Képviselőházi napló, 1884. V. kötet • 1885. február 27–április 21.

Ülésnapok - 1884-89

94 89. erssságos ülés mártwius 8. 1885 A mi az első állítást illeti, azon nézetben vagyok, hogy a felső Duna szabályozásánál a legfontosabb rész épen a Komárom alatti, vagyis a Komáromtól Eadványig terjedő rész, mert a múlt nagy árvizek alkalmával mindig a radványi zátonyoknál akadt meg a jég, minek folytán Komárom ;;z árvízveszélynek volt kitéve. Ez okozta, hogy nemcsak Komárom városa, hanem az udvardijárás nagy része el volt árasztva és hogy Komárom városa ily alkalmakkor oly sokáig volt a közlekedéstől elzárva. Egy tekintet Magyarország térképére igazolja különben, hogy e rész mily fon tossággal bir, mert Komáromnál ömlik a Vág, Zsitva és Nyitra vize a Dunába, holott Komáromtól Pozsonyig csak kisebb folyamok szaporítják a Duna vizét. Tekintve már most, hogy a jég mint eddig is a radványi zátonyoknál áll meg és hogy a Duna mindig előbb árad, mint a többi folyó, be kell látni, hogy a viz Komárom város körül és a környékén oly soká áll, hogy itt nemcsak, hogy a közlekedést lehetetlenné teszi, de ezen felül a gazdálkodás szempontjából is igen nagy károkat okoz. Tors Kálmán t. képviselőtársam második állítására csak annyit kívánok megjegyezni, hogy talán el találom azt az okot, a mely miatt ő azt állította, hogy a szabályozás a vár érdekében is történik. (Halljuk! Halljuk!) A múlt nagy vizek alkalmával a várban a viz csakugyan egyszer tett károkat a vár raktáraiban, mert a katonai hatóságok elfelejtettek egy kaput eltorlaszolni. Az előbbi nagy árvizek alkalmával azonban nem volt eset arra, hogy a viz a várban kárt tett volna, sokkal nagyobb veszélynek van kitéve a várnál Komárom városa. A múlt arviz I alkalmával, midőn a várban a viz egyes raktárak elárasztása által ily károkat okozott, azt tapasztaltuk, hogy a város maga sokkal több kárt szenvedett a viz által, mint a vár. Sőt azt hiszem, még akkor is, ha a viz niveauja egy lábbal emelkedik és az egész város el lesz öntve és Szeged sorsára jut, még a vár mindig teljesen ment marad s csakis ezen egyetlen egy raktárában levő anyag pusztul el. Ez volt az, a mit röviden elő akartam adni és most engedje meg a t. ház, hogy még egy kérdést intézzek a t. előadó úrhoz. Azon szavaira nézve kérek bővebb felvilágosítást, melyeknek értelméből nem vehettem ki tisztán azt, hogy mily mértékben járuljanak e szabályozás költségeihez a szabályozás mentén fekvő birtokkal biró érdekeltek, mert azt hiszem, hogy a Csallóközt, mely most is töltésekkel van körülvéve és a melynek a töltések fentartása ugy is oly sokba kerül, ily nagy országos érdekű ügyhez, mint a Dunaszabályozás, hozzá vonni nem lehet. Ha azonban azokat a szigeteket és földrészeket értette, melyek a Duna folyam és a töltések közti részén feküsznek, — akkor abba megnyugszom s nagyrabecsült felvilágosítását csakis a vidék megnyugtatása végett kérem ki. Különben elfogadom a törvényjavaslatot. (Helyeslés jóbhfélől) Szilágyi Dezső: T. ház! En igen röviden a közlekedési minister urnak azon ellenvetésére kívánok felelni, a melyet azon határozati javaslat ellen hozott fel, a melyet gróf Károlyi Sándor t. képviselőtársam benyújtott. A t. minister nr azon határozati javaslat értelmét nem egész világossággal állította a ház elé. Az a határozati javaslat semmi egyebet nem czéloz, mint a kormánynak azt az utasítást adni, a melyet hogy a kormány esetleg teljesíteni szándékozik és hogy helyesen teljesítsen, azt a t. előadó ur is beismeri és csak a t. közlekedésügyi minister úrtól hallottuk most, hogy ő az illetéki jog megszerzését azért nem tartja helyesnek, mert semmi körülmények közt ezen jogot gyakorolni nem tartja helyesnek. Hát t. ház, ez ellenkezik az előadó ur álláspontjával; ez ellenkezik azzal az állásponttal, a mely esetleg a bizottságokban és jelesen a pénzügyi bizottságban a kormány részéről kifejtetett. Ezen határozati javaslat ellen van egy dilatorius ok, a melyre, reménylem, a t. minister nr és a kormány nem fog súlyt helyezni. Ez abban áll, hogy az a parti bizottság, mely arra volna hivatva, hogy megjelölje a Dunán azokat a helyeket, a hol a hajózás akadályozva van és a hol a hajózás akadályának elhárítása az általános Dunahajózás érdekében szükséges, soha sem alakult meg. De én nem gondolom t. ház, hogy annak a parti bízottságnak meg nem alakulását akárki is akadálynak képzeli, egyszerűen abból az okból, mert hiszen a megbízó államnak csak van annyi joga a szerződés szerint is, mint a mennyi az ő megbízottjaiból álló bizottságnak a szerződés által adatott és ha a Vaskapura nézve a dolog elintézése a hatalmakkal való direct érintkezés és megjegyzés által lehető volt, akkor nem látom át, hogy ezen bizottság létre nem jötte bármi tekintetben ezen lépések sikerét lehetetlenné tehetné. És mellékesen legyen megjegyezve, én — itt nem fejtegetendő okokból—azon bizottságnak létre nem jötteért sem a külügyi kormánynak, sem közvetve, ha ugyan gondolt vele, ennek a kormánynak nem teszek szemrehányást. De, mondom, ebben, ha a nemzetközi jog szabályait alkalmazni akarjuk, semmi legkisebb akadályt nem látok. Most jön a második. A minister ur tévesen ugy fogta fel gróf Károlyi Sándor határozati javaslatát, mintha az rögtön kötelezni akarná a kormányt arra, hogy diplomatiai actiót indítson meg ezen illetékszedési jog megállapítása iránt. A határozati javaslatban azonban t. ház, semmi ilyen