Képviselőházi napló, 1884. V. kötet • 1885. február 27–április 21.

Ülésnapok - 1884-102

102. országos ülés április 13. 1885. 277 helyzetben, ne legyenek ínséges helyzetben, hogy a szükség törvényt ne rontson és a postatiszt az államnak, ne pedig a bűnnek legyen szolgája. T. ház! Ily biztosítékok által körülbástyázott intézmény bátoríthatja fel egyedül a népet és épen a nép legszegényebb elemét arra, hogy filléreit megtakarítsa és félretegye. Addig, mig e biztosí­tékok létesítve nincsenek, addig a lehető leg­nagyobb óvatossággal kell lépésről lépésre halad­nunk. Inkább lassan, de biztosan alkossunk ; igye­kezzünk gondoskodni arról, hogy ez üdvös intéz­mény gyökerei behassanak a nép lelkébe, bi­zalmába. A másik vezérszempont t. ház, mely engem felszólalásra indít, azon intézkedése a törvény­javaslatnak, mely a postatakarékpénztárak útján megtakarítandó összegek elhelyezéséről szól. T. ház! A takarékpénztáraknak mindenütt az egész világon kettős nagyjelentőségű ezélja van. Az egyik a nép takarékossági hajlamának ébresz­tése, fejlesztése, ápolása, a másik a megtakarított összegek czélszerű, üdvös gyümölesöztetése, el­helyezése. E tekintetben t. ház, a törvényjavaslat 5. §-ában azon intézkedés foglaltatik, hogy a postai takarékpénztárak által összegyüjtendő összegek ka­matozó magyar állainpapirokban, kamatozó magyar államsorsj egyekben és a ministerium által kijelö­lendő magyar záloglevelekben vagy az osztrák-ma­gyarbankzálogleveleiben helyeztessenek el. A fő­súly tehát t.ház, mint méltóztatik látni,az állampapí­rokban és bizonyos körüíirt záloglevelekben való elhelyezésen nyugszik a törvényjavaslatban. Ha mi nem volnánk az az ország, hol az ország lakos­ságának épen iparkodó és gazdálkodó legnagyobb része, épen a kisgazda, a kisbirtokos, a kisiparos a legnagyobb mértékben reászorul a hitelre; ha nálunk minden áron és módon nem volna égető szükség gondoskodni arról, hogy épen a kisgazda, a kisiparos hitelforrásokat találjon: akkor én nem tudnék az ellen felszólalni, hogy ily kizáró­lagos súly fektettessék épen a legkisebb össze­geknek állami papírokban való elhelyezésére. De ha az állam nem lépne is fel úgyszólván mint eoneurrens a kisgazda hitelével szemben, még azon esetben is az a czélszerű és üdvös intéz­kedés, hogy épen a munkás kis emberektől szár­mazó pénzek újból visszafolyjanak azon legkisebb munkásemberek hitelének és gazdasági törekvései­nek támogatására. Ez az irányzat uralkodó a posta-takarék­pénztárak intézményeinek megállapításánál, Fran­czia- és Angolország kivételével lehet mondani az összes többi államokban. Felsorolhatnám és sta tistikailag kimutathatom, hogy ezen pénzek első sorban magának a > kis hitelnek táplálására és ter­mékenyítésére fordíttatnak, sőt a legújabb német törvényjavaslatban két szakasz van ezen megtaka­| rítandó összegek hovafordítása iránt. Az egyik i szakasz azon szellemből indulva ki intézkedik, hogy a nép százezreitől íillérenkint megtakarí­tandó összegek első sorban a kis hitelre, az iparos és gazdahitelre fordíttassanak. A német javaslat egy másik szakaszában tervezve van, hogy a mennyiben ezen hitel fedezetén felül maradnak még felesleges összegek, azok csak azután fordít­hatók állampapírok, záloglevelek, járadékpapirok és más eféle értékekben való elhelyezésre. T. ház! Ez oly fontos oldala a kérdésnek, hogy a német birodalmi gyűlésen épen ezen for­dult meg a törvényjavaslat eddigi elintézése s épen azon indokoknál fogva, mert a nagy állami értékekben való elhelyezésben a helyi kis hitel csonkítását látta a birodalmi gyűlés, épen azért tartotta indokoltnak ily szellemben való átdolgozás végett 21 tagú bizottságnak kiadni a törvény­javaslatot. Annál jobban vagyunk mi utalva a kis­gazda-hitel kielégítéséről gondoskodni épen most, midőn gazdasági bajaink, sőt épen válságosnak nevezett állapotaink közt az országnak épen leg­kisebb gazdái legnagyobb mértékben vannak meg­szorulva hitel dolgában. T. ház, ha ez nem igy állna, akkor nem tapasztalnék, hogy évenként körülbelül 20,000 darab apró birtok kerül dobra és 100 millió forintnál többet érő birtokok 15 — 20 millió forintért kotyavetélíetnek el! Ezen dolgokat statistikai adatok alapján világíthatnám meg bő­vebben, de nem akarom a t. ház figyelmét e tekin­tetben igénybe venni, azonban bátor vagyok ezen dolog nagy jelentőségére a t. ház és a t. kormány figyelmét felhívni. A t. kormánynak és a törvény­javaslatnak nem lehet czélzata, hogy az ily kis hitelt károsítsa, melynek egyenesen támogatására kellene lenni és a melynek egyenesen támogatá­sára szolgáló intézmények megalkotását hang­súlyozzuk épen az annyiszor említett gazdasági hitel szövetkezetekkel. Az nem lehet a törvényjavaslat czélzata, hogy épen ezen gazdasági hitelszövetke­zetek létesítését úgyszólván már előre lehetetlenné tegye. Mert t. ház, a dolog ugy áll, hogyha a gaz­dasági hitelszövetkezeteket az országban meg­honosítani és elterjeszteni akarjuk és pedig azon üdvösnek bizonyult minták szerint, mint azok pél­dául Németországban a Rajna mellett Hessen­Dannstadtban, Westfáliában és másutt el vannak terjedve: a ; ;kor ezek múlhatatlanul kapcsolatba hozandók az apró fillér-takarékpénztárakkal épen azért, hogy a falvakban, községekben lakó szegény munkás-, cselédnép, még a gyermekek is ott kéz­nél kaphassák az alkalmat, hogy filléreiket még 5 krajezáros takarékjegyekben is összegyűjtve, ezen gazdasági hitelszövetkezetekkel kapcsolatban álló takarékpénztárakba elhelyezhessék egyrészről, másrészről épen azon gazdasági hitelszövetkezetek az igy saját takarékpénztáraikban fillérekként

Next

/
Oldalképek
Tartalom