Képviselőházi napló, 1884. V. kötet • 1885. február 27–április 21.

Ülésnapok - 1884-102

102. orseágos ülés április 13. 188s. 271 kelve. Minduntalan emlegetjük, hogy a külföldi tőkét be kell édesgetni az országba, kellő biztosság nyújtása és megfelelő intézkedések által, módot kell nyújtani, hogy annak helyes kamatoztatását eszközöljük az országban. Én ezt az utóbbi tételt elfogadom, de lehet-e az a körülmény, hogy egy társaság hatalmas, ok arra, hogy üldözzem ? Bizonyára nem. Én ugy tartom, hogy méltányos alapon készült kiegyezésnek minden pontját loyalisan keresztül kell vinni és lehető előnyt kell nyújtani, mint minden más társulatnak az országban, saját ereje és érdekei kifejleszthetésére. (Helyeslés jobbfelől.) Ez az a szempont, melyből én tekintem a dolgot, nem pedig az, hogy van e az illető társulatra nézve abban, a mi ajánltatik, valami előny. (Helyeslés jobbfelől.) Én részemről mint közlekedési minister örülök, ha bármely közlekedési vállalatnak — legyen az kicsiny, vagy nagy, legyen belföldi pénzen épült, vagy külföldi érdekeltek által fentartott — előnyöket nyújthatok, különösen az állam megterhelése nélkül; itt pedig ez az eset forog fenn. (Helyeslés jobbfelöl.) A forgalomnak Bécs felé irányításáról is szólt t. képviselőtársam. Való az, hogy a vágvölgyi vasút, ugy a mint jelenleg van, épen annál fogva, mert egy éles szögben végződő fejállomáson, Nagy-Szombatban birt e hiánynyal, épen azért, hogy e hiányon segítve legyen és hogy közvetlen legyen az összekötés Trencsén-Zsolna-Budapest között, mellőztetik most a Nagyszombatba való közvetlen befutásnak nélkülözhetlen volta egy mellékvágány kiépítésével. Mint nagy bűnét a törvényjavaslatnak hozta fel t. képviselőtársam azt, hogy a törvényjavaslat fixirozza az összeget, mely a globális garantiát képezi, mielőtt maguk az építkezések ténylegesen végrehajtattak volna. Yaló, hogy ez eltérés az 1882: XLV. t. ez. intézkedései alól, melyben határozottan az van mondva, hogy a tényleg be^ épített összegek után ilyen vagy olyan módon számítandó a garantia; de teljességgel nem oly eljárás, melyet a törvényhozás eddig még ne alkalmazott volna. Épen az osztrák-magyar államvasutnak temes vár-orsovai vonalát illetőleg az 1874: XXVIII. t.-ez. egy praecedenst tartalmaz. A 22. §. azt mondja : „Az engedélyes társulatnak a közte és az annak idején fennállott kormányok között létrejött szerződései szerint meghatározott s a monarchia kétfelé által viselt 5.200,000 frtnyi évi kamatbiztosítéki átalányának a magyar államot illető része a temesvár-orsovai vasút egész vonalának forgalomba tétele napjától kezdve az engedély egész tartamára további egy millió forintra ezüstben felemeltetik." A praecedens tehát megvan, sőt azon különbséggel, hogy itt építkezések, melyekbe a globális garantiának megfelelő tőke beruházható lesz, nincsenek. A szőny-bruck-bécsi vonalat illető megjegyzésre már válaszoltam s ez kapcsolatban van egy más kérdéssel. T. képviselőtársam ugyanis nehezményezi azt, hogy a vágvölgyi vasútra a garantírozandó összegből beleszámittatik egy waggonpark, melyre a forgalom fentartására nézve a társulatnak szüksége van, tehát itt az osztrák-magyar államvasut-társaságra nézve a garantiának nincs helye.' Ez ugy lenne, ha már a garantiába be lett volna véve a szőny-brucki vonal, de minthogy ez nincs ugy és minthogy a waggonparkot magát be szokás venni a garantia összegének megállapításánál, a kifogás tehát itt nem áll. Szintén kifogásolja t. képviselőtársam a második vágány után a garantia megállapítását, a mely esetleg bekövetkezhetik és melytől ugy látszik nem vagyunk távol, mely Zsolna és Csácza közt lesz kiépítendő; magáról azon szerződésről, mely a kassá - oderbergi vasút és az osztrák-magyar államvasut-társaság közt köttetett a zsolna-esáczai vonalrész közös használatát illetőleg a törvényben említés nincs. Ilynemű szerződéseknél nem szükséges, hogy törvénybe hozassanak. De ép e tárgyalások és az eddigi tapasztalatok nyomán azon meggyőződésre jutott mindkét társulat és kénytelen adatok alapján elfogadni a kormány is, hogy rövid idő alatt előáll a második vágány építésének szüksége. Ha kiépíttetik ez, a kassá oderbergi vasút szintén garantia tárgyát képezi és ott a tényleges garantiát csakugyan kellene eszközölni. Ha az osztrák-magyar államvasút építené, ugy mint ki volt mondva, a csáczazwardoni vonalrészt, a kiépített vonal a vágvölgyi vasút részének tekintetik, a melyre a garantia már kiterjesztetett elvileg, akkor, hogy ugy fejezzem ki magamat, akademicus értelemben garantiáról lesz szó, mely azonban tényleg nem szükséges, hogy igénybe vegye a társulat. Azt hiszem, helyes ez igy és ennek folytán kérem ezt is elfogadni. Azt is felhozta t. képviselőtársam, hogy az esetben, ha csakugyan állna, a mi sokszor mondatott, hogy a garantiajogot nem kell igénybe venni a társulatnak, akkor értéktelen a társulatra nézve. Ezt illetőleg bátor voltam előbb nyilatkozni, hogy lehet értékes előtte az egységes papírok íentartása szempontjából a nélkül, hogy rá lenne absoíute szorulva; lehet értéke ennek hitelének emelése szempontjából a külföldön azok előtt, kik pénzt adnak számára, kik megveszik papirosait, a kik irányában minden esetre értékes, tehát nem indokolatlan azon kívánság, hogy a garantia kiterjesztessék ezen részre is. (Helyeslés jobbfelől) Horváth Gyula t. képviselőtársam a törvényjavaslatot elfogadta, de oly álláspontra helyezkedett, melyet részemről magamévá nem tehetek.