Képviselőházi napló, 1884. V. kötet • 1885. február 27–április 21.

Ülésnapok - 1884-94

190 84 országos ülés martini IS, 188S. lehet elh-ne fegyelmi eljárást indítani. Ezt szokás parlamenti úton szép szerével eltüntetni. Az ily rniniscer azért, mert kárt is tett, mert nem is volt képessége, békességben elmegy és élvez pensiót, iáig sok tehetséges, törekvő és buzgó ember nem tudja, hogy hova hajtsa a mai társadalomban fejét csupa szegénységből. Én, t. ház, kijelentem, hogy a magyar ministerek, ha van bennük önérzet, tekintettel arra, hogy a ministeri állás az államhivatalnoki állással egy tekintet, egy fogalom alá nem vonható, nem tűrhetik meg, hogy azon törvényjavaslatban történjék intézkedés róluk, amelyben az állami hivatalnokokról volt szó. Egészen helyesen jelezte Ernuszt t. képviselőtársam, hogy ha szükségét találja a többség és a kormány, hogy intézkedést tegyen a kormány nyugdíjaztatásáról, ámbár nem tudom, miféle érzelmekből kifolyólag, tessék egy külön törvényjavaslatot a ház elé tenni, tessék azt külön megindokolni és a háó abban a helyzetben lesz, hogy tisztán a ministeri állást véve tekintetbe a szerint érveijen, vitatkozzék és határozzon, (ügy van! a szélső balfelöl.) E törvényjavaslat keretében e kérdés egyáltalában meg nem oldható s maguk a ministerek sem tűrhetik meg, hogy e törvényjavaslatban az ő nyűg- vagy bármiféle más díjazásuk szóba hozassák. (Helyeslés a ssélsö lálfélöL) Ebből kifolyókig én részemről indítványozom, hogy a 25. §., mint a mely már természeténél fogva e törvényjavaslat keretébe nem vonható be, hagyassák ki. (Élénk helyeslés a ssélsö balfelöl.) Ez az, a mit ez alkalommal kijelenteni szükségesnek találtam. (Helyeslés a szélső balfelöl.) Elnök: Szólásra már senki sincs feljegyezve. Ha tehát senkisem kivan szólani, a vitát bezárom. Hegedűs Sándor előadó: Az imént történt közbeszólásomnak igazolására méltóztassék megengedni, hogy a mit soha sem tettem, saját beszédemnek egy pár sorára hivatkozzam, mert Hermán Ottó képviselő ur azzal vádolt, hogy én kötelességemet elmulasztottam. Hogy a házszabályokat és a szokást követve, ezt nem mulasztottam el, azt hiszem, iménti felszólalásommal bebizonyítottam ; de hogy saját szavaimat más értelemben nem is vehettem, azt előadói beszédemnek következő sorai bizonyítják, midőn a kérdés azon oldalát fejtegettem, mely eszakaszszal szoros összefüggésben van, szavaimat igy végeztem: „Ezeket a szempontokat csak nagy általánosságban felhozva t. ház, több részletbe e tekintetben nem bocsátkozom. Mint bátor voltam megjegyezni, a kérdés elő fog fordulni az illető szakasznál és ha szükség lesz, kérni fogom a t, házat, méltóztassék megengedni annak tüzetesebb kifejtését." Én tehát, a mig az megtámadva nincs, addig a védelmet szükségesnek nem találtam. És bátor leszek ez alkalommal egy pár észrevétellel bebi| zonyítani még azt is, hogy előbb védelmezni ezt a szakaszt csakugyan nem volt szükséges. Hermán t. képviselő ur csak ugy könnyedén beszél előttünk nagy rázkódtatásokról, forradalmakról, melyek mindenféle intézkedést, mint a polyvát, egyszerre elsöpörnek. Hogy a t. képviselő ur ezekkel a rettenetes fenyegetésekkel mit akar elérni, nem tudom. Én azt hiszem, hogy ugy neki, mint mindnyájunknak az ország érdekében csak az a kötelességünk, hogy a rendes viszonyokat fejleszszük, consolidáljuk. Hogy miért fessünk tehát a falra oly rémeket, miket sem nem óhajtunk, sem nem szeretünk, sem nem kívánunk, azt valóban nem tudom belátni. Hanem abban igazsága van a t. képviselő urnak és e tekintetben Beöthy Ákos képviselő úrral szemben idézem az ő szavait, hogy egy törvényjavaslatnál nemcsak a jelen szükségeit, nemcsak a pillanat következményeit kell tekintetbe venni, hanem a jövőre is kell nézni. (Igazi Ugy van! a jobboldalon.) És ha Beöthy Ákos képviselő ur azt mondotta, hogy ő eddig nem tapasztalta gyakorlati szükségét annak, hogy a ministerekre és az államtitkárokra nézve a nyugdíj képesség kimondassák : bátor vagyok a képviselő urat figyelmeztetni arra, hogy meglehet, saját tapasztalatai a különböző kabinetalakulások alkalmával erre nem térjeszkedtek ki; de nekem, meglehet, hogy tévesen, de van erről tudomásom. A másik, a mire bátor vagyok figyelmeztetni, az, hogy a mint Hermán t. képviselő ur is mondotta, de ugyanazon párttól igen gyakran hallottuk említtetni, hogy ők maguk a politikát az előrelátásban látják. Ha tehát ők előrelátókig kivannak intézkedni és gondoskodni és ezen szempontból vetnek fel még éretlen társadalmi kérdéseket is igen gyakran pártvezéreik: ily kérdésnél, mely parlamenti és társadalmi szempontból most már érezteti szükségét, de minden esetre a nemzetgazdasági és politikai fejlődés arányában mindenütt mindinkább és inkább fog szükségesnek éreztetni, erről okvetlenül gondoskodni kell. De én azt hiszem t. ház, hogy egészen hibás is azon álláspont, melyből Beöthy Ákos képviselő ur, a ki a legtüzetesebben fejtegette e törvényjavaslattal szemben az ellenérvet, sőt merő ellentétben áll maga az alaptétele azon conclusióval, melylyel beszédét végezte. Mert ha igaz az, hogy először is gyakorlati szükség nincsen rá, ha igaz az, hogy a ministeri állás eminenter politikai állás, a mire nézve vele egyetértek s ennek következtében természetéből nem foly a nyugdíjképesség, sőt ellenkezőleg azzal ellentétben áll, mit már nem osztok; ha igaz az, hogy a művelt osztálynak első sorban kötelessége a haza iránti feladatokat ingyen teljesíteni, akkor okvetlenül következik, hogy egyáltalában semmi kilátást és semmi esetet j se engedjen meg a képviselő ur a ministerek