Képviselőházi napló, 1884. V. kötet • 1885. február 27–április 21.
Ülésnapok - 1884-102
102. országos ülés április 13. 1885. 277 helyzetben, ne legyenek ínséges helyzetben, hogy a szükség törvényt ne rontson és a postatiszt az államnak, ne pedig a bűnnek legyen szolgája. T. ház! Ily biztosítékok által körülbástyázott intézmény bátoríthatja fel egyedül a népet és épen a nép legszegényebb elemét arra, hogy filléreit megtakarítsa és félretegye. Addig, mig e biztosítékok létesítve nincsenek, addig a lehető legnagyobb óvatossággal kell lépésről lépésre haladnunk. Inkább lassan, de biztosan alkossunk ; igyekezzünk gondoskodni arról, hogy ez üdvös intézmény gyökerei behassanak a nép lelkébe, bizalmába. A másik vezérszempont t. ház, mely engem felszólalásra indít, azon intézkedése a törvényjavaslatnak, mely a postatakarékpénztárak útján megtakarítandó összegek elhelyezéséről szól. T. ház! A takarékpénztáraknak mindenütt az egész világon kettős nagyjelentőségű ezélja van. Az egyik a nép takarékossági hajlamának ébresztése, fejlesztése, ápolása, a másik a megtakarított összegek czélszerű, üdvös gyümölesöztetése, elhelyezése. E tekintetben t. ház, a törvényjavaslat 5. §-ában azon intézkedés foglaltatik, hogy a postai takarékpénztárak által összegyüjtendő összegek kamatozó magyar állainpapirokban, kamatozó magyar államsorsj egyekben és a ministerium által kijelölendő magyar záloglevelekben vagy az osztrák-magyarbankzálogleveleiben helyeztessenek el. A fősúly tehát t.ház, mint méltóztatik látni,az állampapírokban és bizonyos körüíirt záloglevelekben való elhelyezésen nyugszik a törvényjavaslatban. Ha mi nem volnánk az az ország, hol az ország lakosságának épen iparkodó és gazdálkodó legnagyobb része, épen a kisgazda, a kisbirtokos, a kisiparos a legnagyobb mértékben reászorul a hitelre; ha nálunk minden áron és módon nem volna égető szükség gondoskodni arról, hogy épen a kisgazda, a kisiparos hitelforrásokat találjon: akkor én nem tudnék az ellen felszólalni, hogy ily kizárólagos súly fektettessék épen a legkisebb összegeknek állami papírokban való elhelyezésére. De ha az állam nem lépne is fel úgyszólván mint eoneurrens a kisgazda hitelével szemben, még azon esetben is az a czélszerű és üdvös intézkedés, hogy épen a munkás kis emberektől származó pénzek újból visszafolyjanak azon legkisebb munkásemberek hitelének és gazdasági törekvéseinek támogatására. Ez az irányzat uralkodó a posta-takarékpénztárak intézményeinek megállapításánál, Franczia- és Angolország kivételével lehet mondani az összes többi államokban. Felsorolhatnám és sta tistikailag kimutathatom, hogy ezen pénzek első sorban magának a > kis hitelnek táplálására és termékenyítésére fordíttatnak, sőt a legújabb német törvényjavaslatban két szakasz van ezen megtaka| rítandó összegek hovafordítása iránt. Az egyik i szakasz azon szellemből indulva ki intézkedik, hogy a nép százezreitől íillérenkint megtakarítandó összegek első sorban a kis hitelre, az iparos és gazdahitelre fordíttassanak. A német javaslat egy másik szakaszában tervezve van, hogy a mennyiben ezen hitel fedezetén felül maradnak még felesleges összegek, azok csak azután fordíthatók állampapírok, záloglevelek, járadékpapirok és más eféle értékekben való elhelyezésre. T. ház! Ez oly fontos oldala a kérdésnek, hogy a német birodalmi gyűlésen épen ezen fordult meg a törvényjavaslat eddigi elintézése s épen azon indokoknál fogva, mert a nagy állami értékekben való elhelyezésben a helyi kis hitel csonkítását látta a birodalmi gyűlés, épen azért tartotta indokoltnak ily szellemben való átdolgozás végett 21 tagú bizottságnak kiadni a törvényjavaslatot. Annál jobban vagyunk mi utalva a kisgazda-hitel kielégítéséről gondoskodni épen most, midőn gazdasági bajaink, sőt épen válságosnak nevezett állapotaink közt az országnak épen legkisebb gazdái legnagyobb mértékben vannak megszorulva hitel dolgában. T. ház, ha ez nem igy állna, akkor nem tapasztalnék, hogy évenként körülbelül 20,000 darab apró birtok kerül dobra és 100 millió forintnál többet érő birtokok 15 — 20 millió forintért kotyavetélíetnek el! Ezen dolgokat statistikai adatok alapján világíthatnám meg bővebben, de nem akarom a t. ház figyelmét e tekintetben igénybe venni, azonban bátor vagyok ezen dolog nagy jelentőségére a t. ház és a t. kormány figyelmét felhívni. A t. kormánynak és a törvényjavaslatnak nem lehet czélzata, hogy az ily kis hitelt károsítsa, melynek egyenesen támogatására kellene lenni és a melynek egyenesen támogatására szolgáló intézmények megalkotását hangsúlyozzuk épen az annyiszor említett gazdasági hitel szövetkezetekkel. Az nem lehet a törvényjavaslat czélzata, hogy épen ezen gazdasági hitelszövetkezetek létesítését úgyszólván már előre lehetetlenné tegye. Mert t. ház, a dolog ugy áll, hogyha a gazdasági hitelszövetkezeteket az országban meghonosítani és elterjeszteni akarjuk és pedig azon üdvösnek bizonyult minták szerint, mint azok például Németországban a Rajna mellett HessenDannstadtban, Westfáliában és másutt el vannak terjedve: a ; ;kor ezek múlhatatlanul kapcsolatba hozandók az apró fillér-takarékpénztárakkal épen azért, hogy a falvakban, községekben lakó szegény munkás-, cselédnép, még a gyermekek is ott kéznél kaphassák az alkalmat, hogy filléreiket még 5 krajezáros takarékjegyekben is összegyűjtve, ezen gazdasági hitelszövetkezetekkel kapcsolatban álló takarékpénztárakba elhelyezhessék egyrészről, másrészről épen azon gazdasági hitelszövetkezetek az igy saját takarékpénztáraikban fillérekként
