Képviselőházi napló, 1884. V. kötet • 1885. február 27–április 21.

Ülésnapok - 1884-90

-'S0. országos älés Mresias 7, 188S. szabályozást állami költségre utalja, költségvetésünket tényleges viszoneredmény felmutatása nélkül 17,000 millió forinttal terhelvén : midőn szavazatomat a legnagyobb takarékossághoz való őszinte ragaszkodásom mellett mégis elfogadására adom, kötelességemnek ismerem nézeteimet röviden kifejteni. A javaslat indokolásában a kérdéses szabályozási munkálat támogatására kettős érv hozatik fel: egyik a vizi közlekedés akadályainak végleges elhárítása, vagyis rendszeres vizi út létesítése ; másik a partmenti birtokok árvédelmi munkálatainak lehetővé tétele. Ezen indokok alaposságát, tehát a szabályozás czélszerííségét, szükséges voltát kétségbe vonni nem lehet. E mellett azonban önkénytelenül azon kérdés áll elő, ha vájjon ama czélok egyike vagy másika, vagy talán mindkettő is, nem olyan természetű-e, hogy a létesítésükre szükséges áldozat a közvetlen érdekelt feleket terhelje ? jogszerű-e, hogy az ország egyik szélén létesített vizszabályozás terheiben a másik szélen lakó adófizető is részesüljön, vagy nem lenne e helyes ezen költségeket a vizi út használatáért vám alakjában terítetni vissza. Tehát általában indokolt álláspont-e az, hogy a szabályozás állami költségen létesíttessék. Nézetem szerint a szabályozási költségek sem a vizi közlekedés megkönnyítésére, sem a partmenti birtokok árvédelmi előnyére való tekintetből közvetlen megtérítés tárgyát nem képezhetik, A mi a partbirtokok árvédelmét illeti, ha arról volna szó, hogy ä kérdéses Dnnarész mentén levő' birtokok ezen szabályozási munkálat által egyszersmind a Duna káros kiöntéseitől megvédetnének s talán belvizeik is levezettetnének, minden kétséget kizárna, miszerint a munkálat költségeihez való j árulásra haszonarányban kötelezhetők lennének. Azonban itt nem árvédelemről, hanem az árvédelem lehetővé tételéről van szó, arról tudniillik, hogy ezen érdekelt területek birtokosai magukat A káros kiöntések ellen külön műveletekkel védelmezhetik, tehát a védműveleteket még csak azután létesíthetik. Maga a tervezett szabályozás tehát árvédelmi mű nem lévén, az mint ilyen, a partmenti birtokosokat egyelőre nem terhelheti. Ezzel azonban a törvényben foglalt azon jog, hogy a mennyiben a munkálat másoknak előnyt. nyújt, azok utólag arányos teherviselésbe vonassanak, kizárva nincs. Áttérve pedig a szabályozásnak közlekedési előnyére, sem azt, hogy a terhek a vizi út igénybe vevőin hajtassanak be, sem a kiadásoknak vámszedés útjáni megtérítését czélszertínek s igazságosnak nem találom, különbséget teszek a hozzájárulás módozatai közt, azért mert a közlekedés használatában levő vállalatok évenkinti átlaggal, vagy vámszedés útján is terheltethetnének s nézetem az, hogy ezen terhet a vállalkozók saját zsebükből egyik módozat mellett sem fizetnék, hanem fizetné a szállított árú. És épen ez az, a mi engemet a költségek megszavazására ösztönöz. (Helyeslés jobbfelöl.) Ha a dunai közlekedés kiváltságos jog lenne, akkor igenis helye lenne annak, hogy a közlekedés megkönnyítésének, tehát olcsóbbá tételének költségeit a kiváltság élvezője viselje. A közlekedésben, a vizi út használatában azonban szabiid verseny kizárva nem lévén, mihelyt valamelyik közlekedési vállalat a szállítási bért, a ezélzott művelet által elért eredményhez képest lejebb nem szállítaná, azonnal versenyzője támad s ekkép a közlekedés megkönnyítése, a szállítási bér lejebb szállását mulhatlanul kell, hogy eredményezze. S tekintve azt, hogy ezen vizi út forgalmát nagy részben földmívelési termékeink teszik, én ezen törvényjavaslatban a földmívelés oly sokszor hangoztatott támogatását ismerem fel s mint ilyet üdvözlőin s eltekintve attól, hogy a szabad verseny mellett az évenkénti hozzájárulás megállapítása felette nagy nehézségekkel járna, azt a mondottak alapján czélszerűnek sem találhatom. A mi pedig a vámszedést illeti, első sorban ki kell emelnem, hogy a dunai közlekedést szabályozó nemzetközi kötések mellett, ott arra, hogy a parti államok saját hatáskörükbe vámsorompókat állítsanak fel, azokat feljogosítva nem találom s e korlátozás viszonos lévén, tehát előnye ugy mint hátránya, minden parti államot egyenlően érdekelvén, reánk nézve benne semmi sérelem nincs. Igenis a Duna-acta 21. §. 2. pontja értelmében az érdekelt államok hozzájárulása mellett létesíthető, azonban kérdés, ha vájjon ezélszerű-e? mert ez esetben kétségtelen, hogyAusztria, a mely szintén 40 millión felül tett befektetést, ugyanazt alkalmazná velünk szemben s ekkép ismét oda jutnánk, hogy a költségek egyedül a szállított termékekre hárulnának, már pedig a mezőgazdaság támogatása elismert országos közérdek. (Helyeslés a jobboldalon.) A törvényjavaslat ezen szakaszát elfogadom. Mocsáry Lajos : T. ház! [Zaj a kamaton.) Miután sokan ugy fogták fel a dolgot, hogy az általános tárgyalásnál voltaképen csak arról van szó; akarunk-e általában a vizi közlekedés előmozdítására költeni, aka,runk-e Dunát szabályozni ; nem akartam az általános vitánál az alkalmat felhasználni arra, hogy a törvényjavaslat ellen véleményemet elmondjam; fentartottam az alkalmat ezen szakasz tárgyalására, hogy indokoljam azon álláspontot, melyet szemben ezen szabályozással elfoglalok. (Halljuk.')