Képviselőházi napló, 1884. V. kötet • 1885. február 27–április 21.

Ülésnapok - 1884-83

SS. oneágo* Slés február 27. 18SÍ. 1 gymnasiumok alapítása és mily alaptalan az a vád, a mely felhozatott, hogy a zsidók a keresztény hitfelekezetek fillérem akarják nevelni gyermekeiket, erre nézve legyen szabad felhoznom — és nem szemrehányásképen, hanem elismerőleg az illető felekezetre nézve — hogy ha a zsidók küldik is más felekezeti iskolákba gyermekeiket, ott igen magas felemelt tandíjt fizetnek és ez által nagy mérvben hozzájárulnak azon felekezeti iskola fentartásához. Itt Budapesten — és e tekintetben épen a budapesti gymnasiumoknak kell leginkább tekintetbe jönniök, mert itt hangoztatják azt, hogy sokan tódulnak az iskolákba — itt Budapesten az evangélikus iskolák elemi osztályaiban a tandíj evangélikusok számára 12 írt, zsidók számára 35 frt, tehát 3-szor annyi. Agymnasiumokban a tandíj az evangélikusok számára 25 frt, a zsidók számára 50 frt. E tények és előzmények behatása alatt és az általam előterjesztett felfogásnak hódolva, mondhatta Wahrmann Mór t. képviselőtársam, mint az izraelita hitközség elnöke a pesti izraelita hitközség minap tartott gyűlésén azon szavakat, melyek folytán amaz indítvány, hogy zsidó gymnasium alapíttassák, elvettetett. És én azt hiszem, hogy helyesen, mert a zsidók legyenek a legutolsók, de még utolsóknak se tegyék, hogy a nevelésnél az elkülönítést előmozdítsák s a maguk számára külön hitfelekezeti gymnasiumot alapítsanak s ez által az assimilatiót nehezítsék. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Ha kell gymnasíuxn, alapítsa azt a kormány, a község, vagy a társadalom. (Mozgás a bal- és szélső baloldal különböző padjain) de ne legyen az hitfeiekezeti jellegű iskola. (Élénk helyeslés jolbfelől.) És hogy mennyire alaptalanok azon vádak, melyeket általában Veres t. képviselő ura pesti izraelita hitközségre (Halljuk!) az áldozatkészség szempontjából szórt: legyen szabad hivatkoznom a pesti izraelita hitközség és a vele kapcsolatos jótékony iutézetek költségvetésére, melyek szerint 100,000 irtokra mennek azon összegek, melyek az iskolákra és jótékony intézetekre fordíttatnak. S legyen szabad hivatkoznom azon nevezetes hagyományokra, melyek hasonló czélból azon hitközségnél tétetnek és kezeltetnek. Oly alapítványok, melyek egyikéből kitelt egy árvaház és melyek másikából kitelt a siketnémák intézete, melyről a minap ép itt már dicsérőleg történt említés. Ilyenek komolyan és szenvedély nélkül vizsgálva azon vádak, melyekkel a t. képviselő ur a tegnapi napon előállott, melyekkel egy újabb tételt illesztett be a zsidók igen hosszú btínlajstromába. A milyen igaz ez a vád, olyanok a többiek is, melyekre egyáltalán nem óhajtok kiterjeszkedni. Én bizom a t. ház bölcsességében és a törvényhozás belátásában, hogy a mely útra | í848-ban rálépett; a jogegyenlőség és szabadelvűség ösvényén lépést visszafelé tenni nem fog és kérem a t. házat, hogy a javaslatot elfogadni méltóztassék. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Szalay Imre: T. ház! (Halljuk,t) A vita ily előre haladott stádiumában, hogy a t, képviselőház figyelmét néhány perezre kikérjem, arra igen fontos okom van; mely fontos okom az, hogy egy reetificatiót kell tennem ez előtt hét évvel mondott szavaimra, mit beszédem végén teendek meg. (Halljuk!) Mielőtt azonban ezt tenném, engedje meg a t. ház, hogy nagyon röviden refieetáljak az előttem szólt t. képviselő ur beszédére és pedig azon higgadtsággal és komolysággal, a melyet úgy látszik nagyon megkíván, feltételezvén az antiszemita párt tagjanói, hogy azok igy nem reflectálhatnak szavaira. Én tehát leszek bátor ennek ellenkezőjét bebizonyítani. Mindenesetre nagyon feltűnik, hogy akkor, mikor a képviselőház termében a szabadelvűségről, a választásról vagy a kinevezésről s egyéb nagy eszmékről van szó, Chorin Ferencz és Mandel t„ képviselőtársaim hallgatnak; de ha valamely exclusiv zsidó dolog kerül a szőnyegre, rögtön felszólalnak ; bebizonyítván az által, hogy náluk midőn őket érdeklő dolgokról van szó, ez náluk mindennél előbbre való, ez náluk az első, a többi mind semmi (Ugy van! a bal- és szélső baloldal némely padjain.) Mandel t. képviselőtársam hivatkozik a Talmudra és arra, hogy hitelvei és tanai régen nyilvánosak, mert azokat már Mózes, Sión hegyén kijelentette. Nékem t. ház, nincs az ellen kifogásom, hogy ha a főrendiház a Sión hegyén szerveztetik, Mandel t. képviselőtársam odaküldessék, magam is rá fogok szavazni. (Derültség a bal- és szélsöbaloldal némely padjain.) Sőt ha Mandel t. képviselőtársam több társát is odavinni kívánná, azt is a legnagyobb örömmel szavaznám meg. Azonban más dolog Magyarországon a főrendiházba bejutni és más dolog ez a Sión hegyén bejutni. Azt mondja a t. képviselő ur, hogy ők a magyar nemzettel összeolvadni akarnak, hogy ezen összeolvadásuknak mi akadályai vagyunk, mert gyűlölséget hintünk el az országban irányukban. Hogy ez az összeolvadási törekvés némelyeknél meg van, ezt megengedem: de méltóztassék ezzel szemben felvenni, hogy az izraelitáknak egymásközti beszéde és Írásbeli érintkezése nem az állam nyelvén, hanem a zsidó vagy a német nyelven történik. Hogy ez az összeolvadási törekvésnek volna jele, elismerni nem tudom. A t. képviselő ur felhozta azt is, hogy a népszámlálás eredménye szerint az ágostai hitvallásnak között ennyi a magyar, ennyi a német és a zsidók közt is ennyi a magyar, ennyi a német. Én, t. ház, a statistikára nem terjeszkedem ki, hanem példára [ hivatkozom. Nem említve, hogy ha valaki a Király-