Képviselőházi napló, 1884. V. kötet • 1885. február 27–április 21.
Ülésnapok - 1884-90
102 SC. orsasgos tflég máressiBS 7. ISSí. maga sem tulajdonít értéket azon állítólagos eredményeknek, mert különben nem koczkáztatná azokat az által, hogy az országot ismét egy új óriási költekezésbe beleviszi. (Ugy van! a szélső balon.) Hiszen t, ház, maga ezen Dunaszabályozás, de különösen combinálva az országházzal és a munkács-stryi vasúttal, egy új Boszniát képez pénzügyeinkre nézve. Másodszor állunk ezen esetelőtt, hogy feltoljuk Sisyphus kövét a hegyre és az onnan ismét visszagurul, csakhogy mig első alkalommal, midőn az & pénzügyminister, ki becset helyezett az elért eredményekre, levonta a consequentiát; a mostani pénzügyminister azonban, ugy látszik, nem akarja levonni, mert különben nem látnók nevét a törvényjavaslat alatt. De akkor ne méltóztassék tőlünk kívánni, hogy mi is komolyan vegyük állítását azon eredményekről. Mindezeknél fogva t. képviselőház, én a Dunaszabályozást, ugy, a mint a törvényjavaslatban előttünk áll, czélszerímek nem tartván, az 1. §.ban adott felhatalmazáshoz részemről járulni nem akarok. Talán megtettem volna, ha elfogadtatott volna Tors Kálmán t. barátom határozati javaslata, de olyformán, hogy előlegesen biztosítsuk magunknak a vámszedési jogot és egyszersmind biztosítsunk magunknak egy hatalmas eszközt arra is, hogy megküzdhessünk azzal a túlhatalmassá vált Dunagőzhajózási társasággal, melyet megregulázni sokkal fontosabb feladat közlekedési ügyünkre, mint a Dunaszakasz szabályozása. Mindezen dolgokról azonban, miután a határozati javaslat tegnap leszavaztatott, én tüzetesen szólni nem akarok; nem akarom taglalni még azon sajátságos eljárást sem, melyet tegnap Neményi Ambrus képviselő ur részéről tapasztaltunk, a ki látszólag élesen megtámadta a Dunagőzhajózási társulatot, de másrészről az által, hogy melegen pártolta a szabályozást és hogy arra eapacitált bennünket, hogy ne fektessünk súlyt a lánczhajózásra és ne tartsuk fenn az állam részére: egyenesen annak a társaságnak a malmára hajtotta a vizet. Legyen azonban mégis szabad a t. közlekedési minister urnak a vámszedésre és Komáromra vonatkozó nyilatkozatára rövid megjegyzést tennem, mert ezen nyilatkozat sok tekintetben általános érdekkel bir és igen jellemző. (Halljuk!) A t. minister ur kiemelte azt, hogy a mi jogunk a vámszedéshez minden kétségen felül áll, tehát felesleges annak érvényesítése felett diplomatiai lépéseket tenni. De nem azért adatott be a határozati javaslat, hogy e jogot constatáljuk, hanem azért, hogy azt a jogot ki is használhassuk. Egyébiránt azt hiszem, a t. minister ur nagy ellenmondásba jött tegnap, midőn először oly erősen affirmálta a vámszedési jogot, azután pedig ugy nyilatkozott, hogy nem tartaná opportunusnak azoknak a diplomatiai tárgyalásoknak megkezdését, mert azok eredménye kétes és conflictusökat idézhetne fel. Bátor vagyok azt kérdezni, hogy mit ér nekünk az oly jog, melynek érvényesítése kétes és eonflictusokat idézhetne elő és miért fektet akkor oly nagy súlyt a t. minister ur arra, hogy a jog valósággal létezik? Bátor vagyok azt is kérdezni, hogy mire való nekünk ezen oly nagy erőfeszítéssel keservesen fentartott nagyhatalmi állás, ha még csak arra sem, hogy ily dolgokban képesek legyünk kétségtelen jogainkat érvényesíteni? Egyébiránt én nem hiszem, hogy ez csakugyan oly nehéz volna és hogy azok a confiietusok mulhatlanul előidézteínének. A t. minister ur valóban nagyon furcsa színben tüntette fel a monarchia nagyhatalmát. En azt hiszem, hogy miután a minister ur tudja azt, hogy Bécsben nem tetszik, hogy mi érvényesítsük vámszedési jogunkat, mert azzal különösen a Dunagőzhaj ózási társulatnak okoznánk kellemetlenséget, azért nem találja opportunusnak ezen lépések megtételét és azért van oly nagyon meggyőződve arról, hogy nekünk nem is volna czélszerű a vámszedés. (Ugy van! szélső balfelöl.) Ép oly furcsán van erről meggyőződve a t. közlekedési minister ur, mint a hogy meg van győződve a t. ministerelnök ur, hogy reánk nézve nem volna hasznos és czélszerű a külön vámterület felállítása. (Tetszés a szélső baloldalon.) Ugyancsak igy vagyunk a komáromi vár és Komárom városának kérdésével is. Azt méltóztatott mondani a t. minister ur, hogy előtte nóvum az, hogy a komáromi vár is veszélyeztetve van az árvíz által; nem a vár, hanem a város van veszélyeztetve; csak annak áll érdekében a szabályozás. De hát én ugy tudom, hogy Komárom városa kiegészítő részét képezi a komáromi várnak. A t. minister ur meglehet, hogy nem járt Komáromban, de Ordódy Pál járt és bizonyosan tudja azt, hogy a város benne foglaltatik az erődítmények között és nagyobb sikerrel lehet bombázni a városi polgárok házait, mint magukat a casamatákat. Tehát a várost a vártól nem lehet elkülöníteni. Egyébiránt nézetem szerint itt is ugy áll a dolog, hogy a t, kormány meg se meri szólítani a közös hadügyministert, hogy valamivel járuljon hozzá e munkálatokhoz és ez a nagy oka annak, hogy oly nagyon különböznek a vár és a város egymástól. Egyébiránt abban igaza lehet a t. minister urnak, hogy talán nem is volna tanácsos a közös hadügyministert belevonni a szabályozásba, mert az a kormány, mely nem képes az ország integritását megvédeni attól, hogy itt minden kaszárnya e gye gy közösügyes enclaveot, közös területet képezzen, meglehet, nem tudna megvédeni attól sem, hogy a közös hadügyminister parancsolólag folyjon be az egész szabályozásra. Midőn ezeket bátor voltam a t. minister ur tegnapi beszédére megjegyezni, ismételten kijelen-
