Képviselőházi napló, 1884. V. kötet • 1885. február 27–április 21.

Ülésnapok - 1884-83

83. országos ülés feferaár 27.1885, D ; apellált, a t. ház naplójára. Méltóztassék csak visszafelé forgatni a két évvel ezelőtti időre. Ott látni fogja mindenki, hogy egyetlen egy esetet, tudniillik a tisza-eszlári dolgot kivéve, mely, megengedem, nem felekezeti dolog, (Derültség a bal- és szélső baloldal különböző padjain) de akkor itt ült a baloldalon, kivévén a mostani felszólalását és kivévén azt, midőn mint a mentelmi bizottság elnöke kénytelen volt felszólalni, egyszer sem szólalt fel. Én elismerem, hogy a t. képviselő ur akkor, midőn ezen az oldalon ült, (a baloldalra mutat) többször felszólalt, még pedig oly dolgokban, mik az ellenzéket illették; most pedig, mióta ott van szerencsénk (a jobboldalra mutat) tisztelni, jelen felszólalását kivéve, nem hallottam felszólalni. {Igaz! Ztyyvan! a szélső baloldal különböző padjain.) Hogy tehát insinuatio-e ez, annak megítélését a t. házra bizom. Elnök: Kérem a képviselő urakat, hogy egymás felszólalását vagy hallgatását ne méltóztassanak a házban discussio tárgyává tenni. Mindenki követheti a maga meggyőződését tetszése szerint. (Helyeslés a jobboldalon. Felkiáltások a szélső baloldalon: Ott kezdték.') Röth Pál: T. ház ! {Halljuk! Halljuk!) Midőn ezen alkalommal felszólalni bátorságot veszek, kötelességemnek tartom mindenekelőtt a t. háznak békés elnézését és figyelmét kikérni. (Halljuk!) Én, t. ház, figyelemmel kisértem a ház tanácskozásait annak alakulásától kezdve [Derültség a baloldalon) és arra a meggyőződésre jöttem, hogy ha valamely külföldi e teremben megjelenne és a különböző pártokról emelkedő felszólalásokat összehasonlítaná a külföldi pártok szellemével és azon pártokban kifejezést nyerő irányzatokkal, felfogni nem tudná, hogy mikép lehetséges, hogy ezen teremben ugyanazon elvek zászlókép feltűnése mellett a legnagyobb harcz fejlődik ki a különböző pártok, sőt nemcsak, de ellentétek merülhetnek fel az egyes pártok felszólalói közt is. Én ezt igen természetesnek tartom. Pártaiakulásunk, mely magát a házat két részre osztja: azokra, a kik a 67-iki alaptörvényeket védjük, azokban megnyugszunk és azokra, kik azt folyton megtámadják — mondom — ezen pártalakulás nem engedi azt, hogy határozott progressiv, vagy democrát, vagy ellenkező elvek szerint csoportosulhasson a ház. Innen származik az, hogy akármelyik pártárnyalat felszólalásából csaknem ugyanazon elvet halljuk hangoztatni; és mig a függetlenségi párt kizárólagos tulajdonának nyilvánítja a szabadelvü'séget és democratismust , . . (Felkiáltások a szélső balfelől: Nem áll!) Hivatkozhatom, ha nem csalódom, Helfy képviselő ur egy nyilatkozatára, a ki csaknem ugyanezt nyilvánította. (Felkiáltások szélső balfelöl: Csaknem !) A t. mérséKÉPVH. NAPLÓ 1884—87. V. KÖTET. kelt ellenzék táborában nem egyszer látunk ellentétes irányzatokat, sőt hallottunk olyan nyilatkozatot is, hogy a kormánypárt és a kormány a szabadelvűséget egészben felfogni nem képesek (Igaz! balfelöl) és abban azon határig, a meddig elmehetnének, el nem mennek; mig mi, kik a szabadelvüség hivei vagyunk, folytonosan kötelességünknek tartjuk ez ellen tiltakozni. T. ház! Ezen pártalakulás mellett, nézetem szerint azon kormánynak, mely a mi pártunk kebeléből vezeti az ország ügyeit, legelső és legfőbb kötelessége, valamely törvényjavaslat előterjesztésénél azon szempont megtartása, hogy a végczélt szem elől ne téveszsze és a végezel felé a viszonyoknak megfelelő eszközöket használjon, a végezel felé folyton törekedjék. Ezen szempontból indulok ki én is és a törvényjavaslatot, mivel épen ezen iránynak megfelel, örömmel elfogadom. Nem tagadom, hogy mikor elolvastam azt és meggyőződtem arról, hogy ezen törvényjavaslat a történelmi jogot a kor követelményével lehetőleg összeegyezteti, örömmel fogadtam ugyan, azonban annak egyes pontjai bennem némi aggályt, sőt tovább megyek, bennem bizonyos kellemetlen benyomást idéztek elő. (Halljuk! Halljuk!) Azonban ez a vita, a mely itt kifejlődött, azon aggályokat és azon kellemetlen érzést, melyet épen a törvényjavaslat tárgyalás alatti szakassa idézett bennem elő, eloszlatta, nézeteimet megváltoztatta és én nyugodt lélekkel szavazom meg a törvényjavaslatot azon szövegben, a mint az előterjesztve van. (Helyeslés a jobboldalon.) T. ház! A törvényjavaslatnak azon intézkedése, hogy a czímzetes püspökök kihagysssanak, keltett aggályt bennem. Féltem, hogy ez a törvényjavaslatnak a felsőházban való keresztülvitelét akadályozhatja meg. De t. ház, az itten felmerült vitatkozások ezen aggályomat eloszlatták. A római katholikus clerus felszólalt tagjainak egy része hajlandó a czímzetes püspököket kihagyni, óhajtja azonban, hogy helyettük a prépostok, apátok, sőt a káptalanok fejei vétessenek be; másik része a czímzetes püspökök megtartását kívánja. Ily viszonyok közt, mivel meg vagyok győződve arról, hogy a papi statusnak a felsőházban nagy mértékben szaporítása a politikai követelményekkel ellenkeznék, én nagyon is helyesnek tartom, hogy a törvényjavaslatban a czímzetes püspökök kihagyatnak; és e tekintetben — hivatkozom a ministereínök urnak nyilatkozatára — meg van adva a tér a felsőháznak nyilatkozhatni, a hol épen a katholikus status fejei ülnek. És miután maga a ministereínök ur kifejtette, hogy az e tekintetben ott netalán felmerülő kívánalmakkal szemben igen is engedményekre hajlandó és a méltányos kívánalmakat szívesen kész elfogadni, annál fogva e részbeli aggályaim is teljesen elenyésztek. T. ház! A mi a protestánsok képviseletét 2