Képviselőházi napló, 1884. V. kötet • 1885. február 27–április 21.

Ülésnapok - 1884-90

90. országos ülés márczius 7. 1885. 105 ját érdekünkben, mert a kereskedelem és az ipar csak kis mértékben van hazához kötve, az keresi magának a világpiaczot, ennek keresésében min­denki szívesen üdvözli azon intézkedéseket, melyek azt előmozdítják. Legfurcsább mit t. képviselőtársam a vámokat illetőleg mondott. Egyfelől azt méltózta­tott mondani, hogy ezeknek nem lesz semmi haszna, másfelől meg azt követeli, hogy a vámszedés rögtön alkalmaztassék és ama milliók, melyek különben nem térülnének meg sehogy sem, fizettessenek meg azon hajók által, a melyek a szabályozott Dunaré­szen keresztülhaladnak. Ha ezek csak 8 krajczárt fizetnek métermázsánkint, az egy millió métermázsa szállítás után 80 millió krajczárt, vagyis 80,000 frtot tenne ki; de ne akarja a képviselő ur ezzel az egy millió kamatterhet fedezni, mert ezt tenni nem lehet. f Én egyébiránt ^e tekintetben nézetemet mái­tegnap elmondtam. Én az ország jogát a vámszedés behozatalára nézve nem tagadtam soha sem. Azt mondtam, e jog fennáll és ezen határozati javaslat elfogadása ezt a jogot se meg nem erősíti, se nem csonkítja. De azt mondtam, helytelennek látnám a vámszedést behozni és pedig nemzetgazdasági szem­pontból. Ha segíteni akarunk a forgalmon, ne gátol­juk a forgalmat, pedig gátoljuk azzal, ha vámok­kal terheljük. És mi történik, ha különböző államok a vámszedés jogát gyakorlatba vennék a Duna mentén ? Most Magyarország, holnap Ausztria, az­után Württemberg, Bajorország tennék ugyanazt, mert az egyik 12, a másik 24 milliót fordított a szabályozásra, Minden egynehány mértföld után meg kellene állítani a hajót, hogy már most fizes­sen egynehány krajczárt, csak ugy mehet tovább. Hol alkalmaznák azt? Innen Gönyőig valami jelen­tékenyebb munkálat nincsen, de Budapestről Tétény felé igenis van; ha a felső Dunán megfizettetik a hajókat, miért nem itt is? Itt tulaj donképen ki­sebb helyre van concentrálva s majdnem ugyanannyi kiadás, mint a mennyi az összes Csallóköz kör­nyékének vizszabálypzására szükséges. Hát itt ne fizettessünk vámot? És mennyit fizettessünk, hogy kijöjjön mindennek kamatja? Hiszen a befektetési tőkének kamatját az állam nem közvetlenül a közlekedési eszközök jövedelméből kapja meg, ha­nem azon hatásból, melyet a közlekedési eszközök fejlesztése gyakorol a földmívelés, ipar és kereske­dés előmozdítására és ez által a közjóiét emelésére. Ez a befektetések czélja. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Ezeket kívántam megjegyezni. Különben ké­rem méltóztassék e szakaszt, ugy a mint az elő­terjesztetett, illetőleg azon stylaris módosítással, melyet a t, előadó ur jelzett, elfogadni. (Helyeslés jobbfelöl.) Hermán Ottó: T. ház! Én nem szándékoz­tam beleszokni e törvényjavaslat tárgyalásába s nem is szólok hozzá, hogy ha ma egy bizonyosállí­KÉPVH. NAPLÓ. 1884 — 87. V. KÖTET. tásnál, melyet Mocsáry t. képviselőtársam mondott, nem vettem volna észre egy gúnyos mosolyt, a mely szerintem tökéletesen indokolatlan volt. Ez a gú­nyos mosoly akkor mutatkozott bizonyos arezokon, mikor Mocsáry t. képviselőtársam azt mondta, hogy a szabályozást Bécs követeli és a t. kormány Bécs követelésének ellentállani nem tud. Ezekkel szemben t. ház, felhozatik a magyar nemzeti érdek, a közgazdasági érdek, a forgalom, a kivitel, a mi mind szép és jó. Hát t. ház, consta­táiom, hogy nemcsak ezen törvényjavaslat tárgya­lása alkalmából állanak elő ezekkel az érvekkel, hanem minden oly törvényjavaslat behozatalánál, a melynek hasznát nem Magyarország veszi, hanem a melynek haszna mindig Bécsben tapasztalható, még pedig igen erősen. Hát hogyan lehet azon mosolyogni t. ház, hiszen, a kinek csak egy kis emlékezőtehetsége van, az emlékezni fog reá, hogy kicsoda pendítette meg Magyarországon, itt Buda­pesten a felső Duna szabályozását a budapesti börze fényes termében. Hiszen Suess, a hires osztrák kép­viselő volt az, a ki lerándult Bécsből és nekünk magyaroknak itt Budapesten nagyszerűen kimu­tatni akarta, hogy milyen üdvös lesz a Dunaszabá­lyozás, még pedig- kizárólag magyar költségen (Derültség a szélső halon) a magyar mezőgazdaság, a magyar forgalom, a magyar kivitel érdekében. Hát t. ház, én ennek az illető képviselőnek a szavait épen annyi tisztelettel és tartózkodással fogadtam, mint a mennyi tisztelettel és tartózko­dóssal vettem és veszem az itt előadottakat. (Helyes­lés a szélső balon.) A tendentia egészen egy. A kér­dés minden esetre az volt, hogy a magyar gabona melyik piaezon concentráltassék, melyik legyen a magyar gabona főpiacza, Bécs e vagy Budapest? E körül forgott és forog a harez folyton folyvást. És Bécs okosabban cselekedett, mint Budapest, Oko­sabban azért, mert új Duna ágat vágott és nem kezdte azon, a mint már a múlt országgyűlésen fel­hoztam, hogy az igazgatóságnak és a bureauxoknak fényes palotákat emeljen, mert ezek mindaddig, mig közraktárak készen nem voltak, barakban laktak; a holott Budapesten építettek fényes palotát, midőn még semmiféle szabályozás sem történt és a köz­raktárak, elevátorok építéséhez akkor fogtak hozzá, mikor már a gabonapiacz centruma Bécsben volt. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) A tervezett szabályozás eriteriumát különben igen szépen és világosan megmondotta gróf Ká­rolyi Sándor t. képviselőtársam, midőn ráutalt arra, hogy jó volna nyilvánosságra hozni azon terveket, hogy azokhoz az emberek hozzászólhassa­nak. Minthogy pedig a képviselők is emberek, hogy tehát azok is hozzászólhassanak. (Derültség.) Én a magam részéről megvallom, hogy résztvettem abban, hogy az előadó urat provocáljam az ő műszaki nézeteinek előadására és ő előhozta, hogy itt com­binatióba van véve a zátonyok eltávolítása, a par­14

Next

/
Oldalképek
Tartalom