Képviselőházi napló, 1884. V. kötet • 1885. február 27–április 21.

Ülésnapok - 1884-102

102. országos Ölés április 13. 1885. 281 Én feltétlenül nem vagyok barátja a postatakarékpénztáraknak, de minthogy a divatnak hódolni kell s minthogy nekünk utánoznunk kell mindazt, a mi külföldi, ennélfogva — ámbár nem volt épen legelső szükség ezen intézmény felállítására gondolni — vannak más bajaink bőségesen, melyeken segíteni kellene, elfogadom a javaslatot. De a t. kormány tartsa kötelességének, hogy a nép takarékosságát könnyítse, ha azt akarja, hogy az tegyen is be valamit a takarékpénztárakba. Különösen könnyítsen a nép terhein, szorítsa meg a túlszigorú végrehajtásokat, azon kívül pedig kímélj e^a földmíves-osztály érdekeit, (Helyeslés a balés szélső baloldal némely padjain) mert vájjon kinek a számára akarjuk ezt az intézményt életbeléptetni? Én ugy látom, hogy csak a földmívelőosztály számára állíttatnak ezek a takarékpénztárak, mert hiszen az iparos nem fogja azokba a pénzét berakni, annyival kevésbé, mert nagyonjói tudjuk, hogy ma a legtöbb ember hitelbe szeret dolgoztatni, a kinek meg nagyobb összeg pénze van, az jobban tudja elhelyezni és gyümölcsöztetni a maga pénzét, A zsidó pedig? No a zsidó ugyan nem fogja pénzét ezekbe a takarékpénztárakba berakni, mert az nem fog megelégedni 37»%-kal, mikor 50-nel sem éri be. (Igás! Ugy van! bal- és szélső baloldal némely padjain.) És én még inkább félek ezen intézménytői — nagyon is félek tőle — a következő oknál fogva. (Halljuk!) Ugyanis t. ház, eddig a szegény földbirtokos, ha megszorult kézi zálogra kapott a szomszédjától 5—10 forintot; most pedig, minthogy a jobbmódú földbirtokos minden 50 krt iparkodni fog a felállítandó takarékpénztárba tenni, hogy pénzét gyümölcsöztesse, nem lesz a szegény embernek kihez fordulnia. Hát kihez lesz kénytelen fordulni ? A zsidóhoz s igy megint alkalmat fogunk adni a zsidónak, hogy még jobban tönkre tegye a kicsikart szegény népet. Én tehát nem akarom a kormány jó intentióját kétségbe vonni, csakhogy ismétlem, vannak bizonyos kételyeim az intézmény mostani behozatala iránt. De nem vagyok föltétlen barátja ezen intézménynek azért sem, mert nálunk Magyarországon még nincs teljesen szervezve a posta-ügy. Nem régiben egész lamentátiót hallottunk, hogy mennyire túl vannak terhelve a postatisztek; ezen kivül akár hányan felszólaltak t. képviselőtársaim közül, sürgetvén, hogy segítsünk helyzetükön. És mi történt? Kérésük nem lett meghallgatva, ellenkezőleg újabb teherrel akarjuk őket sújtani, tudniillik a postatakarékpénztári intézménynyel, a melynek kezelése bizonyos szabad idejüket igénybe fogja venni. Azt is fel kell hoznom, hogy qualificálva sincsenek postamestereink ezen intézményre, hiszen van akárhány postamester, a ki semmiféle qualificatióval nem bir és most egyszerre, mint takarékpénztári igazgató fog szerepelni. Különösen vanKÉPVH. NAPLÓ. 1884 — 87. V. KÖTET. nak olyan postamesteri állomások, a hol az illető postamesterek 190 frt fizetést húznak, holott például városokban a levélhordó 300—400 frt fizetést kap. A mindenféle apró-cseprő postahivatalok felállítása által a kormánynak az az érdeme, hogy a proletárok számát szaporította ; most a postatakarékpénztárak felállításával a sikkasztó-jelöltek számát fogja szaporítani. (Derültség balfelől.) Mert kérdem, milyen garantiát nyújt a közönséggel szemben a 190 frt, vagy mondjuk 300 frt fizetés. Ezek voltak azok, a miket e tárgyban előadni kívántam, egyébiránt kijelentem, hogy magát a humánus intézményt általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. Elnök? Szólásra senki sincs följegyezve. Göndöcs Benedek: T. ház! Az idő már előrehaladott (Felkiáltások: Halljuk! Halljuk!) és megvallom, hosszasabban akartam a tárgyhoz szólni, de miután az idő előrehaladt, kénytelen leszek azt lehetőleg röviden előadni, a mit bővebben óhajtottam volna a postatakarékpénztárak ügyében elmondani. (Halljuk! Halljuk!) Méltóztatik tudni t. ház, hogy első vagyok, a ki szót emeltem, hogy kövessük az angolok, francziák és az olaszok példáját, a hol a postatakarékpénztárak annyi és annyi millióval rendelkeznek és a nép anyagi jólétét előmozdítják az által, hogy a népben a takarékossági hajlamot felk öltik. Meg kell vallanunk, hogy hazánk áldott földe mindent megad a népnek és népünk jó, csak egy bűne van, hogy nem takarékos. Én a takarékosság előmozdítására, bármi történik, szivemből üdvözlöm, mert azzal hiszem, hogy hazám anyagi jóléte is előmozdittatik. A mi a posta-takarékpénztárakat illeti, nem szükség magyaráznom, hogy általában arra nagy szükség van. Nem szükség nekem azon előnyöket felmutatnom, mert a t. ház előtt tudva van, hogy a takarékosság a jólétet mozdítja elő, a vagyonosodás a nemzetnek emelkedése, egy szóval azt lehet mondani, a mely nemzet nem takarékos, az tovább nem emelkedhetik, az elsővé soha sem lehet. A postatakarékpénztárakhoz szólva, be keli vallanom, hogy azokra a legnagyobb szüksége van a szegény népnek, mert hisz méltóztatik tudni, hogy a fővárosban s városokban és nagyobb falvakban is már vannak takarékpénztárak, igy hát a kiknek pénze van egy forinton felül, azt ott elhelyezhetik és kamatot is kapnak. De hát ezt felelhetné bárki ellenvetésül: elég takarékpénztár van az országban, ennek következtében posta-takarékpénztárak felállítására nincs oly nagy szükség. De én megfordítom az okoskodást és a t. képviselőház előtt azt a kérdést teszem fel: hány községben van takarékpénztár és hányban nincsen? Minden esetre a felelet az lesz, hogy igen-igen nagy számmal felülmúlják azon községeket, hol 36