Képviselőházi napló, 1884. V. kötet • 1885. február 27–április 21.

Ülésnapok - 1884-96

220 96. országos ülís máre«iH« 17. 1885. nagy el vi nehézségei mellett mélyen belevág a társadalmi életnek ezernyi legapróbb detailjába. De különben is édeskevés praxisa van Magyarországnak a pénzrendszer kérdésében. Hiszen 1867 ben volt alkalma befolyni pénzrendszerének megváltoztatására, a mikor tudniillik arról volt szó, hogy az osztrák-magyar birodalom szüntesse meg viszonyát a német vám-egylet által 1857-ben kötött éremszövetséghez, mely csak 1878 han járt volna le és csatlakozzék az 1865. évi deezember 23 án Francziaország és társállamai között létesült érem-szövetséghez. De nem is kívánatos a valutakérdés megoldásának siettetése, mert az roppant nagy áldozattal járna és nagy kölcsönöket kellene felvenni a végre, hogy a papír-valutáról az érez pénzfizetés rendszerre mehessünk át. Hogy mily nehéz a kérdés, semmi sem igazolja jobban, mint azon szerep, melyet Hegedűs t. képviselő ur az isme t párisi conferentián játszott, mi dőn tudniillik — ha jól vagyok értesülve — a magyar kormánytól azon utasítást nyerte, hogy ott, habár különben kiváló szakértő, ne vegyen részt ténylegesen, hanem inkább csak szemlélő legyen, inkább csak passiv szerepet vigyen. Azon jelentés is, melyet a t. képviselő ur a t. kormányhoz beterjesztett, szintén nem tartalmaz absolute semmiféle megoldási módot a valuta-kérdésre nézve. Mindez bizonyítja, hogy a kérdés csakugyan nehéz és a kormány akkori álláspontja érthető. Azonban t. ház, e kérdésnek a meg nem oldása korántsem gátolja azt, a mit a t. előadó ur most elmondott és a mi a jelentésben is benfoglaltatik. Es ha igaz, ami a jelentésben mondatik, hogy a forintos pénzegység forgalmi, pénzügyi, közgazdasági stb tekintetben rossz hatással jár, hogy ezt érzi mindenki, a ki az árképződést, a fizetések, jutalmazások és a költekezés minden formáját és épen ezeknél a nagy pénzegység miatti pazarlást ismeri", akkor a kormánynak valóban múlhatatlan kötelessége e kérdést nemcsak tanulmányozni, de kisebb pénzegység behozatalát mielőbb eszközölni. A tanulmányozás ugy is régen folyhatik már, mert az osztrák kormány képviselője már tavaly bevallotta az osztrák parlamentben, hogy az ő kormánya a magyar kormánynyal rég folytat levelezést. Az a példa is, melyre a t. előadó ur hivatkozott, igazolva van az élet minden körülményeivel, ki ne hallotta volna például, hogy Németországban, Olaszországban, Francziaországban ugyanazon pénzzel sokkal jobban ki lehet jönni, mint nálunk, libben a tényben más egyéb nagy közgazdasági okok mellett, sokat szerepel a körülmény, hogy ott nincs az a furcsa és szerencsétlen forintos systéma, mint nálunk, hanem a márka, frank és lira rendszer. Nem is hinné az ember, hogy egy kisebb pénz[ egység behozatala mily óriási előnynyel jár. Hisz j például kiskereskedésekben, hol az árak ki szoktak kerekíttetni, az áremelkedés mindig nagyobb ott, a hol nagyobb a pénzegység. A kisebb pénzegység egész más fogalmat ád az embereknek az árúk és szolgáltatások értékének megbecsülésére. A ki külföldön járt, hamar észrevehette, hogy ott a frank, a márka a legtöbb költekezésnél, ugyanazon szerepet viszi, mint nálunk a forint. Ellehet tehát mondani, hogy mi sok esetben ugyanegy dologért kétszer annyit fizetünk, mint más ember máshol. A lehető legrosszabb a mi forintos pénzrendszerünk. Már akkor kelletett volna ennek reformjáról gondoskodni, mikor behoztuk kötelezőleg az új mérték- és súlyrendszert. Kíván: tos volna az is, hogy a húszkrajezáros kimenjen a forgalomból, m«rt ez felesleges és csak pazarlásra vezet. Szükséges volna behozni egy középegységet az ötven krajezárost, mire már utalt a szakirodalom egy két jeles munkása. Nevezhetnék ezt, nem fél forintnak, mert ez elnevezés nem felelne meg a czélnak, hanem márkának vagy frank forintnak, vagy megfelelőleg az , arany"-nak: | ezüstnek. Ezen ötvenkrajezáros pénzegységet fellehetne osztani századrészre sigya szerencsétlen s igazán otromba úgynevezett auszter- tallér ok helyett czélszerű lenne ötkrajezáros darabokat behozni. Németországban például 12 millió márka öt pfenninges pénzdarab van forgalomban, mely ugyanazon szerepet játsza, mint nálunk a tizkrajezáros. A mit Ámon t. képviselőtársam mondott, I tökéletesen ugy van, hogy nagy baj az, hogy a ' félkrajezáros kiment a forgalomból és tebben épen ! az állam a hibáé, mert könnyebb vol neki ugy számítani, hogy a félkrajczárok egészkrajezárok legyenek. s Ázt mondja az indokolás, hogy nem jó, hogy ' félkrajezáros verettessék, mert nincs rá szüksége a közönségnek és nem is kedveli azt. Nem kedveli, mert egyáltalában nincs félkrajezáros, mert oly i csekély számban van az, hogy genirozza magát : az ember, ha a zsebében félkrajezáros akad. I Mernék fogadni, hogy e perezben a Budapest utczáin sétáló összes közönség zsebeiben, nem is számítva a í. ház tagjait, egyetlen félkrajezáros sincs. De az ember nemcsak genirozza magát, ha félkrajezárosa van, de annyira vagyunk, hogy nem is merjük még a koldusnak sem adni, nehogy azt visszavágja. Tessék meggondolni, hogy 100,000-nél több I ember van a monarchiában, a kik félkrajezárt ; kapnak egy fertályórai munkáért. A félkrajezár j hiánya a legtöbb szegény embernél nagy baj. A | kereskedő azon árút, melyet 6 és félkrajczárért j adhatni; épen azért, mert nincs félkrajezáros, adja