólalásomnak érdemét illeti, azt tudniillik, hogy a posta-takarékpénztárak útján megtakarítandó összegek hova fordíttassanak: arra nézve már tegnapi felszólalásom alkalmával jeleztem azt, hogy ez összegek főképen a gazdálkodó, a termelő osztályok hitelének, gazdasági törekvéseinek előmozdítására fordíttassanak. Mert az a kérdés t. ház — és ezen törvényjavaslat tárgyalása alkalmával okvetlenül logicai kénj r szerűséggel merül fel e kérdés — hogy ki van nálunk megszorulva a hitel dolgában, az állam-e vagy a gazdálkodó és iparos közönség? Az állampapírok értéke mindinkább növekedik, látjuk, hogy újabban már a magyarországi hitelintézetek, sőt a takarékpénztárak is pénzeiket mindinkább állampapírokba és állami értékekbe helyezik el; ugy hogy ennek folytán még azon hitelnek köre is tágul, mely eddig tulajdonképen a közgazdaság, az iparos és gazdálkodó közönség részére volt fentartva. Hiszen t. ház, a legécclantasabban kitűnik ez a bajos állapot magának a kisbirtokosok földhitelintézetének jelentéséből, a hol midőn az intézet constatálja, hogy épen azt lehet mondani legnagyobbnak országos gazdasági bajaink között, hogy a vidéki hitel- és pénzintézetek és takarékpénztárak épen a gazdaközönség hitelét szorítják mind szűkebbre: ugyanakkor maga az országos kisbirtokosok földhitelintézete, mely a törvény hozás által egyenesen arra alkottatott, hogy segítsen a kisbirtokosok hitelszükségletén, ugyanakkor, a mikor az országban szerte-széjjel még a helyi pénzintézetekis megszorítják a gazdaember hiteléi, ugyanakkor maga a kisbirtokosok földhitelintézete saját hivatalos jelentése szerint egy harmadára szállítja le a mezőgazdasági egyletek, tehát ép a kisbirtokosok hitelét. Ily viszonyok között t. ház, égető szükség, hogy akárhonnan tisztességes úton és módon szerezhető pénzek a gazdaközönségnek, az iparos közönségnek, a termelő népnek előmenetelére és gazdasági törekvéseire fordíttassanak. Erre a czélra pedig ugyszólván te-
