Képviselőházi napló, 1884. V. kötet • 1885. február 27–április 21.

Ülésnapok - 1884-83

83. országos ülés feferaár 27.1885, D ; apellált, a t. ház naplójára. Méltóztassék csak visszafelé forgatni a két évvel ezelőtti időre. Ott látni fogja mindenki, hogy egyetlen egy esetet, tudniillik a tisza-eszlári dolgot kivéve, mely, megengedem, nem felekezeti dolog, (Derültség a bal- és szélső baloldal különböző padjain) de akkor itt ült a baloldalon, kivévén a mostani felszólalá­sát és kivévén azt, midőn mint a mentelmi bizott­ság elnöke kénytelen volt felszólalni, egyszer sem szólalt fel. Én elismerem, hogy a t. képviselő ur akkor, midőn ezen az oldalon ült, (a baloldalra mutat) többször felszólalt, még pedig oly dolgokban, mik az ellenzéket illették; most pedig, mióta ott van szerencsénk (a jobboldalra mutat) tisztelni, jelen felszólalását kivéve, nem hallottam felszólalni. {Igaz! Ztyyvan! a szélső baloldal különböző padjain.) Hogy tehát insinuatio-e ez, annak megítélését a t. házra bizom. Elnök: Kérem a képviselő urakat, hogy egymás felszólalását vagy hallgatását ne méltóz­tassanak a házban discussio tárgyává tenni. Min­denki követheti a maga meggyőződését tetszése szerint. (Helyeslés a jobboldalon. Felkiáltások a szélső baloldalon: Ott kezdték.') Röth Pál: T. ház ! {Halljuk! Halljuk!) Mi­dőn ezen alkalommal felszólalni bátor­ságot veszek, kötelességemnek tartom mindenek­előtt a t. háznak békés elnézését és figyelmét kikérni. (Halljuk!) Én, t. ház, figyelemmel kisértem a ház tanács­kozásait annak alakulásától kezdve [Derültség a baloldalon) és arra a meggyőződésre jöttem, hogy ha valamely külföldi e teremben megjelenne és a különböző pártokról emelkedő felszólalásokat összehasonlítaná a külföldi pártok szellemével és azon pártokban kifejezést nyerő irányzatokkal, felfogni nem tudná, hogy mikép lehetséges, hogy ezen teremben ugyanazon elvek zászlókép fel­tűnése mellett a legnagyobb harcz fejlődik ki a különböző pártok, sőt nemcsak, de ellentétek me­rülhetnek fel az egyes pártok felszólalói közt is. Én ezt igen természetesnek tartom. Pártaiakulá­sunk, mely magát a házat két részre osztja: azokra, a kik a 67-iki alaptörvényeket védjük, azokban megnyugszunk és azokra, kik azt folyton meg­támadják — mondom — ezen pártalakulás nem engedi azt, hogy határozott progressiv, vagy de­mocrát, vagy ellenkező elvek szerint csoportosul­hasson a ház. Innen származik az, hogy akár­melyik pártárnyalat felszólalásából csaknem ugyan­azon elvet halljuk hangoztatni; és mig a függet­lenségi párt kizárólagos tulajdonának nyilvánítja a szabadelvü'séget és democratismust , . . (Felkiál­tások a szélső balfelől: Nem áll!) Hivatkozhatom, ha nem csalódom, Helfy képviselő ur egy nyilat­kozatára, a ki csaknem ugyanezt nyilvánította. (Felkiáltások szélső balfelöl: Csaknem !) A t. mérsé­KÉPVH. NAPLÓ 1884—87. V. KÖTET. kelt ellenzék táborában nem egyszer látunk ellen­tétes irányzatokat, sőt hallottunk olyan nyilatko­zatot is, hogy a kormánypárt és a kormány a szabadelvűséget egészben felfogni nem képesek (Igaz! balfelöl) és abban azon határig, a meddig elmehetnének, el nem mennek; mig mi, kik a szabadelvüség hivei vagyunk, folytonosan köte­lességünknek tartjuk ez ellen tiltakozni. T. ház! Ezen pártalakulás mellett, nézetem szerint azon kormánynak, mely a mi pártunk ke­beléből vezeti az ország ügyeit, legelső és legfőbb kötelessége, valamely törvényjavaslat előterjesz­tésénél azon szempont megtartása, hogy a végczélt szem elől ne téveszsze és a végezel felé a viszo­nyoknak megfelelő eszközöket használjon, a vég­ezel felé folyton törekedjék. Ezen szempontból indulok ki én is és a törvényjavaslatot, mivel épen ezen iránynak megfelel, örömmel elfogadom. Nem tagadom, hogy mikor elolvastam azt és meggyő­ződtem arról, hogy ezen törvényjavaslat a törté­nelmi jogot a kor követelményével lehetőleg összeegyezteti, örömmel fogadtam ugyan, azonban annak egyes pontjai bennem némi aggályt, sőt tovább megyek, bennem bizonyos kellemetlen benyomást idéztek elő. (Halljuk! Halljuk!) Azonban ez a vita, a mely itt kifejlő­dött, azon aggályokat és azon kellemetlen érzést, melyet épen a törvényjavaslat tárgyalás alatti szakassa idézett bennem elő, eloszlatta, néze­teimet megváltoztatta és én nyugodt lélekkel sza­vazom meg a törvényjavaslatot azon szövegben, a mint az előterjesztve van. (Helyeslés a jobboldalon.) T. ház! A törvényjavaslatnak azon intézke­dése, hogy a czímzetes püspökök kihagysssanak, keltett aggályt bennem. Féltem, hogy ez a tör­vényjavaslatnak a felsőházban való keresztülvite­lét akadályozhatja meg. De t. ház, az itten fel­merült vitatkozások ezen aggályomat eloszlatták. A római katholikus clerus felszólalt tagjainak egy része hajlandó a czímzetes püspököket kihagyni, óhajtja azonban, hogy helyettük a prépostok, apá­tok, sőt a káptalanok fejei vétessenek be; másik része a czímzetes püspökök megtartását kívánja. Ily viszonyok közt, mivel meg vagyok győződve arról, hogy a papi statusnak a felsőházban nagy mértékben szaporítása a politikai követelmények­kel ellenkeznék, én nagyon is helyesnek tartom, hogy a törvényjavaslatban a czímzetes püspökök kihagyatnak; és e tekintetben — hivatkozom a ministereínök urnak nyilatkozatára — meg van adva a tér a felsőháznak nyilatkozhatni, a hol épen a katholikus status fejei ülnek. És miután maga a ministereínök ur kifejtette, hogy az e tekintetben ott netalán felmerülő kívánalmakkal szemben igen is engedményekre hajlandó és a méltányos kívá­nalmakat szívesen kész elfogadni, annál fogva e részbeli aggályaim is teljesen elenyésztek. T. ház! A mi a protestánsok képviseletét 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom