Képviselőházi napló, 1884. V. kötet • 1885. február 27–április 21.
Ülésnapok - 1884-102
* 262 102. omágess ff ságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni méltóztassék. (Helyeslés.) Helfy Ignácz: T. ház! Én egyetértek a t. előadó úrral abban, hogy ha el is fogadtatik a törvényjavaslat, valami valószínű teher nem háramlik a magyar államra, mert hisz ez ideig nem jutottunk abba a helyzetbe, hogy ezen kamatbiztosítékot fedezni kellett volna és remélhetőleg jövőre sem fog ezen teher ránk háramolni. E tekintetben tehát osztozom a t. előadó ur nézetében, valamint osztozom abban is, hogy a mennyiben az állam a maga kára nélkül teheti, igen helyes, hogy ezen nagy társaságot, a melynek igen nevezetes vonalai vonulnak át hazánkon és a mely társaságnak azon kívül most már magyar igazgatósága van és így tehát a magyar államvasutak érdekeivel összeütközésbe nem jöhet, a magyar államvasutaknak versenyt nem csinálhat, hogy, mondom: a kormány, ha az állam kára nélkül teheti, e társaság óhajának eleget tegyen 1 , a mennyiben ezt csakugyan kívánatosnak s a maga érdekében állónak tartja. Mindazonáltal, habár én ezeket elismerem, felmerültek bennem és t. elvtársaimban bizonyos aggályok ezen itt szándékba vett intézkedésekkel szemben, melynek el, vagy el nem oszlatásától teszszük függővé adandó szavazatunkat. (Halljuk!) Aggályaink röviden összevonva a következők : É törvényjavaslat két részből áll, még pedig annyira külön álló két részből, hogy jóformán nem is tudom, miért tartotta a kormány szüksé gesnek e két önálló dolgot egy törvényjavaslatban előterjeszteni. Én nagyon el tudom magamffak képzelni, hogy az osztrák-magyar államvasuttársaság engedélyt kérjen a szered-galgócz lipótvári összekötő vonal kiépítésére a nélkül, hogy szó legyen az engedélyokmány megváltoztatásáról a már létező szárnyvonalakra nézve. Ép igy niegmegfordítva; egyik a másikkal logicai összefüggésben legalább az állam szempontjából nincsen. Lehet, hogy a társulat érdekében van. de a magyar állam érdekében nem látok feltétlen kapcsolatot a kettő között. De akármikép legyen, tény, hogy két egészen különböző természet íí dologról van sző. Az egyik rész, tudniillik az, a melyben az osztrák-magyar államvasat a neki átengedett vágvölgyi vonalnak szered-galgócz- lipótvári szárnyvonalának kiépítésére nézve az engedélyokmány bizonyos pontját meg akarja változtatni, oly intézkedést tartalmaz, mely ellen valami lényeges kifogásom nekem sem lehet, A kérdés az, hogy mi ezélszerűhb pénzügyi szempontból s ha a kormány, mely rendelkezik a kellő közegekkel, constatálja előttünk, hogy alapos kiszámítások után azon meggyőződésre jutott, hogy inkább conveniál nekünk, illetőleg az állani érdekeinek, ; április 18. 188§. hogy egy átalányösszeg fixiroztassék és most állapittassék meg a kamatbiztosítás, mintsem hogy bevárjuk a végleges elszámolást: én ezt kénytelen vagyok elhinni, mert nem tehetem fel egy magyar kormányról sem azt, hogy szántszándékkal károsítani akarja az államkincstárt. Semmi más biztosítékom nincs rá. Ez azután lehet több-kevesebb bizalom kérdése; meglehet, hogy ezen eljárás igen helyes. Egészen más természetű azonban az első sorban említett pont, tudniillik a szered-galgócslipótvári vonal kiépítésének kérdése. Ez egészen új dolog, melyről sem az 1882-ki, sem az 1884-ki törvényben szó sem volt, melyről nincs szó az osztrák-magyar államvasuttal kötött szerződésben sem; ez egyszerűen új vonal, melyet a társulat most építeni akar. És ugy látszik, hogy azon okból van a két tárgy összekötve, mert a kormány azon kamatbiztos'téki átalányt, melyet a szárnyvonalra megállapítani akar, kiterjesztetni kívánja az újonnan építendő vonalra is. És ezt a pénzügyi bizottság jelentésében egészen természetesnek találja, midőn ezeket mondja: „Az újonnan kiépítendő összekötő vonalnak természetes következménye, hogy az 1882 : XLV. és az 1884: X. törvény czikkekben megállapított garantia oly mérvben kiterjesztessék, a mily mérvben a társaság ezen újabb vonalra költekezik." Engedelmet kérek, én ezt természetes következménynek soha sem látom és nagyon veszélyes dolognak tartom, ha kimondja a törvényhozás azt, hogy természetes következménynek találja az 1882. és 1884-iki törvények alapján. {Ugy van! Ugy van! a szélső baloldalon.) Én újra meg újra olvastam e törvényeket és az osztrák-magyar államvasuttal kötött egyezményt: de egyetlen egy sort, egyetlen egy szót sem találtam, a miből ily következtetésre lehessen jönni, tudniillik, hogy a magyar állam kötelezve volna olyan vonalokra nézve is kiterjeszteni a kamatbiztosítást, melyeket az osztrák magyar vasúttársaság a jövőben építeni fog. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ez igen veszedelmes praecedens, melyet megteremtünk, ha erre a pontra nézve a t. minister ur nincs azon helyzetben, hogy teljesen kimerítő és megnyugtató felvilágosítást adjon; mert igy ezt nemcsak természetesnek nem lehet találni, de épen ellenkezőleg megdöbbentőnek kell hogy találjuk. Alig néhány éve t. ház, hogy általános egyetértéssel, pártkülönbség nélkül szakítottunk az úgynevezett kamatbiztosítási rendszerrel s mindenki örült annak, hogy ez megtörtént. Előfordultak azóta időközben igen fontos vasúti kérdések olyan vonalakra nézve, melyekre a törvényhozás is elismerte, hogy nagyon szükséges, kívánatos nemzetgazdasági szempontból, hogy azok létrejöjjenek. De még sem indítványozta senki, hogy lépjünk újból a kamatbiztosítási rendszer
