Képviselőházi napló, 1884. V. kötet • 1885. február 27–április 21.

Ülésnapok - 1884-83

i &5, orseágws ülés megfelelőnek nem tartom. A házszabályok 153. §-a igy szól: „A kérdést mindig ugy kell feltenni, hogy arra mindenki igennel vagy nemmel felelhessen. Ha a szavazásra feltett kérdés, ezikk, vagy indítvány több részből áll, szétosztását lehet kívánni." Ez épen a jelen helyzet. Én például helyeselném azt, hogy e felekezet fel legyen véve és képviselve legyen a felsőházban és ezen okból tehát ellene nem szavazhatok, de miután a mód, melylyel az a képviseltetés eszközöltetni szándékoltatik, merőben ellenkezik azon határozati javaslattal, a mely előttünk áll az egész törvényjavaslattal szemben, mellette sem szavazhatok. Es ily helyzetben lehetnek többen is. Én tehát azt hiszem, hogy első sorban fel kellene tenni azt a kérdést: elfogadja-e a ház általánosságban azt az elvet, mely kimondja, hogy ez a felekezet képviselve legyen a felsőházban, igen vagy nem 1 (Helyeslések) mert erre a kérdésre igennel felelhetnek azok is, kik a kinevezés mellett vannak és azok is, kik a választás mellett vannak; mikor azután ez el van döntve, akkor jő a kérdés: megtartja-e a ház a bizottság szövegét, igen vagy nem ? (Helyeslések.) Szilágyi Dezső: T. ház! Áz,hogy ezenpassns felett elvben is történjék a szavazás, azért lehetetlen, mert a szavazás tárgyát csak szöveg képezheti. (Ugy van!) Hanem mégis meg kell felelnünk — a mennyiben lehet — a házszabályok azon világos rendeletének, hogy azon helyzetbe kell hozni mindenkit, hogy a feltett kérdésre igen-nel vagy nem-mel szavazhasson. En tehát bátor vagyok egy véleményt mondani, hogyan lehetne ezt elérni. (Halljuk /) Ha t. ház, első sorban báró Andreánszky Gábor t. képviselőtársam indítványa tétetik fel szavazásra, ezzel szemben mindenki lehet azon helyzetben, hogy igen-nel vagy nem-mel szavazhat. (Helyeslés.) Tegyük fel most azt, hogy ezen indítvány elbukott, akkor feltehető a szöveg szavazásra, ha pedig ez is elbukott, akkor feltehető a Lázár Ádám képviselő ur által benyújtott indítvány és igy mindenki azon helyzetbe jöhet, hogy félreértés nélkül szavazhat igen-nel vagy nem-mel. Madarász József: T. ház! A ház többsége mindig dönthet azon kérdés felett, hogy mi tétessék fel és miképen; én azonban figyelmeztetem a t. házat és kérem, ne méltóztassék előzményt teremteni (Helyeslések) a házszabályok világos rendeletei ellen. Igaz, a házszabály megmondja, hogy a kérdést ugy kell feltenni, hogy mindenki igennel vagy nemmel felelhessen — ezt mondja a 153. §. ; de a 163. §. világosan kijelöli, hogy a beadott bizottsági javaslat és az ellenindítvány között — pedig ez ellenindítvány — az ellenindítvány legutoljára teendő fel, nem pedig legelőször. (Helyeslés.) Először mindig a bizottsági szöveg teendő fel, (Ugy van!) A ház határozhat a KÉPVH. NAPLÓ, 1884—87. V. KÖTET. február 27. ÍS&5. 17 szabályok ellenére, de kérem a t. házat, méltóztassék figyelembe venni, hogy akkor megtöri egyszer és mindenkorra a házszabályok 163. §-ának azon rendeletét, hogy először a bizottsági szövegre és csak ha ez nem fogadtatik el, a legközelebb álló módosítványra és legutoljára az ellenindítványra történjék a szavazás. (Helyeslés.) Nem helyes tehát sem báró Andreánszky Gábor t. képviselő nr, sem Lázár Ádám t. képviselőtársára elleninditványára szavazni, hanem szavazni kell a bizottság szövegezésére. De nincs is senki gátolva, hogy meggyőződése szerint igennel, vagy nemmel szavazzon, mert hiszen a többségnek kell határoznia. Tehát bármilyen furfangos módon tétessék is fel a kérdés, ha például feltétetik szavazásra a báró Andreánszky Gábor indítványa, ha a többség megakarja tartani a szöveget, elveti az ellenindítványt és nemmel szavaz. Tehát addig, mig a ház nem határozott a bizottság szövegezése felett, a 163. §. épségben és figyelembe tartása mellett az ellenindítványokra bátran szavazni nem lehet. Én tehát kérem a t. házat, hogy a 163. §. értelmében a bizottsági szövegezés tétessék fel kérdésül, hogy elfogadják, igen vagy nem? (Helyeslések a szélső balon.) Elnök: Bocsánatot kérek, tökéletesen igaza I van ugyan a t. képviselő urnak, hogy a bizottság szövegezését kell feltenni először is szavazásra, ez szándékom is volt, (Igaz! Ugy van!) de mint különben itt is nagy figyelemmel kell lenni arra is, hogy a hol árnyalatok vannak, ezen árnyalatok is kifejezést nyerjenek. (Elénk helyeslés.) Már most két indítvány fekszik előttünk, mindkettő ellenkezik a bizottsági szövegezéssel, de látjuk egyszersmind azt is, hogy mindkettőnek egymástól egészen eltérő háttere van. Az egyik tudniillik határozottan kiakarja törülni az izraelita hitközségi elöljárót, a másik más módozatban ugyan, de helyet kivan annak adni a felsőházban. (Helyeslés.) Egy nehézség ugyan van, tudniillik az, hogy ez utóbbi módosítványnak szövegezése nem ugy történt, hogy következetesen megtartotta volna, a mennyiben lehetséges azt a szerkezetet, a mit a bizottság szövegezett. Mert a Lázár Ádám képviselő ur indítványa nemcsak abban tér el a bizottsági szövegezéstől, hogy nem kinevezett, de választott hitközségi elöljárót kivan, hanem az indítványnak más szövegezése is van. (Igaz! Igás!) Ha ez nem volna, egyszerű volna a kérdés. Kétfelé lehetne választani a kérdést és szabadon lehetne szavazni először, hogy legyen izraelita képviselő és azután a második kérdés volna az, hogy kinevezés vagy választás útján akarják-e ezt ? Nézetem szerint a legczélszerübb volna, hogy minden pártárnyalatnak álláspontja a szavazás által kideríthető legyen, a d) pont szövegezését két részre osztva, először is az első részét tűzni ki szavazásra, tudniillik hogy legyen: „egy izraelita