Képviselőházi napló, 1884. V. kötet • 1885. február 27–április 21.

Ülésnapok - 1884-94

188 91 országos ülés márcidns 13. 1886. hozhatom forma szerint indítványba, mert arra, hojry az államtitkároknak ez állása a nyugdíjra való tekintettel végleg rendeztessék, múlhatatla­nul szükséges, hogy előbb jól definiáltassék tör­vény által az államtitkárok állása, vagy hajtassék végre az, a mire a múlt alkalommal czéloztani — a mit a t. ministerelnök ur is hajlandónak nyilat­kozott magáévá tenni — hogy tudniillik hozassék be az angol rendszer, a mely szerint van egy poli­tikai államtitkár, a ki a miniszterre] jön és a minis­terrel bukik és van egy administrationalis állam­titkár, a ki a stabilitást képviseli a változó minis ­terek közt; vagy pedig mondjuk ki, hogy az állam­titkár ugy is, habár csak egy is van, nem politikai államtitkár, hanem adniinistrationalis államtitkár, a mint ez tényleg nálunk van. Hisz a példa mu­tatja, hogy egyetlen egy államtitkár sem vesz részt a tanácskozásban. Mig ez a kérdés tisztázva nincs, addig természetesen nyugdíjazásukról nem lehet gondoskodni. Ezen okoknál fogva én egyszerűen e szakasz ellen szavazoli. (Helyeslés a szélső hólon.) Hermán Ottó: T. ház! Én mindenek előtt egy tiszteletteljes és komoly kérdést kívánok in­tézni Hegedűs Sándor t. képviselőtársamhoz. Ez a kérdés az, hogy vájjon ő azon a helyen, mint Hegedűs Sándor kolozsvári képviselő, vagy pedig egyszersmind mint a törvényjavaslat előadója ül-e ? Mert ettől a választól teszem függővé felszólalá­somat és ítéletemet, a melyre én természetesen jogosítva érzem magamat most is. Ha mint előadó ül ott, akkor teljesítse kötelességét, a melyre külön is kötelezte magát az általános vita alkal­mával, midőn a ház előtt kijelentette azt, hogy a részletekbe nem bocsátkozik és különösen erre a kérdésre nézve nem bocsátkozik a részletekbe, mert majd lesz alkalma ahhoz bővebben hozzá­szólani f részletes tárgyalás alkalmával. Fel­fogásom szerint Hegedűs Sándort, képviselő urnak, mint előadónak tiszte az lett volna, hogy midőn e szakasz vitatása következett, neki a bizottság­felfogását és érvelését a ház elé kellett volna ter­jeszteni, hogy ezen az alapon is hozzászólhassunk a kérdéshez. Az az eljárás azonban, melyet ő mint előadó most követ— ezt constatálni kívánom. a t. ház előtt — itt már valóságos szokássá vált, tudniillik: kibőjtöltetni az ellenzéket, hallgatni és a vita bezárása után pár fogással elütni az ellenzék érvelését és megszavazni a szakaszt. Elnök: Az előadó urnak kötelessége meg­védeni azt, a mivel megbizatik, de az sehol sincsen megírva, hogy minden egyes szakasznál neki kellene bevezetni a tárgyalást. Ily eljárás szo­kásbaü sem volt, de a házszabályokban sincs elő­írva. (Helyeslés. Ugy van! jobbfelöl.) Hegedűs Sándor előadó; Méltóztassék a t. bár megengedni, hogy mivel Hermán Ottó kép­viselő ur további felszólalását attól feltételezte, hogy miképen lesz tisztában jelenlegi minő­ségemmel, röviden nyilatkozzam. (Halljuk!) Az igen természetei, hogy én itt, mint a pénz­ügyi bizottság előadója vagyok és ennek követ­keztében mint előadó kötelességemet ugy telje­sítem, mint azt a házszabályok és a szokás meg­állapították. Én e tekintetben az egész ház szo­kására hivatkozom. Általánosságban a tárgyalás kezdetén bevezető beszédet tart az előadó, a tanács­kozás végén zárbeszédet tart és minden egyes szakasznál, midőn az illető szakaszra az ellenérvek elmondattak és indítványok beadattak, szól végül az előadó. Ez volt a szokás. (Igás! Ugy van !)És én ezzel szemben provocálok a t. képviselő úrra, hogy a parlamentaris gyakorlattól eltérő eljárást követtem-e ? (Igaz! Ugy r van! jobbfelöl.) Hermán Ottó: En a t. előadó úrral most hosszasabb vitatkozásba nem fogok bocsátkozni; beérem azzal, hogy a t. előadó ur bevallotta, hogy a pénzügyi bizottság előadója, De azt határozottan állítom és mondhatom, meg is várom, mint kép­viselő, hogy midőn a bizottság nevében a ház elé egy törvényjavaslat terjesztetik, az illető bizottság indokolását adja elő az előadó. Az én kifogásom épen az Yolt, hogy a t. előadó ur az általános vita alkalmával nem bocsátkozott bizonyos dolgok fejtegetésébe, hanem fentartotta magának a jogot, hogy e szakasznál a bizottság véleményét meg­mondja és ime a bizottság véleményét még most sem tudom. Hegedűs Sándor előadó; Ha kívánja a t. ház, ennélfogva nyilatkozni fogok. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Majd csak azután! Majd csak azután !) Herman Ottó: Ezek után t. ház, én tisz­telettel kijelentem, hogy ha van e törvényjavas­latnak egy szakasza, a melyhez általában hozzá nem járulhatok, minden bizonynyal ez az a szakasz. Elfogadom azt az éles és pontos distinctiót, melyet Beöthy Ákos t. képviselőtársam tett akkor, midőn a ministeri és hivatalnoki minőség különbségére reá mutatott; sőt megpótlom 1, hogy az állam­tisztviselő nem neveztetik ki addigra, a mig nyug­díjas, vagyis mig nyugdíjra lép, hanem a végből, hogyha hirja, halála órájáig teljesítse szolgálatát, legyen az 30 vagy 50 évig, vagy bár meddig. A minister nem igy neveztetik ki. A hivatalnok el nem mozdítható másképen, mint fegyelmi eljárás útján ítélet alapján, mely mig be nem következik, nincs helye az elmozdításnak, holott a minister minden politikai áramlatnak alá van vetve, nem bocsáttatik el ítélettel, nem csapatik el, hanem elhagyja a helyét, midőn a viszonyok változása távozását követeli. Legyen megengedve, hogy levonjak már a mi törvényhozási életünk rövid múltjából bizonyos consecmentiát, melyre különösen az előadó ur részéről meg kérem a felvilágosítást. [Halljuk!)

Next

/
Oldalképek
Tartalom