Képviselőházi napló, 1884. IV. kötet • 1885. február 5–február 26.

Ülésnapok - 1884-69

Íí2 68. országos ülés febrnár 11. 1SSS. nék előnyére, ha a gyakorlati életben a közigaz- j gatás terén oly jeleseknek bizonyult honpolgárok életfogytiglan való tagokul kinevezhetők nem volnának. Egyáltalában nem is kétlem s t. ház, hogy a főispánok közül azok, kik a gyakorlati életben — a ministerelnök ur szótára szerint valószínűleg a választási korteskedésekben — jeleseknek bizonyulnak, felsőházi tagokká egytől egyig ki is fognak neveztetni. E szemfényvesztés emlékeztet engem egy színi előadásra, melyben a várból az ostromló hős az ellenséget egy résen kiszorítja, egy másik résen azonban az ellenség ismét a várba jut, de már ekkor öltönyt változtatva, mintáz ostromló hős vitéz tábora, azzal együtt ünnepli a diadalt. (Derültség.) így tesz a ministerelnök ur is a főispánokkal, kik e javaslat szerint nem ugyan a főispánság, hanem a jeles honpolgárság czímén, mint kormány-creaturák újólag beülhetnek a felsőházba és szavazhatnak ismét ugyanazon lelkiismereti meggyőződéssel, mely fenforgó vádak ellenében a ministerelnök ur védelmére szorul. Hogy ha t. ház, a főrendiház mai szervezete mellett — mely a főispánoknak csakis hivataloskodásuk tartamára nyújtott tagsági jogot — ily vádak foroghatnak fenn, mennyivel jogosultabban és alaposabban fenforoghatnak azok akkor, midőn nem a hivatali, hanem az élethossziglani kinevezés fogja nekik megadni a felsőházi tagságot, azon felsőházi tagságot, melyet nem a hivatal accessoriuma gyanánt, hanem közvetlen kormánykinevezés folytán mint különálló jogot a kormány kegyeitől várhatják, ki bizonyára nem azért fogja őket kinevezni, hogy ellene, hanem hogy mellette szavazzanak, (ügy van! balfelől.) A mi pedig a lelkiismereti meggyőződést illeti, azt majd ismét megvédelmezi a ministerelnök ur. Az összeférhetienség fentartása tehát igen alkalmas eszköz lesz a ministerelnök ur kezében arra, hogy a főispánok közül a felsőházi tagságot mint a kitüntetés pálmáját azoknak nyújtsa, kik a hátaim; érdekek szempontjából fognak jeles honpolgároknak bebizonyulni. A ministerelnök ur, hogy őszinteségét salamoni igazságossággal párosítsa, a czímzetes püspökökre nézve sem állít fel összeférhetlenséget; csakhogy köztük és a főispánok között az indokolásban azon lényeges különbség foglaltatik, hogy az ő jeles honpolgárságuk nem állíttatik annyira élire érdemül a kinevezéshez, mint a főispánok jeles honpolgársága és a zsidó házassági törvényjavaslat alkalmával tanúsított magukviselete után ítélve, azt hiszem, hogy az összeférhetőség csábos hangjaival kiorgonált czímzetes püspökök a felsőházi tagság felől a ministerelnök ur kormánya alatt nyugodtan aludhatnak. (Derültség.) Nem kevésbé más meggyőződést táplálok a főrendiház azon született tagjaira nézve sem, kik szintén a ministerelnök ur zsidóházassági törvényjavaslata ellen szavaztak és ezen törvényjavaslat folytán a felsőházból kimaradnak. E törvényjavaslat 24, §-ában foglalt azon keesegtetést: „hogy az élethossziglani kinevezésnél figyelem fog fordíttatni azokra, kik a főrendiház üléseiben az utolsó három év alatt rendesen részt vettek", rájuk vonatkozólag nem tekintem egyébnek, mint a ministerelnök ur által oly ezélból felállított politikai gimplifogónak, melylyel ezen javaslat elfogadtatása végett őket is lépre csalhassa. (Tetszés a szélső baloldalon.) Vagy azt hiszi a t. ministerelnök ur, hogy az új felsőház tagjai egytől-egyig részt fognak venni annak üléseiben ? Mi által lehet erről biztosítva ? Tekintse meg a megyei intézményt, melyet szintén az ő szervező kezei vetkőztettek ki régi formáiból: bir-e az ma azzal a vonzerővel, mely a gyüléstermeket meg szokta népesíteni? A mi a protestáns felekezetek egyházi és világi elöljáróit illeti, egyáltalában nem óhajtom, hogy ők e javaslatban körülírt szervezettel ellátott felsőház tagjai legyenek. Nem óhajtom pedig először azért, mert nem látom fát, ha már hely adatik számukra a felsőházban, miért csak a hivatalban idősebb három és nem valamennyi számára adatik meg a jogosultság. A vallásegyenlőség elve, a melyre a ministerelnök ur hivatkozik, midőn politikai jogok kiosztásáról van szó, ily arányokat nem ismer. Nem óhajtom másodszor azért, mert nem akarom, hogy a nemzeti aspiratiók és elévülhetetlen történeti jogok oly dicsőséges osztályosai, a nemzeti szabadság és közművelődés oly nyilt és bátor jellemű előharczosai, mint a protestáns felekezetek, tagjai legyenek oly szervezetű felsőháznak, mely parlamentünket egy, minden ellensúly nélküli gyülekezet színvonalára stílyeszti: mely még csak a tiszta magyar nemzeti j jelleg megóvását sem biztosítja, mert nem akarom, I hogy a protestáns felekezetek egy elzsidósodott ! felsőház szavazó apparátusában a hatalom hajlítható eszközeivé, a ministeri hatalom satelleseivé i váljanak. Mert hiszen e szerint a törvényjavaslat szerint a ministerelnök ur felsőházába annyi zsidót juttathat be, a mennyi csak az ő érdekeinek megfelelhet, (id\ Máltások a bal és szélső baloldal egyes padjain: Ügy van ! j sőt annak lehetősége sincs kizárva, hogy a felsőház | elnökévé vagy alelnökévé zsidó fog kineveztetni. I (Derültség és felkiáltások a bal- és szélső baloldalon: \ TJgy van!) Ez ellen legalább a törvényjavaslat, a | nemzetet mivel sem biztosítja, sőt még az is meg| történhetik, hogy valamely zsidóbarát érzelmű í kormány épen a rabbinus által fogja rendre intetni I a magyar főurakat és hogy a thales fénye fogja j elhomályosítani a kaczagányos ősök unokáinak j kardjait. (Élénk derültség.) E szerint a törvényjavaslat szerint bejuthat a | zsidó, mint örökös felsőházi tag, ha gróffá vagy