Képviselőházi napló, 1884. V. kötet • 1885. február 27–április 21.

Ülésnapok - 1884-91

120 91. országos ülés márezíus 10. 1885. sára szolgáló jó oldalát fogná elveszíteni a törvényjavaslat. (Helyeslés a jobboldalon.) Hoitsy Pál : Félreértett szavaim helyreigazítása végett kérek szót. (Halljuk!) A t. minister ur egészen félreértette, a mit én mondottam. Én azt állítottam, hogy lehetetlen lesz a kijátszás, mert módosítványom szerint egy ember csak egy kutatásra kap jogot, ha tehát maga helyett minden egyes zárt kutatásra külön embert kell keresnie, akkor ez sokkal többé fog kerülni neki, mintha maga fizeti meg a 4 forintot; mert sokkal könnyebb, ha maga veszi a zárt kutatási jogot, mert annyit kell, hogy fizessen annak az illetőnek, mint a mennyibe maga a zárt kutatás kerül és ki lenne téve annak, hogy utólag meg rajta is megvegyék. Gr. Széchényi Pál, földmívelés-, iparés kereskedelemügyi minister: Megbocsásson a t. ház, hogy még egyszer felszólalok. Én nem értettem félre a t, képviselő urat s mostani magyarázata is azt bizonyítja, hogy szavait helyesen értelmeztem. Az a lehetőség, melyet említettem, a t. képviselő ur módosítványában csakugyan megvan. Mit akar a t. képviselő ur elérni? Azt, hogy a ki egy kutatási engedélyt kér, az ne 4, hanem 1 forintot fizessen. Tegyük fel, hogy én 2—300 kutatási engedélvt akarnék venni s az iilető, kit Strohmannak oda állítanék, megelégednék 1 forinttal, azért, hogy nevét felhasználom; ennek folytán tehát én fizetek 1 forintot a kutatási jogért, í forintot a Strohmannak, 2 forintot pedig megtakarítok, Ez, azt hiszem, oly egyszerű calculus, hogy azt mindenki megértheti és ha Hoitsy képviselő ur módosítványa elfogadtatnék, a visszaéléseknek tág kapu nyittatnék. (Helyeslés jobbfelöl.) Elnök : Szólásra senki sem lévén többé feljegyezve, a vitát bezárom. A 3. §. nem támadtatván meg, azt elfogadottnak jelentem ki. A kérdés az, elfogadja-e a t. ház a Hoitsy Pál képviselő ur által beadott új bekezdést. Nagy István jegyző (olvassa Hoihy Pál módosítványát). Elnök: A kik ez új bekezdést elfogadják, méltóztassanak felkelni. (Megtörténik.) A többségnem fogadja el. Tibád Antal jegyző (olvassa a 4., 5„ 6. és 7. §-okat, melyek észrevétel nélkül elfogadtattak). Elnök : Ekként e törvényjavaslat részleteiben is elfogadva levén, harmadszori megszavazása a legközelebbi ülés napi rendjére tűzetik ki. Azon törvényjavaslat, melyre nézve ma a t. ház a főrendiház üzenetét átvenni méltóztatott, nagyon sürgős levén, hogy az legfensőbb szentesítés ezéljából ő Felségéhez felterjesztethessék, kérem a t. házat, méltóztassék a jegyzőkönyv erre vonatkozó pontját hitelesíteni. Ti kád Antal jegyző (olvassa a jegyzőkönyv ide vonatkozó pontját.) Elnök: Ha nincs észrevétel, a jegyzőkönyv e pontját hitelesítettnek jelentem ki. Következik a napirend további tárgya, a pénzügyi bizottság 87. számú jelentése az állami tisztviselők, altisztek és szolgák nyugdíjazásáról szóló törvényjavaslat tárgyában. Be kell jelentenem a t. háznak, hogy e törvényjavaslatra nézve a netalán szükséges felvilágosítások szempontjából a pénzügyminister ur Vekerle Sándor ministeri tanácsos urat hozta magával, őt tehát a házszabályok 14i.§-aértelmében a szólási jog meg fogja illetni e törvényjavaslat tárgyalása alkalmával. Azt hiszem, hogy a t. ház a jelentést felolvasottnak méltóztatik venni. (Helyeslés.) Az általános vitát megnyitom. Az első szó illeti a bizottság előadóját. (Gróf Bánffy Béla alelnök elfoglalja az elnöki igéket.) Hegedüs Sándor előadó: T. ház! Az állami tisztviselők nyugdíj-ügyének reformját több fontos szempont teszi szükségessé. Magában véve az alkotmányos szempont követeli azt, mert, mint méltóztatnak tudni, ez időszerűit a törvényhozás által alkotmányos úton létesített törvény a nyugdíj-ügyre nézve nem létezik, hanem az államtisztviselők nyugdíj-ügye alapszik a különféle legfelsőbb rendeleteken és az ezeket kiegészítő kamarai és kormányi rendeleteken, a melyek közt összefüggés és kellő rendszer nincs. Ezen szemponton kivül még a codificationalis tekintet is szükségessé teszi ez intézkedést; mert annyi hézag, annyi pótlék forog fenn és a kegyelem osztásnak annyi alkalma nyílik, hogy ezen szempontból is okvetetlenül szükségesnek kell tartanunk a nyugdíj-ügynek törvényhozási reformálását. Azt hiszem, még parlamentaris szempontok is követelik azt, mert azért, mivel a nyugdíj-ügy jelenlegi állása rendszerénél fogva hiányos, intézkedéseiben pedig hézagos, gyakran a kényszerűség, a méltányosság és a szükség követeli a kormánytól, hogy legalább a nélkülözhetetlen szükség enyhítése végett a legfelsőbb kegyhez folyamodjék, minek következménye a kegydíjaknak túltengése, a mely, azt lehet mondani, az alkotmányos ellenőrzéssel szemben némi tekintettel csökkenti a parlamentaris követelményeket és a rendszeres törvényhozási ellenőrzést. De a legfőbb tekintet e reformnál minden esetre a szolgálat érdeke, mert állami tisztviselőink különben sincsenek kellően díjazva azon nagy fáradsághoz és munkához képest, a melyet teljesíteniük kell s nincsenek kellően ellátva azon társadalmi igényekhez és szükséghez mérten, melyek ez idő szerint állásukhoz és nemzetgazdasági viszonyaikhoz okvetetlenül fűződnek. Ha pénzügyi tekintetben eddigelé lassú tempó| ban és csak hiányosan voltunk képesek a felmerülő