Képviselőházi napló, 1884. IV. kötet • 1885. február 5–február 26.

Ülésnapok - 1884-77

77. orsieágos ülós február 20. 1885. 275 mennek az antisemitismusnak. És czéljukat el is érik, mert másnap a Journalok hasábjain olvashat­ják, hogy milyen nagy emberekké lettek egy-egy elmondott dictio folytán. (Derültség a bal-és a szélső baloldal különböző padjain.) A mi a benyújtott törvényjavaslatot illeti, ki­jelentem, hogy azt a részletes tárgyalás alapjául sem fogadom el és habár tapasztaltam is, hogy külö­nösen a túloldal szívesen hallgatja az antisemitá­kat, mikor a zsidókérdésről beszélnek, az egyszer abban a helyzetben nem vagyok, hogy a sémiták­kal behatóbban foglalkozzam. Nem foglalkozom pedig azért, mert a törvényjavaslatnak azon pont­ját, mely a zsidók egyházi vagy világi elöljáróit a törvényhozásbaakarjabehozni,nem tartom olyjelen­tékenynek, mert itt nemcsak egyről van szó, mivel majd jönnek utána többen is. Nem foglalkozom e ponttal azért sem, mert én a főrendeknek belátá­sára és ízlésére bizom azt megítélni, hogy meny­nyire fér meg a párdnczbőr mellett a nyúlbőr. (Derültség a bal- és a szélsöbaloldál különböző pad­jain.) Nem foglalkozom végre azért sem, mert meg­nyugtathatom t. barátaimat,, Onody és Vadnay urakat, kik a rabbinus behozatalától félnek, hogy nem ismerik a zsidó természetet, mert az leg­kevésbé sem hajlandó a szegény, talán elfogult rabbinust belevenni a felsőházba, hanem igenis a nagyhatalmasságok képviselői közül, a Lloydok, Journalok híveiből, de ezeket is csak licitatio útján. El nem fogadom a törvényjavaslatot, jóllehet meg vagyok győződve, hogy az igen t. minister ur igen hajlandó az alkudozásra. Kijelentette ezt a 2i-es bizottságban, a mikor a czímzetes püspökökre vonatkozólag kimondta, hogy azokat semmi szín alatt nem veheti fel. De csakhamar egyet gondolt, ha mégis engedni kellene, akkor másrészről a szaporítást is elkellene fogadni, végre azt mondja: csak azon esetben lenne hajlandó engedményeket tenni, ha a két ház közt conflictus támadna. Én csak azt sajnálom, hogy a t. ministerelnök urnem kötötte egyúttal ministeri tárczáját is ezen javas­lat bukásához. Miután hiszem, hogy tisztességes alkuszsza] lesz dolgom, kijelentem, hogy alkudni hajlandó vagyok. Ellenzéki álláspontom annyiban külön­bözik a többi ellenzéktől, hogy mig ezek minden­ben opponálnak és bizonyos hatalmi törekvéseket is mutatnak, én magam részéről nem mindenben opponálok. Az ellenzékieskedésem abban áll, hogy az igazságot szeretem kimondani és a fenye­getett jogok védelmére kelek. Azon kivül az én pártfegyelmem sem oly édes, gyönyörűséges, mint a túloldalé s igy én jóllehet elfogadom a mi hatá­rozati javaslatunkat, azért mégis, mint mondom, hajlandó vagyok egyik-másik pontban az alkudo­zás terére lépni. (Derültség.) Csak azon pontokra akarok reflectálni, melyek aggodalmaimat növelik. Az a sok szónoklat, a mely felhozatott a választás és kinevezés mellett, engem szintén zavarba hozott, sőt gyanút kelt bennem, azért én óvatosan nyúlok az egyikhez és másik­hoz is. Elfogadom a választást egyrészben, elfoga­dom a kinevezést másrészben, de csak cum grano salis. Hogy aj elén főrendiház a keresztény s nemzeti iránynak hü őre, ezt, eltekintve a századok tör­ténelmi tanúságától, kimutatta tavaly is, midőn a keresztények és zsidók közti javaslatot meg­buktatta. , Kimutatta akkor a főrendiház azt is, hogy tud lelkesedni a keresztény és nemzeti eszmékért, a melyek a mi felsőházi javaslatunkban szintén hangsúly oztatnak. Azon leczke, melyet a t. ministerelnök ur ta­valy ezen törvényjavaslat bukása alkalmával kapott, körültekintőbbé tehette volna őt. Ha ő akkor haj­landó lett volna compromissumoi kötni, nem lett volna a dolognak vége eompromissio. így vagyunk most a főrendiházzal. A hogy a törvényjavaslat be r van terjesztve, az semmi körülmények közt nem fog elfogadtatni, mert én nem tehetem fel, hogy a t. főrendek bármelyike is engedje magát a felsőházból brevi manu kidobatni. A főrendeknek Önérzete biztos garantiát nyújt nekem arra, hogy ezen javaslat meg fog bukni, mert ha ez nem tör­ténnék, akkor csak a főrendek maguk állítanának ki szegénységi bizonyítványt arra nézve, hogy nem voltak mai napig sem oda valók. Ezt róluk fel nem tehetem. A főrendek nem fogják magukat száműzetni engedni először is a 3,000 frtos census alapján. Nem vagyok democrata, de ellensége vagyok minden oly törekvésnek, mely a pénzt, a vagyont előtérbe kezdi tolni és pedig politikai jogok meg­szerzése czéljából, ellensége vagyok annak, hogy a pénz törvényhozásilag is tolakodjék előtérbe politikai életünk minden ágában. Hiszen épen ezen körülmény oka annak, hogy a zsidóság minden megengedett és meg nem engedett eszközzel ipar­kodik pénzhez jutni, tudván, hogy ha pénzt szerzett, Magyarországon megszerezhet sok mindenfélét. Minél több előjogot adunk a vagyonnak és pénz­nek, annál félelmesebbé teszszük magunkra nézve a zsidóságot. (Igás! ügy van ! a bal- és szélső baloldal némely padjain.) így tehát áll az, hogy a t. minister­elnök ur, a ki az antisemitáknak látszólag oly nagy ellensége, épen a mi kezünkre játszik. A censusnak nem vagyok barátja, mert ugy tudom, hogy a régi időben a főrendi tisztséget ad­ták a szegény embereknek vitézségükért, erényü­kért s igy nagyon csudálom, hogy most megfordítva épen a vagyont teszik a főrendiházi tagság alphabettájává. Vagy azt kellene hinnem, hogy vagyonnal, pénzzel, gazdagsággal egyúttal együtt jár a hazafi­35*

Next

/
Oldalképek
Tartalom